Minél rosszabb, annál jobb

Fotó: JDLT Fotó: JDLT

Sokfélék vagyunk mi, emberek. Nem is érdemes, nem is akarok helyes kis dobozkákat gyártani és abba önkényesen beletuszkolni senkit, de azért nem tudok szó nélkül elmenni bizonyos viselkedésminta mellett. Ez egy mostanság megjelent cikkünk kapcsán jutott eszembe.

Semmi másra nem volt szükség, mint egy jó ötletre, értelmes célokra, és egy kis pénzre

Miután ez egy meglehetősen pozitív kicsengésű írás – egy darab halott sincs benne, csak jószándékú emberek, akik egy indiai faluban némi munkával, kevés pénzből képesek voltak jó irányba változtatni a helyiek életén – nem vonzott túlságosan sok olvasót. Ez nem okozott nagy meglepetést, mert így szokott lenni. Jobban szeretünk felháborodni és szörnyülködni, mint csöndesen örülni. Holott akár lophatnánk is az ötletet, a kitalálója biztosan nem sértődne meg.

A kommentek között felbukkant ő. Vagyis inkább Ő. Akinek mi ne dumáljunk, mert ő jobban tudja. Meg kell a szívnek szakadni – mondja ironikusnak szánt daccal -, micsoda baromság.

Ő az, aki szeret szenvedni. Szereti szarul érezni magát. Ragaszkodik hozzá, hogy márpedig ez a világ egy szar hely, ami rossz, az legfeljebb csak tovább romolhat. Aki boldogtalan, az holnap egyenesen felvágja az ereit, akinek félresiklott az élete, az fejjel ugrik a szakadékba. Kész, passz. Meggyőzni nem lehet emberünket, mert ő jobban tudja. Akkor is, ha a büdös életben nem találkozott még a valóságban ilyen helyzettel, sem ilyen emberekkel. De ez márpedig nem igaz, mert ő eldöntötte, tehát nem igaz. Van róla bizonyíték? Van.

Válasz? Ne fáradjatok a győzködéssel!

Nem fáradunk, nem is érdemes. Aki úgy akarja élni az életét, hogy kizárólag csak a pocsék dolgokat hajlandó észrevenni, aki szereti nyomorultul érezni magát és kifejezetten gyötrelmet okoz számára a gondolat is, hogy vannak jó emberek, pozitív változások, létezhet kiút a legmélyebb nyomorúságból, azzal nincs mit kezdeni.

Sok kicsi semmire se megy – hirdeti büszkén és igaza van. Onnan nézve, ahol ő áll, tényleg nem megy semmire sok kicsi. Ezért nem is érdemes belefogni, nem fontos a kicsi (nagy meg nincs amúgy sem), szarni bele az egészbe. És akkor minden üzemszerűen működik az ő kicsi, zárt, de legalább sötét világában.

És itt jön az, hogy szerencsére nem vagyunk egyformák. Én például tudok örülni a kicsinek, nem hiszek az eleve elrendelt sorsban, abban főleg nem hiszek, hogy ami rossz, azt nem kell piszkálni, mert úgysem lehet rajta javítani. Szerintem lehet. Nem vagyok vallásos – most sem, hogy majdnem kötelező – de van hitem. Azt csak szánni tudom, akinek nincsen. Mert neki valóban minden fekete – esetleg szürke – és úgy is marad. Ez van, ha az ember nem hajlandó kinyitni a szemét. adomany-1