NEHAZUGGY

Végül is a rászoruló gyerekeket meglopni valahol fideszes-hazafias kötelesség

H. Andrea | 2018. Február 1, Csütörtök | 15:20

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Volt itt tegnap egy írás, amely az inkább többé, vagy kevésbé felháborító skálán mérve, jóindulattal is legfeljebb közepesnek mondható megbotránkozást keltett. Itt az ideje, hogy újra kontextusba helyezzük. Történik a szemünk láttára ugyanis, hogy haldoklik, a létéért küzd a pécsi gyermekhospice ház: a mintegy 9 millió forintos hiány gyakorlatilag a gyógyíthatatlan gyermekekkel foglalkozó intézmény biztos ellehetetlenülést eredményezi. Az áramot csak azért nem vágták még le, mert a Dóri Ház utolsó lakójának lélegeztetőgépét működteti, ám a fűtést hamarosan kikapcsolhatják. Hogy az intézmény utolsó pénzén vásárolt konténert az élelmes magyar szomszédság egyetlen éjszaka alatt megtöltötte a retkével és a mocskával, az már csak járulékos körülmény. A rothadt, keserű koktélcseresznye a nemzeti igénytelenség avas tortáján.

Mindeközben a honi közvélemény a tekintetes politikus hölgyek-urak következményekkel nem járó, vagyonnyilatkozatnak csúfolt önkényes hazugságaiban kotorászik szimbolikusan; ki-ki saját politikai ízlése szerint háborog azon, amit becsületszóra el kellene hinnie. Ha jól sejtem, némelyek még együttérzően is mosolyognak a fáradságot nem ismerő, önfeláldozó miniszterelnök úr szerény megtakarításai fölött és elégedetten bökik oldalba az asszonykát: drágám, mi nem is vagyunk miniszterelnökök, de ennyit mi is félre tudunk tenni, hát nem hős ez az ember? Dehogynem.

Mindeközben Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó gyermekéhezés elleni, közpénzzel kitömött, valamiért közhasznúként jegyzett alapítványánál – nyomon követhető tevékenység hiányában is – számolatlanul tűnnek el a vaskos tízmilliók. A Minden Gyerek Lakjon Jól! című mutatványból semmi nem lett: a napos csibékkel, vetőmagokkal, esetenként malackákkal házaló szociológusok szégyenének nem sikerült az önellátást meghonosítania a leginkább rászoruló rétegek, a legszegényebb családok körében. Ettől függetlenül Hegedűs asszonyságnak – aki a sajtó és a közvélemény számára vaskos kampánytevékenységére való tekintettel elérhetetlen és felelősségre vonhatatlan – nincs oka a panaszra.

A miniszterelnök szegényügyi tanácsadója, Hegedűs Naposcsibe Zsuzsa (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Alapítványa a fülkeforradalom óta 2016-ig gyakorlatilag a nagy büdös semmire 750 millió forintot kapott (ebből legalább 220 millió közpénz). Hegedűs asszonyság alapítványának átláthatatlan pénzügyei nem ügyek. Senkit nem érdekel, hogy

folyamatosan megkésve adja le elszámolásait a bíróságnak, a 2015-öst például csak tavaly küldte be, amikor már 2017-et írtunk;
amit nagy nehezen lead, azt utólag kozmetikázza;
miközben havonta 1 millió forintot keres, semmilyen, a törvény által előírt beszámolót nem adott le a munkájáról;
korábbi ételcsomagosztásaira 2017-ben már nem került sor;
a gyermekéhezés elleni harc zászlaja mögé bújva, anélkül, hogy értékelhető eredményeket ért volna el abban, amit vállalt, 2015-ben egy Audit is vásárolt az alapítványa;
több tízmillió forint sorsa tiszázatlan: a Magyar Narancs 83 millió forintos hiányt talált, amelynek ott kellene lennie költségként a szervezetnél, de nem lelték a nyomát.

Akkor hát illesszük egymás mellé a kockákat, és kivételesen megint ne a milliárdokra koncentráljunk, mert magyar ember nem beszél milliárdul, ezt senki nem várhatja el tőle. Mármint azt, hogy felfogja az agya, mit jelent az, amikor egy félművelt, ostoba disznószerelő 300 milliárdért megveszi majd a Telenort, miközben az ország miniszterelnöke egy év alatt mindössze 20 ezer forintot képes félretenni a párnacihába.

