Jóreggelt! Szerda van, még nyár is van, bár már augusztus utolsó előtti napját írjuk. Igen, ez a hónap 31 napos. A kolléga esti posztjára reflektálnék gyorsan, amiben a kirúgásomról írt. Nem, egyébként nem arról írt, csak megihlette a hónap vége, amikor számolgatni szoktuk, hogy éri-e a széle a hosszát. Ez kivételesen semennyire nem magánügy, azért bátorkodunk szóvá tenni. Lehetőleg nem túl gyakran. Szóval a kolléga arra jutott, hogy a Seychelle-szigeteki nyaralást még egy kicsit elhalasztjuk. Legalább egy évtizeddel. Ez itt a móka helye volt. Komolyra fordítva: éhen nem halunk, a szerverbérlést kifizettük, a számláinkat befizettük. Ellenben ha már a napi betevőre sem futja, akkor viszont – eddig sem árultunk zsákbamacskát – kénytelenek leszünk kirúgni magunkat. Piaci viszonyok között ez a törvényszerű: amire nincs kereslet, azt egy ponton túl lehetetlen erőltetni. Ezennel viszont meg is ragadom az alkalmat, hogy mindannyiunk nevében megköszönjem azoknak (igen, ők nagyjából mindig ugyanazok), akik szerint van annyira fontos, amit csinálunk, hogy a szimbolikus hátbaveregetések mellett és azon felül, lehetőségeikhez mérten támogatják a munkákat. Az erkölcsi támogatást természetesen ugyanennyire köszönjük. Ez itt nem a vinnyogás helye volt, ha esetleg valaki félre akarná érteni, tényeket közöltem. Azoknak, akik közben már (kár)örömükben dörzsölik a kezüket: nem fogunk könnyedén meghátrálni és összeomlani.
Úgyhogy nézzük, merre toljuk tovább a talicskát. Mint kiderült, a Merényi Kórházat egyáltalán sem lepték el a patkányok, természetesen csak hangulatkeltésről van szó. Értsük úgy, ahogy a vezetőség az MTI-nek írott közleményéből kiderült: az intézményt lejárató álhírek terjengenek. Egyetlen kártevőről van szó, aki bekerült az épületbe, egyébkén minden zavartalanul üzemel. Egy belső vizsgálatot azért elrendeltek. Nem értem, minek. Ha nincs probléma, minek vizsgálat? Hogy kiderüljön, kik voltak azok, akik hangulatot keltenek? Mást nem tudok elképzelni. Nem is kell. Kiszámíthatóan szánalmasak és fantáziátlanok. Minden fronton.
A saját vállalhatatlanságában fetrengő Debreceni Egyetem nem cáfolta a Népszava ama értesülését, hogy 2018 elején, legkésőbb tavaszán újra Magyarországra látogat VV Putyin, hogy átvegye azt a fránya kitüntetést, amit most nem sikerült, és amiért porig alázta magát az intézmény. A külügy kussol az újabb látogatás időpontjával kapcsolatban. Joggal bízhatnak abban, hogy néhány hónap alatt csillapodnak a kedélyek, és majd úgyis mindenki elfelejti, mennyire fel volt háborodva hónapokkal azelőtt.
Mindazonáltal van itt egy igazán jó hír a magyar kormány számára: a kitiltási botrány miatt közellenségként kezelt volt budapesti ügyvivő, M. André Goodfriend igazgatói kineveztést kapott a Trump adminisztráció külügyminisztériumában. Az Index úgy tudja, Goodfriend augusztus közepétől már igazgatóként irányítja a State Department, vagyis az amerikai külügy e-diplomáciával foglalkozó irodáját (Office of eDiplomacy), ahol ezt megelőzően is dolgozott vezető tanácsadóként. Nocsak. Vajon kezdik megérteni az elvtársak, hogy az amerikai bürokrácia akkor sem úgy működik, mint a budapesit, ha történetesen egy bohóc az államelnök? Goodfriend nem tavaly óta karrierdiplomata, ez pedig azt jelenti, hogy a munkáját pártszínezettől függetlenül értékelik. Remélem, a hiszti nem marad el, úgy lenne következetes ez a dolog, ha felháborodva visszautasítanák ezt a gyalázatot.
A Direkt36 kiváló cikkben hozza ama igen értékes információt, hogy bár míg 2014-ig, ameddig Simicska volt a csodavállalkozó, a nemzet legtehetségesebb strómanja, elsősorban Orbán kérésére kínosan ügyeltek arra, hogy a családtagjai (apa, testvérek, vejkó) ne jussanak kirívóan sok állami munkához. A G. nap után azonban minden megváltozott: a pereputty, és a Família Kft. cégei hasítanak, már nem számít a látszat sem. Mert ez így van jól, így természetes, a nép pedig örüljön, hogy eltarthatja ezeket a naccerű embereket. Aki meg nem úgy gondolja, hogy alanyi jogon jár nekik, az Soros ügynöke.
Aztán ott van a másik fontos ember, a kötélbarát, a Garancsi nevű őstehetség. Ő meg két éve nem fizet Budapestnek egy vasat se a villanyoszlopokra kihelyezett reklámjai után (hvg.hu). De nem hogy az érdekeltségébe tartozó ESMA nem fizet azért, amiért naponta és oszloponként 100 forintot szedhetnének tőlük, még engedélyt sem kértek a reklámjaik kihelyezéséért. Ez is egy olyan sztori, hogy beszartam, és elfogytak a szavaim. Már nincsenek új szavak arra, amivé ez az ország lett. Egy szűk korrupt réteg magánvállalkozása lett az ország, és ez már az ingerküszöböt sem éri el. Ez lett a természetes.
Itt pedig egy szintén elképesztő történet olvasható arról, hogy miközben szórják a pénzt két kézzel saját zsírosodásukra, vagy hátborzongató faszságokra, csaknem 200 ezer tonna (!!!) cianiddal, arzénnal és egyéb fokozottan veszélyes vegyületekkel szennyezett gázmasszát helyeztek el az Óbudai Gázgyár területén, amelyek egy része mérgező és rákkeltő. A terület kármentesítése több mint 10 milliárdos projekt lenne, de erre meg sajnálják a pénzt, ezen spórolnak. Már az sem elég, hogy tönkrevágják a zöldövezeteket, kivágják a fákat, ameddig nem vágták ki az utolsót is, nem nyughatnak. Mérgező, rákkeltő anyagokkal élünk együtt, amelyek szintén nem zavarják az urakat, hölgyeket. Szerintük sivalkodnak a libsik, mert gyűlölik Orbánt. És innentől kezdve minden párbeszéd, érvelés okafogyottá válik.
Közben az elmebeteg észak-koreai diktátor rakétázik és sikerre viszi az atomprogramját, a Harvey hurrikán pedig tör-zúz-pusztít Texasban, Louisiánában. Mivel nekünk se atomunk, se hurrikánunk (szerencsére), marad az egyéb. 87 milliárddal többet költ a kormány terrorelhárításra, orosz mintára abortuszmegelőző központokat hoznak létre, háziorvost meg lassan nagyítóval sem lehet találni az országban.
Hát ezek vannak, meg egyebek is. Ezzel az összefoglalóval kívánok szép napot mindenkinek. Jövünk a megszokott menetrend szerint.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.