NEHAZUGGY

Semmi másra nem volt szükség, mint egy jó ötletre, értelmes célokra, és egy kis pénzre

Lázár Gergő | 2017. Augusztus 15, Kedd | 10:47

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az indiai Janwaar tartományban található Madhya Pradesh egy kis, 1000 fős falu, ahol mezőgazdasági munkán kívül más munka nem létezik. Ez megpecsételi a faluban élő több tucat gyermek sorsát is. Indiában sok esetben törnek felszínre a kasztkülönbségekből adódó problémák, amit – ha ez nem lenne elég -, még a nőkkel szembeni erőszak is tetéz. Ez a két dolog, mely egy városi életét megnehezíti, egy falusi számára már-már elviselhetetlen. Ez a helyzet az 1000 fős Madhya Pradeshel is, pontosabban ez volt, egészen 2015 áprilisáig, amikor is megépült a helyi gördeszkapálya.

Az ötletgazda az 54 éves Ulrike Reinhard, aki egy korábbi projektet továbbgondolva – Skaetistant, ahol a pakisztáni utcagyermekeknek építettek egy gördeszkapályát – hozta el a sport szeretetét az indiai gyermekeknek. Ulrike egy német író, közösségi aktivista, aki segíteni szeretett volna a helyi fiatalokon, ennek eszközeként a sportot használta fel. A faluban két különböző kasztot képviselők csoportja – Yadavi és Adivasi – feszül egymásnak, teljesen tönkretéve a falu mindennapjait. A kasztok tagjai közötti folyamatos nézeteltérések és harcok kettészakították a helyi társadalmat. Ha ez nem lenne elég, a gyerekek többsége nem jár iskolába, szüleik pedig az alkoholizmus rabjai. Az országos szinten is hatalmas problémát okozó nemi egyenlőtlenség pedig csak tetézi a gondokat, megkülönböztetve a nőket, több joguktól is megfosztva őket.

A problémák többségére megoldást jelenthet a nemrég kialakított gördeszkapark megléte. Ulrike mindössze két szabályhoz köti a park használatát. Az első szabály szerint, ha a gyermekek nem járnak be az iskolába, akkor a gördeszkaparkot sem használhatják. Ez a döntés megsokszorozta az iskolába járó gyermekek számát. Olyannyira, hogy új tanárok felvételére volt szükség. A gyermekek pedig az először talán csak szükséges rossznak vélt tanórákat elkezdték megszeretni.

A második szabály: a „lányok először”, ami a valóságban a nők tiszteletére tanítja a fiatalokat. Megérteti velük, hogy egy nőnek ugyanannyi joga van, mint egy férfinak, legyen szó gördeszkázásról, vagy bármi másról. Az pedig, ami a mai indiai kultúrában oly mélyen gyökerezik, egy téves gondolkodásmód. Ha ezt képesek már gyermekkorban megérteni, akkor elfogadóbb, szolidárisabb felnőttekké válhatnak.

A gördeszkapark, elfeledtetve a korábbi kasztokból adódó problémákat összehozta előbb a gyermekeket, majd később a szüleiket is. Ma már Yadavi és Adivasi gyermekek játszanak közösen, elfeledve a korábbi atrocitásokat. Csak idő kérdése, mikor fog teljes mértékben háttérbe szorulni egy folyamatos társadalmi problémákat okozó, maradi életszemlélet.

A faluban egy másik, talán tipikusnak is nevezhető probléma is szedi áldozatait. A munkahelyek hiányában, jövőt nem látva maguk előtt, sokan az alkohol bódulatát választják. Úgy érzik, ezzel el lehet feledtetni a problémákat, sokszor nem gondolva a saját gyermekeikre, akik így kénytelenek tényleges szülők nélkül felnőni. A gördeszkapark ezt a problémát is előtérbe helyezte, amikor is Ulrike megtiltotta azoknak a belépését, akik részegen érkeznek. Ezt később már maguk a gördeszkázó fiatalok tartatták be, sokszor hazaküldve saját szüleiket. A látogatást mindössze egy feltételhez kötötték: le kell szokniuk az alkoholról.

Egy gördeszkapark képes volt egy jövő nélküli, a depresszió sötétjébe süllyedő közösség felfogásának megváltoztatására. Semmi másra nem volt szükség, mint egy jó ötletre, értelmes célokra, és egy kis pénzre. Ulrike gyermekek tucatjainak életét változtatta meg nem egészen 2 év alatt, amire a tartomány vezetése évtizedek alatt sem volt képes. Ulrike egyike azoknak, akik nélkül ma családok tucatjai küzdenének tovább napi gondjaikkal, egy szebb jövő reményének teljes hiányában. Ez a példa pedig jól mutatja, hogy bízva a fiatalokban, az oktatásra építve igenis változás érhető el. Olyan változás, amely az elkövetkezendő generációk életére is kihatással lesz.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!