Ez van: a kormány szavazatvásárlási kreativitása nem terjed túl az idősek hülyének nézésén

Novák Katalin, az Emmi család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelõs államtitkára, Orbán Viktor miniszterelnök és Kusovszky Imréné, az Idősek Tanácsának tagja a tanács ülésén az Országházban 2017. október 18-án. (MTI Fotó: Máthé Zoltán) Novák Katalin, az Emmi család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelõs államtitkára, Orbán Viktor miniszterelnök és Kusovszky Imréné, az Idősek Tanácsának tagja a tanács ülésén az Országházban 2017. október 18-án. (MTI Fotó: Máthé Zoltán)

Ami szép, az szép, ne vonjuk meg magunktól a földi örömöket:

 

Nálam jobban talán még Bözsi néni sem szurkolhatott annak, hogy úgy legyenek a számok, és nem úgy lettek? De. Csak azt sajnálom, hogy a drága Rozika néni ezt már nem érhette meg. Hogy lássa a saját szemével az újabb megvalósult álmot. Ahogy a Viktor azzal a két szép, dolgos kezével csak tesz, csak tesz, mindig csak tesz abba a pénztárcába.

Ez a helyzet a többgenerációs Magyarországon, amelyért kezét-lábát töri a kormány. Történelmet írtak ők, bizony. Ezt onnan lehet tudni, hogy a miniszterelnök úr mondta (teljes performansza ITT megtekinthető), az Idősek Tanácsának párás-üveges tekintetű tagjai (a soraikban Rogán Antallal, akinek a felvételek tanúsága szerint olyan nehéz a feje, hogy leesik a nyakáról) pedig hálától túlcsorduló szívvel tudomásul vették.

Az ország történetében először nyugdíjprémiumot fizet a kormány novemberben. Ilyen még nem volt, ez tehát hatalmas előrelépés, éljek én, aki adok, adok, csak adok. És akkor szó szerint is a további csodáról:

Ha az Idősek Tanácsa (amelynek élén én, Orbán Viktor állok – szerk.) úgy dönt (vagyis én Orbán Viktor úgy döntök – szerk.), én javaslom, fontoljuk meg (vagyis én, Orbán Viktor fontoljam meg – szerk.), hogy az idén – ugyanúgy, mint tavaly – karácsony előtt menjen ki a 10 ezer forint értékű Erzsébet-utalvány.

Miután sejtem, hogy a Magyar Posta kötelékében dolgozó, munkáját szerető kedves olvasónk is nagyon örül ennek a váratlan, előreláthatatlan fordulatnak, biztos vagyok benne, hogy nem rajta fog múlni, hogy némelyek csak jövő februárban kapják meg a jótéteményt. Ezt hagyjuk is.

Azt viszont ne hagyjuk, hogy miről is szól ez a stratégiai móka. Először is mindenkinek javaslom, hogy higgadjon le, mielőtt a nyugdíjasokat testületileg elkezdené köpködni – nem csupán a renkdívül tehetséges Kusovszky Imrénét – azért, mert a Fidesz és Orbán Viktor szavazatvásárlási kreativitása nem terjed túl az időskorúak kreténnek nézésén. Igen, van akinek mintegy 30-40 euróval is meg lehet vásárolni a szavazatát, van akinek ennél kevesebb is bőven elég, és olyan is van, aki szívesen fizetne is azért, hogy a Fideszre szavazhasson.

Mindenkinek meg lehet ezt köszönni, kedves Imréné. Csak Orbán Viktornak nem

Ami ennél sokkal fontosabb, hogy szerencsére rengeteg olyan időskorú ember él itt körülöttünk, aki akkor sem érezné hálásnak magát a Fidesz és külön a félisten irányába, ha egy fél disznót hozna a postás a karácsonyi asztalra. Merthogy a Fidesz őszinte segítő szándékát már akkor sem lehetne komolyan venni, ha Vajna András, Schmitt Pál és Harrach Péter kisnyugdíjasok a Kossuth-téren vállvetve osztogatnák szét az Erzsébet-utalvánnyal egybekötött vagyonkájukat hálájuk jeléül azok iránt, akik évtizedeken át építgették azt az országot, amit ma szögenként hord szét a nagylelkű-nagyvonalú egyszemélyes államvezetés.