Ha jól számolunk – és ehhez nem szükséges ismerni a milliárdos számrendszert -, akkor Hegedűs bűvészmutatványára 2010 óta átlagban legalább évi 31 millió forint közpénzt toltak. (Ez úgy jön ki, hogy a 2010 és 2016 között eltelt évek számával elosztjuk a 220 milliót.) Persze, ennél csak több lehet, de mivel a törvények betartása, az átláthatóság csak a kéményen dolgozó kisemberekkel és a sorosistákkal szemben elvárás, így dolgozzunk azzal, ami a nemzeti tükör által homályosan megismerhető.

Vagyis miközben az ország összesen két gyermekhospice intézete közül a pécsi (a másik a törökbálinti Tábitha házban működik) 9 millió forintot nem bír összekuporgatni, és csak azért nem vágták le az áramot, mert attól egy gyermek élete függ, Hegedűs Zsuzsa átláthatatlanul nyerészkedik szintén a gyerekeken. Azokon, akik ugyan nem gyógyíthatatlan betegek, csak egyszerűen éheznek. Miket beszélek? Azért nem esznek, mert nem éhesek. Vagy azért, mert már nincsenek is éhező gyerekek? Hát ha csak úgy nem.

Miközben a Dóri Ház nem kap normatív támogatást az államtól, hanem Balog Zoltán úri kényétől és kedvétől függően, a rohadt miniszteri kerete terhére kiutal nekik évente 5-7 millió forintot, miközben ehhez 2017-ben mindössze 11 millió magánadomány társult, ergo ennyiből kell egy évig túlélniük, Hegedűs Zsuzsa nagysága rekordfizetése mellett például egyetlen év alatt csak éttermi számlákra és vendégfogadásra (reprezentációra) másfélmillió forintot tapsolt el, de legalább sehol nincs nyoma annak, hogy olyan rendezvényt szervezett volna, ahol neki kellett fizetni a meghívottak vendéglátását.

Annál gusztustalanabb dolgot változatlanul nem tudok elképzelni, mint rászorulók, pláne gyerekek meglopását, a legkiszolgáltatottabbakon, az önérdeket érvényesíteni képteleneken való nyerészkedést. Ez az arrogáns NER-pillér – aki tavaly még azt is kikérte magának, hogy jóval kevesebbet keres Orbán seggnyalójaként, mint amennyi a franciaországi kutatói fizetése volt, amit hazai szerepvállalása miatt hagyott ott 2010-ben – valószínűleg nem éri el a hatóságok ingerküszöbét. Az nem hozza lázba a kézivezérelt hatóságokat, hogy e nyugtalanító sajtóhírek hatására kiszálljanak az alapítványához, lefoglalják ami a kezük ügyébe akad, és a kamerák kereszttüzében berúgják egy rendőrautó hátsó ülésére ezt az öntelt, cinikus némbert. Végül is a gyerekeket meglopni valahol fideszes-hazafias kötelesség, és különben is az átláthatatlanul működő Soros-hálózat ügynökei le akarják bontani a kerítést. Meg aki ilyen piszlicsáré ügyeken fennakad és moralizál, az maga a sátáni hazaárulás megtestesítője.

Hegedűs Zsuzsa közhasznúlag átláthatatlan pénzügyei a Dóri Ház fájdalmas haldoklása mellé helyezve kórdokumentumát képezik a saját hányásában, saját erkölcstelensége pöcegödrében fetrengő társadalomnak. Amelynek Sorostól ökölbe szorul a keze, de a gyerekeket meglopó, a nyomorultak hátán élősködő, nagypofájú dilettánsok pusztítását csendben tűri. Hegedűs Kihanemén? Zsuzsa alapítványa évente 100 millió forintot éget el ~~a semmire~~ irodára, autóra, utazásra, zabálásra, fiktív számlákra, magas fizetésekre anélkül, hogy a nagyfene munkának bármi nyoma lenne. Ezzel párhuzamosan és következésképpen az éhező gyerekekre nem jut, a haldokló gyerekekkel érdemben foglalkozó, valódi munkát végző civil szervezetek finanszírozása pedig nem prioritás.

Mert nem elég lopni, csalni, hazudni, lehetőleg azokat kell megszívatni, akik a leginkább rá vannak szorulva a segítségre. Szégyen. Sokadszorra is szégyen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!