Ameddig relativizálni lehet az agressziót aszerint, hogy ki a szenvedő alany

Egy magát újságírónak mondó, videokamerázó férfival (b) dulakodik egy másik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 167. évfordulóján rendezett állami ünnepség után Budapesten, a Múzeum körúton 2015. március 15-én.
(MTI Fotó: Mohai Balázs) Egy magát újságírónak mondó, videokamerázó férfival (b) dulakodik egy másik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 167. évfordulóján rendezett állami ünnepség után Budapesten, a Múzeum körúton 2015. március 15-én. (MTI Fotó: Mohai Balázs)

Azt hiszem, maradt itt múlt hétről egy kis megbeszélnivalónk, ami a hétvégi sajtóhírekben kisebb port kavart. A hír forrása ugyanaz a pecsma.hu nevű igencsak narancssárga ködbe facsart portál, amely tök véletlenül rángatta elő a minap Cserdi polgármestere, Bogdán László hét évvel ezelőtti, állítólagos sikkasztási ügyét, amely aztán szép nagy hullámokban körbe is járta a nem kormánypárti sajtót is. Nem tudjuk, miért. De, tudjuk, csak nem akarjuk elhinni.

Ezúttal a Demokratikus Koalíció pénteki pécsi fórumáról számolt be a mértékadó fideszes médiabirodalom eme nyúlványa, ezzel a felütéssel:

A Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció alelnöke és a párt európai uniós képviselője, Niedermüller Péter érkezett Pécsre pénteken. A politikus a Vasutas Művelődési Házban tartott lakossági fórumot, melyen körülbelül 27-en vettek részt.

A körülbelül pont 27 ember részvételével zajló fórumon megjelent Beke Zoltán, a Fidelitas dél-dunántúli régiójának igazgatója (mintha ez valami istenverte komoly cég lenne), aki társával együtt egy molinót feszített ki a terem végében, amelyen ez a szöveg volt olvasható:

Hazaáruló! Szégyelld magad!

A fotókkal is illusztrált beszámolóból kiderül, hogy a többnyire nyugdíjasokból álló publikum (de jó, hogy ebben az országban minden pártra csak a nyugdíjasok kíváncsiak) távozásra szólította fel a fiatalokat, akik nyilván nem azért mentek oda, hogy távozzanak, ezért a hallgatóság egyik férfi tagja sűrű szitkozódások közepette lekevert egy pofont az ifjú és szépreményű igazgató úrnak.

Bár a DK pécsi képviselője mondhatni elítélte az esetet (így: ezt nem kellett volna), a lehazaárulózott Niedermüller pedig úgy vélte, sokkal jobb lenne, ha híveik nem hagynák magukat beleharcolni verekedésekbe, mert akkor az fog történni, amit Orbán mondott, hogy 2017 őszén zavargások lesznek, a lincshangulatot súroló tényállástól nem lehet, és nem is szabad szó nélkül eltekinteni.

Rohadt mocskos tetvek, én nekem ne mondják, hogy hazaáruló vagyok, hát mit képzelnek ezek! Ez a baj, hogy semmit nem teszünk ezek ellen!

–  ezt még a pofozkodó úr préselte ki fogai kerítésén, mielőtt kiviharzott volna a teremből, ahol a felfokozott indulatok valószínűleg derékba törték a szónok mondanivalóját, pedig a sürgős orvoslásra szoruló szociális problémák megbeszélése szerintem sem megkerülhető. Most kénytelen vagyok mégis másról értekezni.

Amikor a Fidesz gondosan megválogatott hallgatóság előtt zajló gyűlöletfórumain elhangzó szürreális, gyalázatos uszítóbeszédeket hallgatjuk, amikor tudomásul vesszük, hogy belterjes szelektált résztvevők számára szervezett köldöknéző rendezvényeken fideszes titánok rángathatnak meg újságírókat, amikor teljes joggal ítéljük el az effajta erőszak minden formáját, akkor – mi itt rendszerint arról is beszélni szoktunk -, hogy ezek a folyamatos, feneketlen fasisztoid (alliterálok már megint) gyűlöletbeszédek és a rendre következmények nélkül maradó megosztási kísérletek olyan indulatokat szabadítottak el a társadalomban, amelyekre az a társadalom már foltokban sem immunis. A gyűlölet nem válogat pártszimpátiák és antipátiák, elvek, meggyőződések, netán cipőméret alapján.