Mielőtt Kusovszky Imréné megint belohol a Migránstévébe földig lehajló ágakkal elrebegni hálás köszönetét, szögezzük le a kedvéért: a nyugdíjasok nem ajándékot, nem választási alamizsnát (de!) kapnak, hanem legfeljebb valamit vissza abból, amit egy életen át befizettek a közösbe. Ezért nem kell hálásnak lenni, ezért nem kell kezet csókolni az egyetlen mindenható istenkirálynak. És végképp nem kell hálásnak lenni egy olyan embernek, aki mindeközben a befizetett adófizetői pénzeket rendre baromságokra költi, és hűtlenül kezeli.

Azt sem árt tudni, hogy a nyugdíjprémium nevű intézményt a rohadt szocialisták vezették be arra az esetre, ha 3,5% felett növekszik a magyar gazdaság. A faszság benne az, hogy nyugdíjarányos egyszeri juttatásról van szó: vagyis Kusovszky Imréné és Schmittpali, akik semennyire nincsenek rászorulva, többet kapnak, mint Terike néni és Józsi bácsi, akik viszont kibaszottul rá vannak. (ITT lehet olvasgatni a nyugdíjprémiumról, annak értékéről, lényegéről, hogy pontosan tudjuk, minek is örülünk.)

A mondanivalóm lényege pedig az, hogy pár ezer forintokkal kiszúrják a nyugdíjasok szemét (=fideszes választási kampány közpénzből), és mivel sokuk számára ez valóban nagyon sokat jelent, és mivel a dübörgő gazdasági sikerek ellenére az időskorúakkal szembeni megvetés tapintható és tényszerű, méginkább undorító ez a nyilvánvaló szavazatlejmolási szándék.

Ahelyett, hogy az elmúlt nyolc évet arra használták volna, hogy olyan nyugdíjrendszert építsenek ki (ha már a magánnyugdíjalapot szemrebbenés nélkül ellopták), amelyik mellett nem szorulnak szánalmas Bözsi-utalványokra és pár ezres nyugdíjprémiumokra, ugyanolyan kiskorúsított, megvásárolható konglomerátumként tekintenek a nyugdíjasokra, mint egyébként – lássuk be – mindegyik eddigi kormány. És nem arról van szó, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanná válása hungarikum, vagy hogy bárki sajnálja ezt a pénzt az idősektől, mert nem. De olyan léptékű a kivándorlás (amiről egy szó nem esik) és a népességfogyás (amire változatlanul nincs megoldás), hogy a magyar társadalom nem bírja kiváltani azt a gigamértékű kormányzati korrupciót, ami egyenesen válságossá teszi ezt az egész rendszert.

Vajon hányan tudnák megmondani, hogy a miniszterelnök strómanjai hány másodperc alatt teszik zsebre a Bözsi-utalvánnyal kiegészülő nyugdíjprémium összegét, amiért lehetőleg hálát kell érezniük? Vajon hányan mérik fel, hogy a különféle adók, különadók és extra adók révén hogyan nullázza le a kormány pillanatok alatt ezt a nyomorult alamizsnát? Hányan tudják, hogy a nagyfene rezsicsökkentéssel valójában mennyi pénzt vettek ki a zsebükből Orbánék?

És ha mindezt nem is tudják, vagy nem is érdekli őket, azt azért biztosan látják, hogy a gyerekeik, unokáik, a szomszédaik, barátaik, ismerőseik gyerekei és unokái közül hányan választották az elvándorlást ebből az alamizsnákkal és könyöradományokkal kitapétázott, perspektívákat, kiszámíthatóságot, jövőképet foltokban sem tartalmazó országból. És ha látják, és nem érdekli őket, akkor Kusovszky Imrénével együtt ők is felelősei lesznek annak a szociális katasztrófának, ami felé tart az ország.

Lennie kell még annyi józanságnak, normalitásnak ebben az országban, hogy már egyre kevesebben kötnek ilyen mocskos üzleteket az élettel. Hogy rongyos 10 ezer forintokért eladják, leköpik, szájbarúgják a gyerekeik, unokáik jövőjét. Tényleg van ember, akinek megéri?

adomany-1