Nem szakad ránk a kurva ég, hogy ilyen emberek osztják a lapokat ebben az országban?

M. Richárd a bíróság Fő utcai épületében 2017. augusztus 21-én. (MTI Fotó: Mohai Balázs) M. Richárd a bíróság Fő utcai épületében 2017. augusztus 21-én. (MTI Fotó: Mohai Balázs)

Most, hogy mindenki túl van a megrázkódtatáson, és kiderült, hogy nem Mancika hívogatja a derék nyugdíjasokat, hanem egy irritáló, automatára kapcsolt férfihang, amelyik arra emlékeztet minden hülyének nézett érintettet, hogy miután remélhetőleg jól megsértődött Vona Gábor kijelentésein, ne felejtse el, kire kell szavazni jövőre; és miután Deutsch Tamás is jól megszakértette a dolgot, hogy miszerint ez nem egy következmények nélküli ország, vagyis „hülyeséget teccett mondani, ennek meglesz a következménye”, beszéljünk Rogán Antal és M. Richárd viszonyáról. (Ja, amúgy az megvan, morális sarokkövek, hogy amikor Kubatov Gábor lenyuggerezte a nyugdíjasokat, egy év telt el, ameddig rávette a lelkiismeret, hogy bocsánatot kérjen? Akkor jó.)

Na, szóval Rogán Antonio propagandaminiszter megüzente a házi sajtóval (ezúttal az Origóra esett a választás), hogy nem ért egyet a két halálos áldozattal járó Dózsa György úti gázolásos ügy főszereplőjének, M. Richárdnak a házi őrizetével. Magyar nyelven ez annyit tesz, hogy túl enyhének tartja a bíróság döntését.

Félnivalója itt nem a bűnelkövetőknek, hanem a tisztességes polgároknak van

Mi tagadás, ritka nagy bátorságra vall ez a nyilatkozat, miután a magyar társadalom igazságérzetével ugyanúgy nem találkozik ez a bírósági ítélet, mint ahogy ezek szerint Rogánéval sem. Nem mintha képes lennék bármit is elhinni, vagy komolyan venni abból, amit állít, de akkor is.

Persze nincs is annál hitelesebb, mint amikor egy immár jogerősen bűnözőnek nevezhető propagandaminiszter, egyszersmind össze-vissza hazudozó erkölcsi mélyfúrás, aki a magyar igazságszolgáltatásnak köszönhetően szabadlábon van azóta is, amióta azzal vonult be a köztudatba, hogy olyan perekre sem volt hajlandó elmenni, amelyeket ő maga indított, egy nehézsúlyú maffiózó, alvilági ember és börtöntöltelék viselt dolgai fölött moralizál. Úgy értem, bírósági döntéseket kommentál.

Ami nem mellesleg ritka jó szokása a jelenlegi rezsimnek, afféle kelet-európai kisállami nyomorúság ez is. És most teljes mértékben irreleváns az, hogy mit gondolunk egyébként M. Richárdról. Az igazságszolgáltatás politikai nyomás alá helyezése igen ocsmány daganat az ország testén.

Rogán mentségére szolgál (nem, amúgy Rogánnak semmi a világon nem szolgálhat mentségére, ha azt a rengeteg luxusba fulladt disznóságot felgöngyölítjük, amivel az elmúlt években a neve összakapcsolódott), hogy azért volt kénytelen valamit felbüfögni az éterbe, mert a Soros- és Simicska-bérenc sajtó kérdezte. Ám miután a sajtónak azzal a részével, amit nem a Fidesz pártszékházban írnak, Rogán nem hajlandó szóba állni, ez lett belőle. Megüzenés.

Hogy akárcsak 2013-ban, amikor Eva Rezešová, szlovák milliomosnő több halálos áldozattal járó balesetet okozott, és a bíróság házi őrizetét rendelte el, Rogán akkor sem értett egyet ezzel. Amúgy tényleg: a Fidesz akkori frakcióvezetője az elkövető házához ment, és videóüzenetben tiltakozott a szerinte elfogadhatatlan döntés ellen. Gyanítom, hogy ezúttal M. Richárd kecójánál nem fogja a kerítéshez láncolni magát, még akkor sem, ha szerinte a kokainfogyasztás súlyosító körülménynek számít.

A lényeg az, hogy a propaganda minisztere, főállású bűnöző szerint míg Rezešová haza szeretett volna jutni Szlovákiába, és így kikerült volna a magyar igazságszolgáltatás hatásköréből, valamint a szökés esélye is valós veszély volt, Ricsesz barátunk esetében más a helyzet. Ja, hát ő végül is a nyomozás ideje alatt a Seychelle-szigeteken nyaralt, az meg nem ugyanaz. Miután két ember halálát okozó balesetben volt érintett úgy, hogy még jogosítványa sem volt. A kokaint tényleg hagyjuk, szóra sem éremes. No, hát innen lesz szép összerakni ezt a sztorit. Mármint onnan, hogy mindez még Rogán szerint sem indokolja a bíróság megengedő magatartását.

Jó, tudom, egyes jogászok érvelése szerint, elvonatkoztatva M. Richárd fideszes kapcsolatokkal terhelt, sötét görény múltjától és jelenétől, ez egy jó ítélet, vagy helyes, vagy valami hasonló. Egy percig sem állítottam, hogy jogász vagyok, úgyhogy engem az sem különösebben vigasztal, hogy M. Richárd kurvára nem az első, aki megússza az előzetest. Az meg végképp nem, hogy a házi őrizet lényegesen kevesebbe kerül az adót fizetőknek, mint az előzetesbe helyezés. Ez a történet annyira nem kerek, hogy már majdnem kocka, de a legdurvább benne mégiscsak az, hogy pontosan megmutatja (ez is), mennyire mélyen vagyunk.

És teljesen függetlenül attól, hogy mit gondolnak a szakavatottak, azért azt senki nem várhatja el a közvéleménytől, hogy ne helyezze kontextusba ezt a mélyen felháborító ítéletet. Normális embernek már az sem világos, hogy májustól augusztusig hogy a fészkes fenében lehetett szabadlábon ez az ember, hogyan vezethetett jogosítvány nélkül, hogyan hagyhatta el az országot anélkül, hogy a hatóságokat lázba hozta volna. (Leszarom, hogy egy kopasz szekrényajtó, és nincs neki haja.) Ja, és hogy mit akarok mondani mindezzel?

Semmit. Csak azt, hogy az erkölcsi posvány legmélyén dagonyázunk, jogi érvelések ide vagy oda. Most arról beszélünk, hogy Ricsi barátunknak közös vállalkozása volt olyan, a rendőrség áltak súlyos bűncselekményekkel gyanúsított, megfigyelt egyénekkel, akik a nyugodt lelkiismerettel bűnözőnek nevezhető Rogán csepeli lakossági fórumát a testükkel védték (a tragédia után!) az esetleges Soros által felbérelt provokátorok ellen. Rezsiszilárd közreműködésével.

Ricsi barátunk pedig beleröhög a pofánkba a Seychelle-szigetekről és nyomkövető nélkül élvezi a házi őrizetét úgy, hogy valószínűleg ez az egész ügy – Rogán közbeékelt szemfényvesztése dacára – olyan ítélettel zárul, majd, ami minden tisztességes polgárra nézve arcpirító lesz. Ne legyen igazam. De nem szakad ránk a kurva ég, hogy ilyen emberek osztják a lapokat ebben az országban? adomany-1