Augusztus 21,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Magyar kutyák

Megosztok itt egy képet.

kutyak

Mielőtt tovább mennénk, szeretném leszögezni, hogy soha nem voltam a szó közismert értelmében „nemzeti érzelmű”. Felállok a Himnusznál, zseniális politikusnak tartom Mátyás királyt (15 évesen megszívatott mindenkit a cseh királytól a magyar főurakig, oda-vissza kétszer), és alapvetően a legjobb történelmi korszakunknak a reformkort tartom (’48-at meg alapvetően elhibázott döntésnek. Túl korai volt. Túl korai.). De ennyi. Nem lengetek Árpád-sávos zászlót, nincs Nagy-Magyarországos matricám, se „Harcos” feliratú pólóm, Kárpátiát se hallgatok, nemez-tarsolyom meg utoljára általános iskolában volt, amikor technika órán varrtunk-ragasztottunk magunknak filcszövetből meg szétvágott kézkrémes tubusból.

Nos, ilyen előzmények ismeretében, vágjunk is bele. A fenti kép bizony, még az én nem túl erős nemzeti beállítottságomban is lecsapta a biztosítékot. Egyszerűen nincs nyomdafestéket tűrő szó arra a mérhetetlen gusztustalanságra, amit ennek a képnek a készítői összegányoltak. A határon túliak szavazati joga egy iszonyúan bonyolult, érzékeny kérdés. Ezt csak azok nem látják be, akik önmagukon, a saját önös érdekeiken kívül mindent és mindenkit leszarnak. És ehhez a témához, így ahogy a fenti képen történik, hozzászólni egyszerűen nem lehet. Ez nem szint. Ez nem vélemény. Ez aljasság.

A saját népük tagjait tekintik, nevezik kutyáknak.

Undorító. Leírni, de belegondolni is. Külön kiemelném, hogy ezt egy olyan csoport készítette, ami kifejezetten „gyurcsányista”, azaz teljes mellszélességgel kiáll a DK határon túli politikája mellett. Ami nem Gyurcsány miatt fontos, hanem azért, mert ez nem a párt, nem a szervezet véleménye. Ez az embereké. Azoké az embereké, akik kiállnak Gyurcsány mellett. Ide jutottunk. Szégyen, és nekem bőgni lenne kedvem.

Nincsenek erdélyi, határon túli rokonaim, felmenőim. Nagyapám gyerekkorát Kolozsváron töltötte ugyan, mivel dédapámat katonaként oda helyezték, de a háború után visszatelepültek a szülőföldjére, Szentesre. Ezen kívül van összesen egyetlenegy erdélyi (székely) barátom, de őt is csak közös szenvedélyünk, a japán kardvívás miatt ismerem. Elmondható tehát, hogy semmilyen érzelmi kapcsolatom nincs a határon túliak ügyével, vagy kimondottan az erdélyiekkel.

Mégis dühös vagyok és elkeseredett. Egyszerűen nem tudom megbocsátani azt az aljasságot, hogy emberek, magyar emberek, pártszimpátiából ide jutottak, hogy röhögve éljeneznek, miközben a saját népük tagjait rekesztik ki az emberségből, mert azokat játékszernek használta a politika. Lehet, hogy én voltam vak mindeddig. Lehet, hogy csak én nem láttam, hogy minden csatornán ez zajlik, a jobb-bal, a nácifasiszta-kommunista anyázások szintjén. Lehet. De ez már akkor is sok.

Tény, hogy a Fidesz azért tolt milliárdokat a határon túli szervezetekbe, hogy az azok alá tartozó tömegek rájuk szavazzanak a választásokon. Ez egyértelmű itt is, ott is! Ezzel a helyzettel valamit kezdeni kell. Lehet például az ellenzéki pártoknak is „kampányolni” a határon túliak között, hogy ne szavazzanak, vagy ne a Fideszre szavazzanak. Lehetne, de nem teszik. Lehetne itthon amellett kampányolni, hogy nálunk is bevezetésre kerüljön az ún. „olasz-rendszer” (a Szalonna korábban már írt erről). Lehetne, de nem teszik. Helyette uszítás van. Mocskolódás. Gyűlölet és hisztéria.

„Kutyaharapást szőrivel” – tartja a mondás. Aki valaha volt már másnapos, az tudja, hogy ez egyéni szinten is egy baromság, hát még egy ország, egy nemzet szintjén. Mert az rohadt kártékony, ha meg vagyunk róla győződve, hogy az a mocskos, gyűlöletkeltő politika, amit a Fidesz tol (és amit elvileg ugye mindenki elítél), az majd a „mi” kezünkben arannyá, mindent megoldó csodafegyverré válik.

Mert nem fog. Csak pusztulást hoz ránk, nagyobbat, mint amit a Fidesz eddig véghez vitt. Előbb a fejekben, aztán a nemzetben, végül az országban is.

Tisztelettel,
Pájer Csaba

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.