Orbán Viktor interjúkat ad mostanában. Nem magyar lapoknak természetesen, hiszen soha nem becsülte annyira az alattvalóit, hogy a sajtón keresztül kommunikáljon velük. Ő csak üzenget a zselléreknek a Kossuth Rádión keresztül, ilyenkor, a választás előtt pedig bulvárlapokban jelennek meg személyes, szívmelengető történetek a családjáról. Hogy lássuk, ő is ember, egy közülünk.
Most a Welt am Sonntag című konzervatív vasárnapi német lapnak adott interjút őfényessége. A szokásos, előre megírt, rongyosra csócsált szövegen túl – keresztény gyökerek, migránsok, Soros György, mindmeghalunk, de Orbán megvédi a világot – két mondatot emelnék ki a szövegből.
Az EU-s munkavállalás ügyével kapcsolatban kiemelte: örül annak, hogy a fiatalok tapasztalatot szereznek külföldön. Az a fontos, hogy „valamikor vissza is jöjjenek”, és 2017 ebből a szempontból már biztató volt.
Orbán Viktor kiemelte, hogy Európának is érdeke a magyar gazdaság fejlődése, és hangsúlyozta: „ma még sokan megmosolyognak, amikor azt mondom, hogy Németország és a visegrádi államok lesznek Európa döntő gazdasági tengelye”, pedig „2030-tól Németországgal közösen finanszírozzuk az EU költségvetését”. (MTI)
Orbán örül annak, hogy a fiatalok tapasztalatot szereznek külföldön. Szépen hangzik, de ordas nagy hazugság. Orbánnak érdekében állt, hogy azok az emberek – fiatalok és nem annyira fiatalok – akik többet akarnak elérni az életükben, mint amennyire lehetőségük van valamelyik külföldi tulajdonú gyárban a szalag mellet, vagy amennyit vállalkozóként elérhetnek, marakodva a lehulló morzsákon, melyeket a Mészáros Lőrinc és hozzá hasonló strómanok, miniszterelnöki vejek, miniszteri szomszédok hagynak a piacból, elmenjenek innen.
A hatalom gyakorlóinak nincs szükségük öntudatos, célratörő, ambiciózus, tanult, a jogaikat megkövetelő és azzal élni akaró emberekre. Nekik lehajtott fejű szolgák kellenek, akik nem vonják kétségbe Orbán mindenhatóságát, nem kérdőjelezik meg az ország érdekeinek ellenében hozott döntéseit, hanem elhisznek mindent, elfogadnak mindent és teljesítik a parancsokat.
Tehát Orbán Viktor örömmel látta és látja, hogy a törekvők elmennek innen. Helyettük vásárolt magának egymillió új állampolgárt, akiknek a szavazatára számítani fog a választáson.
Orbánnak víziói vannak, de ezekkel nem orvoshoz fordul, hanem megvalósítja őket. Sorra, egytől egyig. Bármilyen áron. Bármilyen módszerrel. Orbán azt akarta, hogy Magyarországon legyen foci. Lett. Sorra épülnek a stadionok, dől a közpénz a klubokhoz. Taknyos, falábú kölkök másfél milliós fizetést kapnak, miközben azok az emberek, akik évtizedekig idős, beteg embereket ápoltak és ápolnak most is, ennek a tizedrészét sem viszik haza. A stadionok fenntartására nincs jelentkező, iszonyú drága a fenntartásuk, csak veszteséget termelnek. Ugyanis a számolatlanul öntött milliárdok ellenére nincsenek jó focistáink.
Orbán azt akarta, hogy a falujában legyen kisvasút. Lett.
Orbán azt akarta, hogy látványosan keresztény ország legyünk. Ezért elvette az önkormányzatoktól az iskolákat, óvodákat és szép sorban odaadja az egyháznak. Sok településen választása sincs a szülőknek, mert csak egyházi intézmény működik. Bevezették a kötelező hittan oktatást, bár választható helyette erkölcstan, de egy faluban, ahol mindenki ismer mindenkit, a fideszes polgármester meg pláne ismer mindenkit és ő dönti el, ki kap közmunkát, hirtelen 110 százalékra ugrik a hittant választók aránya. Mert a szülők jól tudják, hogy ez a kormányzati elvárás.
Orbán szemrebbenés nélkül adja a közvagyont – ingatlanokat és adóforintokat – az egyháznak, mert pontosan tudja, hogy micsoda propagandát tudnak kifejteni a közösségekben a szószékről politizáló papok.
Orbán azt akarta, hogy csökkenjen a munkanélküliek száma. Csökkent. Feltalálták a közmunkát.
Orbán azt akarta, hogy csökkenjen a szegénységben élők száma. Csökkent. Lejjebb engedték a létminimum küszöbét.
Orbán azt akarta, hogy kevesebb legyen a tél áldozatainak száma. Kevesebb lett. Már nem adnak ki adatokat az áldozatok számáról.
Orbán azt akarta, hogy ne legyen tandíj a felsőoktatásban. Nem lett. Máshogy hívják a befizetendő több százezer forintot.
Ha Orbán azt akarja, hogy Magyarország fizessen be többet az uniós kasszába, az is úgy lesz. Mindegy, hányan rokkannak bele, hányan fizetnek az életükkel, hányan menekülnek el az országból. Mindegy, kit kell tönkretenni érte, mekkorákat kell hazudni. Úgy lesz.
Orbánnak víziói vannak. A közelében lévőknek ez tökéletesen megfelel. Önmaguktól tehetségtelen, tanulatlan, ostoba senkik lettek milliárdosokká néhány rövid év alatt. Orbán kitalálta, hogy lecseréli az ország gazdasági elitjét és így is történt. A társadalomtól elvett, a cselédeinek kiosztott. A tehetségük, szorgalmuk révén sikereseket eltaposta, a hűséges pártkatonákat a helyükre tolta.
Orbán nagyon sok mindent elért eddigi uralkodása alatt. Megkezdte a polgárság átnevelését alattvalókká, a szavazók kicserélését hálás tudatlanokra, az értelmiségi réteget elüldözte – ma már Kósa Lajos, Németh Szilárd és Deutsch Tamás számít értelmiségnek -, a vallást visszahozta az államba, elterítette az országon a tudatlanság, félretájékoztatás és rettegés sötét leplét.
És Orbánnak még mindig víziói vannak. Meg is fogja őket valósítani. Ha rajta múlik.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.