NEHAZUGGY

Egy normális országban egyiküknek sem jutna rivaldafény. Itt királyok lehetnek

Molnár Bálint | 2017. Augusztus 29, Kedd | 18:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az életnek nem túl sok nagy kérdése van, amivel kapcsolatban Hajdú Péter lenne az első humanoid, akit mindenáron megszólaltatnék és kikérném a véleményét, de ezzel mások nem így vannak, és valamelyest jogosan.

Már amennyiben – tetszik, vagy sem – a bulvármocsár koronázatlan királyáról beszélünk, akit olyan szinten emelt roggyant vállaira a magyar társadalom bármelyik csatorna előtt hivatásszerűen butuló része, hogy ma már ott tart: bármely megszólalásával csuklóból fikázhatja az olyan névtelen senkiket, mint mondjuk Friderikusz Sándor. Hát hiszen őhajdúpéterségével szemben a kutyát nem érdekli Friderikusz. Neki van nézettsége, van rá kereslet, Friderikusz meg gondolkodjon el rajta, miért nincsenek zsíros megrendelései. (Innen is üdvözlöm Németh Sándor ATV-tulajdonost, ócska hittérítőt, aki felületet biztosít a salakanyagnak.)

Idézetek következnek egy korszakalkotó interjúból, amelyekkel szeretném megindokolni, hogy miért kötelező ezzel a közkívánatra népet ~~hülyítő~~ szórakoztató, saját bevallása szerint is tehetségtelen, ámde annál gátlástalanabb producerrel-műsorvezetővel foglalkozni, íme:

– Arról, hogy miből lett a mostani Hajdú Péter-imidzs: Amikor tévézni kezdtem (…) láttam, hogy több kollégám nálam sokkal többet tesz le az asztalra, így ki kellett találnom, hogyan tűnjek ki a tömegből. Azt az utat választottam, hogy ha lett egy barátnőm, felhívtam az ismerős újságírót.

– Arról, hogy miért nem a szakmai teljesítményével tűnt ki: Bulvár nélkül nem biztos, hogy eljutottam volna idáig, nem biztos, hogy lenne egy heti talkshow-m. Ez a szakma szubjektív. Nem számít, ki tehetséges és ki nem. (…) Csak a nézettség számít. Hiába vagy tehetséges, ha nem néznek. És lehetsz nagyon tehetségtelen, ha néznek.

– Arról, hogy az ATV-ből eltűnik a politika: Azt gondolom, a választások után kell kivonni a politikát, hiszen, ha kétharmaddal nyer a Fidesz (bármennyibe fogadnék, hogy sima győzelem lesz), a kutyát sem érdekli majd. Az emberek azt fogják érezni, hogy örökké minden így marad. Mindez persze jórészt az ellenzék töketlenségének tudható be.

– Arról, hogy vidéki lapja már csak a mészároslölöknek van: Ha egy bokszoló mindenkit kiüt, akkor az egy jó bokszoló, nem?

– Arról, hogy a Fidesz mindent felvásárol, és a maga javára változtatja a játékszabályokat: Volt a baloldalnak is kétharmada. Miért nem voltak ilyen hatékonyak? Miért egymással voltak elfoglalva?

– Arról, hogy anno a kétharmados baloldali kormány évekig egyeztetett az ellenzékkel az alkotmánymódosításról: Ha valakinek kétharmada van, minek egyeztetget?

– Azokról, akik tisztelik azokat a szabályokat, amelyek mindenkit védenek: A gyenge királyt megeszik a földbirtokosok.

– Arról, hogy demokratának tartja-e magát: Annak vallom magam, de nem kell mindenkivel egyeztetni. Ha céget vezetek, döntéseket hozok. Meg kell hallani a más véleményt, de nem feltétlenül kell figyelembe venni.

– Arról, hogy követi-e a politikát: Van véleményem. Nem vagyok szervilis, de nem látok a politikai placcon alkalmasabb miniszterelnök-jelöltet Orbánnál.

– Arról, hogy mi a minőség: Attól, hogy jó tévés vagyok, nem feltétlenül a legminőségibb műsort produkálom. Tudom azt is, és tudom a trash-t is.

Kezdjük a pozitívumokkal, vagyis azzal az eggyel, ami Hajdú Péter kormányzatokat, ideológiákat, politikai oldalakat, elveket átívelő lánctalpas szakmai menetelésével és jellemgyenge, de annál céltudatosabb, tehetséget kompenzáló törtetésével kapcsolatban elmondható. Ez a lény pontosan tisztában van azzal, hogy egy görény, nem is titkolja. És ha a mélyen ~~lesajnált~~ tisztelt nézőközönségnek a görényekre van igénye, akkor ő lesz a főgörény. Ha a mélyen ~~megvetett~~ tisztelt nagyközönség holnaptól az üregi nyulakat preferálná, akkor Hajdú Péter hirtelenváratlanul üregi nyúllá változna.

