Április 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Nem a csodára várunk, hanem szétverjük a falakat

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Nem az EB-re jutottunk be kedves cikk író úr, hanem tovább jutottunk az EB-n és igen ez nagy dolog mégha ön a kis megkeseredett szerencsétlen ezt nem is érti. De hála isten hiába minden vergődése az ország szépül és épül, az egészségügy bárhogy hazudnak is önök javul és fejlődik, az oktatás úgy szintén. De amúgy őszintén sajnálom önöket, rossz lehet egy sötét mély pincében ülni és álandóan acsarogni, kivánom egyszer jöjjenek fel a fényre ott is töltsenek el egy kis időt, megfognak lepődni milyen is a valóság a maguk által leírtakkal ellentétben”.

A fenti komment nem kisebb jelentőségű cikk alatt jelent meg, mint a tegnapi jóreggelt-poszt. A kolléga félkómásan nem tájékozódott megfelelően arról, hogy bejutottunk, vagy tovább (jól meg is kapta a magáét tőlünk), de most nem ennek van jelentősége az én mondandóm szempontjából.

Én tényleg cefetül örülök neki, ha van ember ebben az országban, aki valóban úgy érzi, hogy most minden nap egy véget érni nem akaró boldogság. Javul, fejlődik, plánehogy és általában minden. Ha egy ember Magyarországon él, nem azért fizetik, hogy örüljön, hanem tényleg és látja is a valóságot, mert benne él, érintett az oktatásban, az egészségügyben, ott van a munkaerő piacon és őszintén javulást tapasztal, az nekem csak öröm.

Én sajnos nem ezt látom. És nem csak én, még rajtam kívül is igen sokan. Miközben egyikünk sem él a pincében, hanem a saját bőrünkön érezzük, a mindennapjainkban tapasztaljuk a pusztulást. És nem azért, mert baloldali a Szalonna, mert nem az. És nem a jobboldalt szidjuk, ugyanis a kormány – nem unom meg ismételgetni – NEM jobboldali. Akkor sem, ha ezt mondogatja magáról és akkor sem, ha ezt sokan tényként fogadják.

Térjünk rá a kis megkeseredett szerencsétlen jelzőcsokorra. És itt a lényeg valahol. Nem a kommentelőnek szól innentől ami írok, hanem az olvasóknak. Akkor is, ha mellettünk és akkor is, ha ellenünk olvasgatják naponta a cikkeinket. Nézzük a reális oldalát. Szigorúan a szikár tényeket.

Mi itt a Szalonnán embertelenül sokat dolgozunk. Nem panaszként mondom, ez tény. A munkanap nálunk 14-16 óra, mégpedig heti hét napon át. Nincs fizetett szabadság, sem betegállomány. Mindezt annyi pénzért, amennyi összecsorog az olvasóktól. Minimális biztonság – egzisztenciális és bármi más – biztonság nélkül.

Vajon miért csináljuk ezt? Nem értünk máshoz? De, értünk. Elmehetnénk valamelyik jól szponzorált kormányportálhoz és biztos megélhetésünk lenne (nem, oda soha nem mehetnénk és nem is mennénk). Vagy csinálhatnánk bármi mást, amivel sokkal kevesebb munkával, stresszmentesen jóval többet keresnénk. Ez nem csak a Szalonna munkatársaira igaz, hanem az Átlátszó, a Direct36, vagy a Kettősmércére is. Elnézést kérek azoktól, akiket kihagytam, mert vannak még ilyen portálok.

Tehát adódik a kérdés: aki az ilyen, teljes mértékben közösségi finanszírozású, tehát a megélhetést a kutya vacsorája szintjén biztosító létformát választja, az miért teszi? Ostoba? Ha valaki figyeli ezeket a portálokat, rájöhet, hogy ezek bizony nem a hülyék gyűjtőhelyei. Zömében jó képességű, jótollú, tanult, magasan kvalifikált embereket találni az ilyen portáloknál. Olyanokat, akik különösebb nehézség nélkül külföldön is megállnák a helyüket, vagy itthon is normálisan meg tudnának élni.

Az a helyzet, hogy azért ezt választottuk, mert hiszünk valamiben. Hiszünk a szavak erejében, az igazságban, a szabadságban és hiszünk ebben az országban és annak lakóiban. Azért dolgozunk, azért vállalunk minden nehézséget, miközben nem kellene vállalnunk, azért tesszük ki magunkat a zaklatásoknak, fenyegetéseknek és egyéb kellemetlenségeknek, mert egy jobb, gazdagabb, boldogabb országot szeretnénk.

Mi naponta járunk az árnyékos oldalon, naponta szembesülünk a valósággal és igen, lehetséges, hogy nem mindig látjuk meg a jót és a szépet, de nem is ez a dolgunk. Arra ott van Kerényi Imre soha el nem hervadó pitypangja.

Minden nagyképűség nélkül megkockáztatom, hogy mi – ezek a portálok és azok olvasói – vagyunk a valódi ellenzék jelenleg. És ez elég nagy baj. De mi tesszük, amit vállaltunk, mert hiszünk benne. Mi is szeretnénk kimenni a fénybe, de ennek érdekében nem a csodára várunk, hanem áttörjük a betonfalat, amit fölénk húzott a politika. Piszkos munka, nehéz, izzadságos, fárasztó és hálátlan, de ez van. Ezért lehet persze gyűlölni minket, ezt teszi a hatalom is. Mert pont mi (nem a Szalonna, hanem minden független, közfinanszírozásból működő portál) vagyunk az a szálka a köröm alatt, amelyet nem képesek kihúzni. Mert nem lehet eltaposni, megfélemlíteni, felvásárolni. Egy módon lehet elhallgattatni minket, de azt csak az olvasók tudják megtenni. Ha elfogy a támogatás, akkor elhallgatunk. Egyszerűen azért, mert az ingyenesen hozzáférhető tartalmak nem ingyenesen születnek, vannak költségek, amelyeket meg kell fizetni. És pont.

Egyetlen kérdésem van a végére. Van akár csak egyetlen olyan kormánypárti portál is, amelyet az olvasók adományaiból tartanak fenn? Ha nincs, mi lehet ennek az oka? Na, ugye.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.