Elnök úr! Nem remeg a kezem, nem szoktam remegő kézzel bevásárló kocsit húzogatni (…) Nem szokott a szememből gyűlölet sugározni, de most egy kis sértettség van bennem ön iránt. A szenny sem ömlik a számból
– ezzel a felütéssel kezdődik az Origo nevű sajtónak nevezhető, ifjabb Matolcsy kezére került orgánum szívbemarkoló cikke, amelynek témáját az képezi, hogy a Jobbik szombat délelőtti miskolci lakossági fórumán megjelent, sértett nyugdíjas hölgy szembesíti Vona Gábort azzal, hogy korábban bántó megjegyzéseket tett a nyugdíjasokra. Nagyon helyes. Normális helyeken a közembernek választások között is lehetőségük nyílik szóbaállni a választottaikkal.
Ide is teszem a bántó, nyugdíjasok tömegeit vérig sértő állításokat, hogy még véletlenül se a levegőbe beszéljünk:
Vona a tusványosi miniszterelnöki igehirdetés közben fizikailag és verbálisan bántalmazott nő esete kapcsán írt Facebook-posztot, amelyben szerencsére teljesen feleslegesen előrebocsátotta, hogy lehetőleg csak az vegye magára az állítások egyikét-másikát, akit érint. Hogy nem általánosít, és nem bélyegez meg kollektíven.
Mindenféle Jobbikkal kapcsolatos ellenérzésem dacára azt kell mondanom, hogy egy rendkívül civilizált hangvételű, okos írás ez, amelyben a párt elnöke arra a feneketlen gyűlöletre reflektál, ami a helyszínen jelenlévő, zömében időskorúakból álló hallgatóságon eluralkodó lincshangulatban öltött testet. És amellyel egyéb fórumokon is volt szerencséje találkozni. Idézek:
Szép számú érdeklődővel sikerült beszélgetnem, de szinte kétpercenként káromkodva szavalta el a TV2 hazugságait egy-egy arra tévedt fideszes nyugdíjas. Húzták maguk mögött a kis bevásárló kosarukat, és ne szépítsük, a szemeikben gyűlölet lobogott, a szájukból pedig a szennyvíz folyt. Minden tiszteletem a szüleink és a nagyszüleink generációjáé. Az én szüleim is nyugdíjasok. Nehéz dolgokat kellett átélniük, és megérdemelnék a nyugodt és tisztes időskort. Ehelyett viszont az aljas orbánizmus játékszereivé váltak. Történelmi traumáikra, érzelmeikre játszik a kormányfő, azokat nem feloldva, hanem felszítva manipulálja a nyugdíjasokat.
Miután az Origo sűrű simicskázás és patetikus megrökönyödés kíséretében pár napja ledobta az atomot a Jobbik elnökére a Vona Gábor a remegő kezű, kis bevásárlókocsijukat toló nyugdíjasokon gúnyolódik című örökbecsű, könnyfakasztó cikkben, most diadalmasan számoltak be a párt miskolci lakossági fórumáról, ahol egy látványosan nem jobbikos hölgy elszavalta, milyen nagyon sértő mindaz, amit Vona állított.
A legfontosabb állítás, amiről a cikk nem szól: az orbáni igehirdetésekkel szemben mikrofonhoz engedtek egy olyan polgárt, aki bírálta a jelenlévő pártelnököt. Egy olyan polgárt, akibe nem fojtották bele a szót, aki elől az érintett nem távozott bokros teendőire hivatkozva futólépésben, biztonsági emberek gyűrűjében. Egy olyan pártelnökről van szó, aki mosolyogva, tisztelettel végighallgatta a panaszt és utána válaszolt rá.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a kormány házi nyugdíjasainak egy héttel megkésett megdöbbenésével gyakorlatilag egyidőben, de legalább kitartóan azon forgatja a szemét a kormánypárti sajtó, hogy Vona nem kért bocsánatot, hanem letagadta, hogy bántotta volna a nyugdíjasokat.
Mindenkinek ajánlom megtekintésre a videót, több mint tanulságos. Elsősorban azért, amit már fent is írtam: a miskolci nyugdíjasok egy részének önjelölt érdekképviseletét ellátó hölgyet minden további nélkül mikrofonhoz engedték, a kérdéseire választ kapott. És bár nem tölt el örömmel ez a tényállás, azt kell mondanom, hogy – miközben más, magukat demokratikusnak nevező ellenzéki pártok ezt nem feltétlenül mondhatják el magukról – a Jobbik képes valódi párbeszédet folytatni az emberekkel. A vidéki emberekkel is. Azokkal, akik valószínűleg eldöntik majd a jövő évi választást. Azt a választást, amelyet Budapest most sem fog tudni egymaga eldönteni.
Továbbá: ahogy hallgattam a mindenki más helyett, legalább egy fél ország helyett is örömmel-boldogan megsértődött hölgyet, már majdnem elkezdtem örülni. Annak, hogy bár az Idősek Tanácsának tempójában értette félre Vona Gábornak a szépkorúak kormánypárt általi kihasználásáról vallott nézeteit, de legalább felvilágosult. Még a Jobbik cukiságkampányáról is hallott. Röpke másodpercek alatt rájöttem, hogy ezek a gondolatok oly nagyon ismerősek. Hát igen, ezek majdnem szó szerint azok a csúsztató állítások, amelyek napok óta (tegnap ért a tetőfokára a nyugdíjasozás) folynak a propagandamédiából és fideszes politikusok szájából:
A megszokottan eredeti, izzadságszagtól messzire bűzlő kormánypárti össztűz láttán már régen nem tudom eldönteni: ezen sírni, vagy röhögni volna ildomosabb? Ami viszont eléggé egyértelmű számomra, mindazonáltal csak kérdésként óhajtom feltenni: a címlapképen látható, meglehetősen benfenntesnek ható, lelkes, örömmámorban úszó hölgy, aki 2015-ben tehát önkívületi állapotban üdvözölte Orbán Viktor miskolci látogatását, tök véletlenül nem ugyanaz a hölgy, aki spontán módon megjelent a Jobbik és Vona Gábor tegnapi fórumán?
Mert ha igen, akkor sincs semmi baj, csak a Jobbik-Vona-Simicska ellenes összkormányzati összefosásban nem kellene úgy tenni, mintha mindenki tökhülye lenne. Mintha a Fidesz beépített, nyugdíjas rajongói az ország 3 millió nyugdíjasát képviselnék. Nem képviselik őket. Mint ahogy a Fidesz sem képviseli az országot, hanem annak egy részét.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!