Hajdú Péter ennek a társadalomnak egyfajta tükre. Nincs leköpve, nincs lehányva az a tükör, kristálytiszta lenyomata annak, hogy a magyar társadalom választásokat bokszkesztyűvel eldönteni képes fele, az erősebb kutya baszik elvét valló, mások nyomorúságán nyálat csorgató konzumidióták gyülekezete konkrétan egy kibaszott nagy Hajdú Péter.

Aki ránézésre is, de a felületet megkapirgálva is pontosan az, aminek látszik. Egy elvtelen, szervilis, nyíltan vállalt tehetségtelenségét a mindenoldali, politikailag hasznos kapcsolataival kompenzáló, és ezeknek a gerincet nem igénylő kapcsolatoknak a hátán magasra kapaszkodott néphülyítő. Aki tökéletesen leszarja, hogy szétrohad körülötte minden. Ő híres akart lenni és kibaszott gazdag. Bejött. Akinek nem jött be, az meg példaképének tekinti Hajdú Pétert.

Pontosan ugyanolyan példakép ő a maga indokolatlanul méretes homokozójában, mint amilyen Orbán Viktor a maga műfajában. Akinél sajnos nincs alkalmasabb a placcon. Lehet, hogy a legocsmányabb trash-ben utazik, de ezt zabálja a nép, és ezt maximálisan érdemes kihasználni. Az elbaszott rendszerváltásban gyökerező igénytelenséget. Az éppen aktuális párkapcsolata révén a szocialistáknak köszönhetően 2002-ben fontos tévéssé lett Hajdú mára a fideszes holdudvarban talált Habony-féle jó ismerősöket. Ki emlékszik, kit érdekel? A lényeg, hogy most magabiztos impertinenciával beleröhög a pofánkba, hogy mégis mi a fasznak kellene egyezkednie egy olyan politikai hatalomnak, amelyik kétharmados bizalmat kapott a szavazóktól.

A rokkantak számára fenntartott parkolóhelyen keresztben parkoló őstulok, a szerencsétlen sorsokból és úgy általában az emberi nyomorúságból kacsalábon forgó várat építő erkölcsi hulladék (a közönség vastapsa nélkül ez nem ment volna) most azt magyarázza, hogy a jogkövetés a gyengeség jele, és aki nem él vissza a hatalmával, az egy szerencsétlen lúzer. Aki kvázi egypártrendszert hoz létre, mert megteheti, az joggal sikeres, a lehető legkicsattanóbb demokrácia pedig az autokrácia. Ahol a bokszkesztyűbe rejtett fejszével teljes joggal ki lehet ütni a puszta kézzel védekező ellenfelet. Ha olyan hülye volt, hogy ő nem rejtett el egy fejszét a bokszkesztyűjében, amikor megtehette volna.

Hajdú! Egy ország vezetésének semmi köze nincs egy cég vezetéséhez. A demokrácia pedig akkor sem bokszmeccs, ha a magadfajta tehetségtelen, ezért a mindenkori hatalomhoz dörgölőzni kénytelen tőről metszett talpnyalók szerint ez alapvetés. A harmatgyenge, de legalább lábszagú hasonlatodhoz: aki másokat meglopva veri agyon az ellenfeleit, az nem politikus, az maffiózó. Közönséges gazember.

A baj nem az, hogy te büszkén hirdeted az aberrált, bűzös disznóságaidat, hogy állandóan szaros a szád széle, hanem hogy erre kereslet van ma. Hogy te celeb lehetsz ma. Hogy az a tehetségtelen alak, aki teljesítmény híján a magánéletét erőszakolta rá egy egész országra, aki mindent megtett azért, hogy a bulvárfertőnek mindenről ő jusson eszébe, aki mindig megtalálta a gazdatestet, amelynek végbelében vígan eldagonyázhatott, most nagy pofával hirdeted, hogy a legsikeresebb demokrácia a diktatúra, és ez így van jól.

Ha jobban belegondolok, nem a te szégyened ez. Az Orbán-rezsim (és igen, bátran kijelenthetjük, hogy te vagy a bulvársalakmédia Orbán Viktora) egyik legnagyobb bűne az, hogy a magadfajta gátlástalan gazembereknek önbizalmat adott. Elhitette velük, hogy lehet, sőt természetes és hasznos köpönyeget forgatni, hol ide, hol oda dörgölőzni, a teljesítmény meg kurvára nem számít. Hogy el lehet vágni a másik ember torkát, mert a dzsungel törvényei mégiscsak felülírják a jogi/emberjogi handabandákat. Hogy az ősbunkóság és a szervilizmus elegye csodákra képes.

Ez az interjú mindent elmond erről az országról. Arról a mocskos, silány, színvonaltalan, igénytelen, és főleg embertelen mocsárról, amiben dagonyázunk. És igen, ha innen nézem, nincs alkalmasabb miniszterelnök-jelölt Orbánnál, és alig van alkalmasabb, minden hájjal megkent médiapióca Hajdúnál. Egy normális országban egyiküknek sem jutna rivaldafény. Itt királyok lehetnek. Akkor is, ha egyelőre még nem koronázta meg őket az istenadta. Egyelőre. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!