Nem miniszter, nem miniszterelnök. Szörnyeteg

lazar-janos-orban-viktor

 Jó étvágyat!!! 🙂 Az idióta ballibsik meg egyenek migránst, hisz úgy is azt szeretik!! 😀 😀

– ezt a lenyűgöző kommentet találtam Németh Szilárd nemzeti gasztronómiai világítótorony és Soros-fóbiás hivatásos uszító ama Facebook-bejegyzése alatt, amelyben azt adja hírül meglehetősen sokkoló vizuális tartalom kíséretében, hogy fő az utolérhetetlen rezsipacal, füstölt nyelvvel. Még szerencse, hogy az Orbán fejével díszített, a konyhaszekrényre trikolórral felaggatott kitűzőt nem sikerült belefőzni az ősmagyar finomságba.

Szóval Szilus főz, a híve meg fröcsög. Még egy olyan, főzésről szóló poszt alatt is, amit a Fidesz kommunikációs vasökleinek talán legprimitívebbje nem bírt anélkül közzétenni, hogy a libsiket valahogy bele ne keverte volna. Én most kivételesen (mint a pacal őszinte ki nem állhatója) nem fogom megszakérteni, hogy ez a nemzeti pacal mennyit ér.

Az viszont határozottan eszembe jut Szilus rajongójának elmésen agresszív beszólásáról, hogy Lázár János tegnap a magyar társadalom számlájára írta, hogy az őcsényi mélymagyarok az önbíráskodás hímesen undorító mezejére léptek, amikor tudomásukra jutott, hogy a helyi panzió tulajdonosa néhány szerencsétlen menekült gyereknek (családnak?) felajánlotta a néhány napos pihenés lehetőségét. Mint tudjuk, az embert házának felgyújtásával fenyegették, ám egyelőre megelégedtek azzal, hogy kárt tettek az autójában. Konkrétan kiszúrták az autója kerekén a gumit.

Az milyen köpnivaló kultúra, hogy felgyújtod a szomszéd házát?

Lázár mondta erre, hogy ilyenek vagyunk mi, pontosabban ilyenek ők, az utóbbi két év uszító-hergelő kormányzati kommunikációjának semmi köze nincs ehhez. Mindössze egyet kellett aludni, máris megérkezett a képbe – mint volt már szó róla – a miniszterek súlyosan korrupt és gátlástalan elnöke is, aki megdicsérte a fenyegetőző, a másik ember tulajdonát megkárosító polgárokat:

„Nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket”

magyarázta Orbán a tallini EU-csúcson újságírói kérdésre válaszolva és szerintem ezt itt jól megjegyezhetjük: a 2006-os duhajkodás, hőzöngés, utcakőhajigálás után a kivénhedt, kívül-belül egyaránt eltorzult miniszterelnök most megint nyíltan és szégyen nélkül az agresszivitás mellett foglal állást. Amit talán még Lázár sem mert kétpofára vigyorogva kijelenteni, az Orbánnak megy zsigerből.

A forró ősszel és zavargásokkal riogató, évek óta semmilyen ellenvéleményt elviselni, meghallgatni nem hajlandó magyar kormány feje a viszkető tenyerétől, taknyon-véren csúszás el nem ítélésén át idáig fajult: semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy magyar emberek (akárcsak verbálisan is) egymásnak esnek, egymást fenyegetik, kárt tesznek egymás tulajdonában, miközben tájékozatlanságuk legmélyéről büfögik fel a hazug kormányzati propagandát. De ez nyilván nem azért van, mert immár bő két évnyi tömény hergelés nem maradhat következmények nélkül, hanem mert ilyen a magyar ember, ilyen a magyar társadalom. (Persze ha ez így lenne, akkor az elkártyázott, magánzsebekben eltűnt milliárdok szorulnának magyarázatra, hisz minek hergelni azokat, akik már eleve gyűlölnek mindenkit, nem igaz?)

Lázár és Orbán helyében én nagyon reménykednék abban, hogy a magyar ember nem olyan, amilyennek ők lefestik. Abból az egyszerű, de annál aljasabb megfontolásból teszik ezt tudniillik, hogy soha nem ismernék el: kormányprogrammá emelték az egyszerű magyar emberek lealjasítását a vak gyűlölet ama szintjére, hogy néhány másmilyen bőrszínű gyerek pszihopata rettegést vált ki belőlük.

Évekkel ezelőtt ugyanezek az emberek talán egymással versengtek volna azért, hogy ki tudja finomabb sütivel megkínálni a falujukba tévedő idegeneket, ma az agymosás ide juttatta őket: attól tartanak, hogy a terrorizmus fog fészket rakni Őcsényben, hogy rájuk feni a fogát minden idők terroristavándorlása. Egy olyan településen, ahova a közpénzmédia hergelésén és alternatív valóságán kívül semmi nem jut el, ahol a józan ész és az emberség áldozatául esett egy évek óta tartó, az ország vérét szívó bűnbanda feketekampányának.

Mellbevágó szembenézni azzal a ténnyel, hogy egy vidéki panzió tulajdonosa nagyságrendekkel emberségesebb, józanabb és normálisabb, mint az az elszabadult hajóágyú, amelyik már a saját polgárai közé sem mer kimenni, ha nem tudja, hogy azok mind az ő feltétlen hívei.

Lázár és Orbán helyében én nagyon reménykednék abban, hogy a magyar ember mégsem olyan, amilyennek ők lefestik, mert ha igen, akkor az a gyűlölet, amit kitartó munkával életre keltettek és évek óta hízlalnak, az egész mocskos, elvetemült rendszerüket úgy fogja maga alá temetni, mintha nem is lett volna. Ez már az a vonal, amit soha, senkinek, semmilyen körülmények között nem szabadna átlépnie. Orbán ma az egyik csámpás karikalábával átlépte azt, pedig már most tudható, hogy ennek nagyon nem lesz jó vége.

Aki mindent feltett arra  a bizonyosságra, hogy a magyar ember vevő a gyűlöletre, aki kormányzati felhatalmazását arra használja, hogy ezt a gyűlöletet ébren tartsa, aki nyíltan kiáll és támogatja, hogy a magyarok egyik fele essen neki nyugodtan a másik felének, aki nem ítéli el azonnal az agresszió minden formáját bárki ellen irányul is, az nem miniszter, nem miniszterelnök, hanem szörnyeteg. Akinek előbb, vagy utóbb a történelem rohadt szemétdombján lesz a helye.

Még mindig hiszem, hogy a magyar társadalom nem ilyen, csak az a része ilyen, amelyik ostobaságból, érdekből, vagy tájékozatlanságból újabb kétharmados felhatalmazást készül adni ennek a bűnbandának. Amely bűnbanda most megítélésem szerint elveszítette a kontrollt az agresszió fölött, amelyet tudatosan szabadított ki a palackból. Ha a magyarok egymás torkának esnek és agyonverik egymást, annak egyetlen felelőse lesz: a magyar kormány. Élén Orbánnal, az erőszakos csőcselék szellemi vezetőjével. Ameddig ez az ember el nem takarodik a közéletből, ez az ország csak süllyedni, zülleni fog, és önmagát pusztítja el.

adomany-1