NEHAZUGGY

Drága Viktorom a tenyérjóslásban!

Mindenki megitta már a kávéját? Akkor jó. Vasárnapi igehirdetés következik, miután a nemzet főpapja a Welt am Sonntag című konzervatív vasárnapi német lapnak adott interjút. Feltételezem, hogy ez is előre meg volt beszélve, mert másmilyen interjúkat hosszú évek óta nem szokott adni a miniszterelnök úr. De most megint megmondta a magáét. Kétségtelenül jól hangzó állításoktól szemenszedett aljas, cinikus, csúsztatásokig, pofátlanul tudathasadt megállapításokig minden volt, ahogy megszoktuk már. Nem rengeti meg a világot, nem forgatja ki a sarkaiból, de tegyük a többi mellé.

Az MTI a Nem lehet a világnak úgy segíteni, hogy tönkretesszük a saját népünket címet adta a szónoklatnak, stratégiailag azt sugallva, hogy egy népet pusztán egyféleképpen lehetne tönkretenni: ha rájuk uszítjuk az idegen kultúrákat. Arról nem esett szó, hogy aki stadionokat épít a kertje végébe, mert a foci a mániája, aki szétveri a szociális rendszert, a vejétől a gázsszerelőjéig, minden szaros strómanját a nép pénzén zsírosítja, az felemeli-e, vagy tönkreteszi-e a népet.

Kiderült, hogy újabban Orbán Viktor egyetért Ferenc pápával (azza a demens vénemberrel, ugye) abban, hogy az EU-nak keresztény felebaráti szeretetből segítenie kell a menekülteken, de kérdés, hogy miként kell segíteni.

– A menekültek nem háborús övezetekből jönnek, csak jobban akarnak élni nálunk, mint Afrikában vagy Ázsiában. Értjük, nem? A menekült nem menekült, csak jobban akar élni. Az összes.

– Magyarországnak finomabb érzéke van a migráció témájához, mint Németországnak, mert egy veszélyzónában fekszik, így ha embertömegek áramlanak be, nálunk megszólalnak a vészcsengők. És valóban megszólalt a vészcsengő: ha a Fidesz nem kapaszkodik fel két és fél éve erre a témára, nem ismeri fel a nagyszerű propagandalehetőséget ebben a kérdésben, ma arról kellene beszélni, hogy minden idők legnagyobb beáramlott pénzforrásai ellenére, miért hanyatlik a magyar gazdaság, és a kivándorlás mértéke miért súrolja a csillagos eget.

Ja, nem, nem hanyatlik, bocsánat, a kivándorlással az EU-s munkavállalás ügyével kapcsolatban ezt bírta mondani: örül annak, hogy a fiatalok tapasztalatot szereznek külföldön. Az a fontos, hogy valamikor vissza is jöjjenek, és 2017 ebből a szempontból már biztató volt. Nem láttunk erre vonatkozóan adatokat, de elhisszük becsszóra. Úgyhogy kanyarodjunk vissza:

Szolidárisak vagyunk és ezért kritizálnak bennünket, katonákkal állunk az EU határain, és ez eddig 1 milliárd eurónkba került. Mit tesz azonban Brüsszel és Berlin? Nem fizetnek nekünk semmit, és szidnak bennünket. Nem hagyjuk, hogy Brüsszel diktálja nekünk azt, hogy kit kell befogadnunk. (…) Ennek az alapelvnek a tiszteletben tartása esetén szívesen részt vállalunk egy menekültügyi rendszerben.

Vagyis ha az van, amit mi akarunk, akkor szívesen nem teszünk keresztbe, a pénzt viszont küldjétek, mert az nekünk jár, igaz, hogy a megkonzultált hülye magyaroknak soha nem mutattuk meg, mi került 1 milliárdba.

További dörgedelmek:

– Schengen az EU legnagyobb vívmánya, különösen nekünk, magyaroknak, akik egy diktatúrából jöttünk és éppen ezért különösen nagyra értékeljük ezt a szabadságot. (Mi igen, Orbán Viktor soha a büdös életben.)

– Az európaiság a magyar önazonosság része. A magyar identitást a keleti jellemvonások, és a keresztény és európai kultúra együttese alkotja. (Igaz, hogy Brüsszelben idegenek vagyunk, a mongól sztyeppéken viszont testvérek közé megyünk, a gyerekeinket meg Svájcban taníttatjuk.)

– Európa nem Brüsszelben, hanem Berlinben, Budapesten, Varsóban és Párizsban van, de nem Brüsszelt szidom, hanem a brüsszeli politikusokat és bürokratákat, akik úgy viselkednek, mintha egy birodalom központja lennének. (Ez teljesen más.)