Amikor azt látják, hogy vérben forgó szemű kisnyugdíjasok csípnek, rúgnak, harapnak egy-egy pártállami rendezvényen, amikor sósavas bácsikat látnak nyakukon kidagadt erekkel öklöt rázni, akkor sokan hajlamosak ellentmondást nem tűrően ítélkezni: ezek azért ilyenek, mert fideszesek, fújj.

Aki a fenti történetet besöpörte az ágy alá, vagy hírt sem adott róla, nem háborodott fel, sőt azzal nyugtatgatta magát – miként a legtöbb fórumon nagyon sokan ezzel nyugtatják magukat -, hogy a kisköcsögök minek mentek oda, minek provokáltak, megérdemelték, még többet is megérdemeltek volna, nem is pofozni, hanem rugdosni lett volna kötelező őket, az a világon semmiben nem különbözik a Fidesz vallásos rajongóitól. Aki szektázza és birkanyájazza az állampárt szavazóit úgy, hogy közben természetesnek véli a tőle különböző véleményt képviselők felpofozását, és ugyanúgy nem talál benne semmi kivetnivalót, mint a miniszterelnök úr a derék őcsényiek önbíráskodásában, annak nincs semmilyen alapja erkölcsileg magasabbra szemétdombra állni, mint amazoknak.

És ameddig van akár egyetlen lánglelkű demokrata, aki a langyos egyrészt-másrészt típusú, megértem az urat, hogy dühös lett reakciók helyett nem határolódik el hangosan és ellentmondást nem tűrően ezektől a módszerektől (Niedermüller Péter egy tegnapi posztban utólag elhatárolódott), hanem óvatosan simogatja a híveket, hogy ejnyebejnye, talán ezt mégsem kellene, addig ez az ország pontosan az marad, amivé a Fidesz lánctalpas gyűlöletkeltése nyomán lett.

Ameddig nem látja nagyon tisztán mindenki, hogy ebben a sokba szakadt kurvaországban már egy nyomorúságos lakossági fórum sem azt jelenti, amit normális esetben jelentenie kellene;

ameddig ezek a fórumok a belterjes agymosó igehirdetések csatornáiként funkcionálnak, ahol az általános utálat jegyében, az ellenség kizárásával, hermetikusan elszigetelt kis világokban zajlik a retorikai hadviselés (ezt a Fidesz vegye magára nyugodtan);

ameddig az úgynevezett demokratikus oldal némely bugyrában (akinek nem inge) ugyanaz az önkritikátlan bagatellizálás és moralizálás zajlik, mint amiben a Fidesz világbajnok;

ameddig relativizálni lehet az agressziót aszerint, hogy ki a szenvedő alany,

addig fölösleges bezzegorbánozni. Addig akárhány megbotránkozó nyilatkozatot lehet tenni arról, hogy a Fidesz és lelkes tábora éppen mikor hol, és hogyan folyamodott érvek helyett a pofonokhoz és ez mennyire elfogadhatatlan, de hiteltelen lesz minden szó.

Aki ebben a kérdésben nem képes önmaga árnyékán túllépve a tükörbe nézni (tanulságos végignézni a hír fogadtatását a különféle felületeken), az cinkostársa a Fidesznek ebben a sajnos történelmi távlatban talán nem példátlan, de így is megbocsáthatatlanul sok áldozattal járó pusztításban. Abban, hogy itt a büdös életben többé ne lehessen betömni azokat a lövészárkokat, amelyeket politikai számításból egy minden erkölcsi gátlást levetkőzött hatalom a nemzet részei közé ásott.

És most természetesen lehet nyugodtan engem köpködni az európai szellemiség, a tolerancia és a liberális értékek nevében.

adomany-1