December 15,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ne csak az ünnepeken figyeljünk rájuk, hanem minden egyes nap

A fiamért a szívek hangja szólt.

Köszönetnyilvánításomat szeretném kifejezni a Kolozsvári Szalonna szerkesztőségének azért, hogy megjelentették az Önökhöz írt leveleimet. Sokan olvasták kétségbeesett panaszaimat, fogyatékkal született fiunk és családunk reménytelen harcát a bürokrácia útvesztőiben.

Kilátástalan helyzetünk hosszú évek óta kísért minket, és még ma sincs teljesen vége, de most már legalább a jogorvoslati sikerünkről számolhatok be. Megígértem, hogy jelentkezni fogok a Kedves Olvasók felé, és megírom, mit sikerül elérnünk reménytelennek tűnő harcunkkal.

Régebben arról számoltam be ezekben a panaszos írásokban, hogy a döntéshozóknak
vagy fogalmuk sincs az ilyen családok helyzetéről, vagy tudatosan hozzák őket
kiszolgáltatott helyzetbe.

A fiam oxigénhiányosan született, súlyos mozgáskorlátozottként, elektromos kerekes
székhez kötötten éli a mindennapjait. A feleségem nem bír dolgozni, mert a fiunk
állandó felügyeleti segítségre szorul. Régebben a feleségem kiemelt ápolási díjat kapott a fiunk gondozása után, de ahogy lakóhelyet váltottunk, az itteni önkormányzattól már nem kap kiemelt, csak a kb. 40 ezer Ft/hó összegű ápolási juttatást.

A fiunk a súlyos állapota ellenére is csak a tartós beteg gyermek utáni 20.300,- Ft/hó
összegű családi pótlékot kapta. A felülvizsgáló orvos-bizottság szerint a fiam egészségi
állapota „jobb volt”, mint amire a magasabb összegű rokkantsági- járadék járt volna.
Sőt, mivel súlyos mozgáskorlátozott, így nem csak a parkoló kártya járt volna neki,
hanem a fogyatékossági támogatás (FOT) is, de ezeket nekünk senki sem mondta
mindaddig, amíg a Kolozsvári Szalonnán megjelent panaszos levelemet el nem olvasta egy szakember.

Azonnal cikkeket írt ő is a helyzetünkről a saját honlapján, sőt még más újságok
figyelmét is felhívta a problémánkra, meg arra az elkeseredett ígéretemre is, hogy akár a Strasbourgi Emberjogi Bíróságig is eltolom gyalog a fiamat, ha az ügyét nem tudjuk sikerre vinni.

A szakember elmondta, hogy érdemes lenne a jogorvoslati utat választanunk, sőt azt is neki köszönhetjük, hogy a felülvizsgáló orvos-szakértői bizottság minősítése alapján végre elismerték, hogy fiunk – állapota szerint – súlyos fokú rokkant. Egészségkárosodásának mértéke 71%-os, és mivel 25 év alattiként kapta meg ezt a minősítést, így rokkantsági járadékra vált jogosulttá. Arról, hogy a fogyatékossági támogatásról, egyáltalán járhat, tőle hallottunk először.

Ha az Önök cikkének olvasása után nem jelentkezett volna nálunk az önzetlenül
segítő szakember (Demeter Éva), akkor valószínű, hogy a fiam élete végéig csak a tartós beteg után járó családi pótlékot kapta volna, ami 20.300,- Ft/hó összegű. Javaslatára a jogorvoslati lehetőséggel éltünk, és 2017. augusztus hónaptól már 35.025,- Ft/hó rokkantsági járadékot kap a fiam a kb. 20 ezer Ft/hó összegű fogyatékossági támogatás mellett.

Nekünk egyáltalán nem mindegy, hogy havi 20 ezer forintos családi pótlékból kellene
élete végéig élnie, vagy együttesen 55 ezer Ft/hó összegű ellátást kap, rokkantsági
járadékot és a fogyatékos támogatást is. A feleségem kiemelt ápolási díjra való jogosultságának kérvényezését is elindítottuk, de a hatóság válasza még nem érkezett meg.

A Népszava hírportál is írt rólunk cikket, így mi megtettük a kötelességünket, hogy felhívjuk a társadalom figyelmét arra, mennyire nem számít embernek az, aki fogyatékos. Kormányunk mégis dicshimnuszokat zengedez arról, hogy mennyire odafigyel a fogyatékkal élőkre.

Annak apropóján, hogy december 3.-án van a „Fogyatékkal élők világnapja”
elgondolkodtam azon, hogy miféle emberség lakozik a döntéshozókban és a súlyos
betegeket felülvizsgáló orvos-szakértőkben. Élet-halál urai nem csak a gyógyításban,
hanem a súlyos betegek minősítésében is, hogy kinek milyen pénzellátás fog jutni a
döntésük alapján.

Mi lenne a 25. éves fiunkkal, ha az utolsó pillanatban nem jártuk volna végig az utat, ha nem jelenhetett volna meg a segélykiáltó cikkünk Önöknél, ha nem olvasta volna el azt egy szakmai segítő? Ugyanis csak az jogosult rokkantsági járadékra, akinek az össz-szervezeti károsodása eléri a 70%-os mértéket, vagy meghaladja azt, de az igénylőnek még 25 év alattiként kell kérelmeznie az ellátást. Ha ezt nem sikerült volna kijárnunk az utolsó pillanatokban, akkor fiunknak a havi 20 ezer forintos családi pótlék maradt volna élete végéig. Annyiból súlyos betegen éhen halna, ha mi már nem lennénk.

Azoknak a családoknak, amelyeknek fogyatékkal élőkről kell gondoskodniuk, nincs mit ünnepelni a fogyatékosok világnapján sem, mert hazánkban az ilyen családok hihetetlen szegénységben élnek. December 3.-án, a fogyatékkal élők világnapján azokat is kellene ünnepelni, akik észreveszik a fogyatékkal élők problémáit, nehézségeit, írnak és beszélnek azokról, vagy valamilyen formában próbálnak segíteni a sorsukon, mert a kiszolgáltatottak súlyos betegen gyámolításra szorulnak.

Figyeljünk rájuk ne csak az ünnepeken, hanem minden nap!

Figyeljünk rájuk úgy, ahogyan a Kolozsvári Szalonna, a Demokrata Aktivisták
Lapja és a Népszava újságírói, valamint a szakmai segítő tette!

Segítő szándékukkal a fiamért a szívek hangja szólt belőlük.

Köszönöm Önöknek a családom nevében is a megtisztelő figyelmet és a segítséget.

B. István
egy fogyatékos fiú édesapja

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.