– A liberális demokráciáról és a jogállamiságról: Kelet és Nyugat között kölcsönös az értetlenség, a magyarok hagyományos és közvetlen nyelvet beszélnek, míg Nyugaton posztnemzetiként, posztkeresztényként értelmezik magukat, és ezt liberálisnak és jogállaminak nevezik. Mi nem akarunk ilyet. Mi nemzeti és keresztény identitásunkat akarjuk. (Ahol az emberi jogi handabandáknak kuss, értem.)

– Vlagyimir Putyinhoz fűződő viszonyáról: az orosz elnököt ördögnek kell nevezni ahhoz, hogy valaki jó európainak számítson, pedig ostobaság Putyint démonizálni. Tudomásul kell venni, hogy ismét erőssé és a világpolitika szereplőjévé tette országát, de az EU nem érti meg, hogy Oroszországgal szemben egyszerre kell erőt és együttműködési készséget mutatni. (Vajon a kendőzetlen seggnyalás az erő, vagy az együttműködési készég jele?)

– Németországhoz fűződő viszonyáról: mindig is tisztelettel viszonyult a mindenkori kancellárhoz, akkor is, ha ezt jelenleg nem viszonozzák. Azonban Angela Merkelnek így is valamennyien sokat köszönhetünk, mert megakadályozott törekvéseket, amelyek Európát gazdaságilag tönkretették volna, ő kötelezte a hanyag EU-országokat házi feladataik elvégzésére. (Jó lenne szólni a lakájmédiának, hogy Merkel folyamatos savazása helyett ehhez tartsák: a főnök a német konzervatív lapban csontig benyalt neki, mert ilyen bátor ember ő.)

– A civil szervezetekről: amerikai mintájú törvénynek tartja a működésükről szóló új jogszabályt, amely ellen csak a Soros György hálózatához tartozó szervezetek panaszkodnak, mert fel kell tárniuk azt, amit eddig inkább el akartak hallgatni: hogy Soros György finanszírozza őket.
A Soros-hálózat a határkerítés lebontására és a bevándorláspolitika megváltoztatására tör, és ez olyan határátlépés, amit nem tudtunk eltűrni. (A nettó orosz mintára készült civiltörvény egy dolog, a Soros-hálózattal kapcsolatos rágalmakra ellenben nem ártana végre egyszer valakinek visszakérdezni, és addig nem engedni, ameddig egy értékelhető választ nem présel ki magából a nagy mesélő.)

– Az antiszemitizmussal szembeni zéró toleranciáról: hazugság, hogy ebben a vitában rájátszanak az antiszemita ellenérzésekre. Az európai baloldali erők taktikájának része, hogy antiszemitaként hurcoljanak meg jobboldali politikusokat. Miközben zsidóként órákat lehet kipával sétálni Budapesten anélkül, hogy háborgatnák. Hol lehetséges ez még Európában? 

– A média helyzetéről: semmi nem akadályozza a kormánnyal szemben kritikus újságírók munkáját, és legalább ugyanannyi média van a kormány ellen, mint mellette. A gond az, hogy gyenge az ellenzék, és ez frusztrálja a baloldali újságírókat. (Ja, jó, azt hittem, hogy az újságíró nem jobb-, vagy baloldali, hanem a mindenkori kormánnyal kritikus.)

– Az Állami Számvevőszék vizsgálatairól: a választási küzdelem finanszírozásában gondatlanul eljáró pártoknak számolniuk kell a jogi következményekkel, és ő a Fidesz elnökeként mindig is ügyelt a törvényes gazdálkodásra. (Faszt. Aki maga alkotja és alkalmazza a törvényeket, annak semmire nem kell ügyelni, csak a folyamatos agymosásra.)

– Arról, hogy Európának is érdeke a magyar gazdaság fejlődése:

ma még sokan megmosolyognak, amikor azt mondom, hogy Németország és a visegrádi államok lesznek Európa döntő gazdasági tengelye, pedig 2030-tól Németországgal közösen finanszírozzuk az EU költségvetését.

Nem, drága Viktorom a tenyérjóslásban! Ezen nem mosolyogni szoktunk, hanem a fejünket a falba verni. Nem kevésbé ezen az egész kommunikációs pávatáncon. Tudod mikor fogod te finanszírozni az EU-t? Amikor a százezres nagyságrendben kivándorolt magyar fiatalok visszatérnek ide. Soha a büdös életben.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább