NEHAZUGGY

Az igazhitű magyarság, avagy takarodjak az őserdőbe a vadállatok közé

H. Andrea | 2017. Július 25, Kedd | 11:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Utálom, hogy milyen alpari módon jelenteti meg irásait,ez is aprimitivségére vall!Jobb lenne ,ha saját nevében vállalná a cikkeit és véleményeit!Remélem , hogy többet nem olvashatunk tőle újabb cikkeket!Ha továbbiakban is rászánja magát,hogy irjon,álogassa meg véleményét vagy menjen el az ŐSERDŐBE avadállatok közzé!Én és sok millió igazhitü MAGYAR ember aKormanyunk és a Kormányfőnk mellett Kiállunk!HajráMagyarok!!!��

Éppen pont az Orbán Viktor tegnapi, dicsőséges kitüntetését ábrázoló videón ~~szörnyülködtem~~, nem is, mert gyönyörködtem benne (amelyről tegnap este egy egész MTI-hír erejéig meg is emlékeztünk), amikor megtaláltam ezt a kilométerkavicsnak is nevezhető nemolvasói véleményt a közösségi oldalunkon.

Bármilyen meglepő (bár az is lehet, hogy inkább fölöttébb megnyugtató), nem magunkról akarok/fogok írni. Egyébként sem szívesen, ezért viszonylag ritkán vetemedem arra, hogy akár érintőlegesen is saját magunkra reflektáljak. Hogy Orbán Viktor – a Kárpátok DelFINAE – FINA általi piedesztálra állítása miként kapcsolódik ehhez a szuverén olvasói kommenthez, az valójában mindegy is. Valahol, előbb-utóbb kapcsolódni fog. Ha nem másért azért, mert a derék, aggkorú hozzászóló feltétlenül tudtunkra akarta adni, hogy miközben nekünk az őserdőben lenne a helyünk a vadállatok között, ő marad, neki joga van maradni, és kiállni a kormány feje mellett. Mert hajrá magyarok!

Szóval a miniszterelnök úr nyakába akasztottak tegnap egy végtelenül ízléstelen (ízlésbeli kérdésekről persze nem nyitunk vitát), mintegy 170 milliárd forint értékű nyakláncot, amit négyszer-ötször olcsóbban is megkaphatott volna őfényessége. Nem is állítom, hogy a családi ezüst mellett nem fog jól mutatni a vitrinben, mert dehogynem. A saját ízlésének biztosan tökéletesen megfelel.

A feltételes mód viszont itt – egyáltalán nem zárójelben arra vonatkozik -, hogy a 25-30 milliárdosra tervezett kiváló rendezés egyáltalán nem biztos, hogy megáll az ötszörös-hatszoros túlárazásnál. De mert a nagyméretű, a nemzeti büszkeséggel megbocsáthatatlanul összemosott események és beruházások a nettó korrupció melegágyát jelentik minden idők legkeresztényebb-legnemzetibb kormánya számára, megengedem magamnak, hogy primitívségemmel sokadszorra belerondítsak a sok millió igazhitű magyar örömébe. Akkor is, ha nem tudnak róla, hogy ez viszont egyáltalán nem ízlés kérdése, hanem ténykérdés.

A FINA legrangosabb kitüntetését átadó Julio Cesar Maglionétól, a Nemzetközi Úszó Szövetség elnökétől nem várom el, hogy tisztában legyen azzal, mekkora épületes baromságokat beszél. Nem először, de legalább következetesen. Arcpirító szerelmi vallomását annak tudom be, hogy őt aztán pont sehol nem érdekli, hogy a remek, nagyszerű magyar emberek egyenként mekkora terhet vállaltak magukra (megkérdezetlenül) azért, hogy Orbán nyakában ott lóghasson az a csodálatos ékszer. Nem mintha lenne magyar ember, aki meg akarta volna fosztani magát attól az örömtől, hogy saját versenyzőit egy saját rendezésű világversenyen lássa megküzdeni azokért az érmekért.

Van annak valami diszkrétnek alig nevezhető bája viszont, amikor a saját korrupciós botrányaival igen jó viszonyt ápoló FINA lelkes elnöke egy erkölcsi alapokra helyezett kitüntetés átadása közben egyetlen ember – úgy értem a kitüntetett – személyes érdemének nevezi azt, hogy két év alatt sikerült megszervezni a világbajnokságot. Mert a szóban forgó személyesen minden eszközt biztosított hozzá.

Ha nem volna szemenszedett hazugság ennek a gusztustalan hajbókolásnak minden mozzanata, akkor is tegyük világossá, bár marginális kérdés a többi mellett: Orbán Viktornak hivatalosan semmi köze nem volt a szervezéshez, szemben Pintérrel, Szijjártóval, Vargával, Baloggal, Tarlóssal, Fürjessel. Ő volt a szervezőbizottság elnöke? Nem. Tagja volt a szervező cégnek? Nem. Nyilván értem én a nagyvonalú, teljesen megszokott sportdiplomáciai gesztusokat, meg az aki ennek nem tud örülni, az nem is magyar alapvetéseket, de mi lenne, ha egyszer a feneketlen butaság helyett senki nem mosna össze olyan aspektusokat, amelyeknek semmi köze egymáshoz?

Orbán Viktor – aki félszájjal a nép nevében vette át tegnap azt a kitüntetést, ama nép nevében, amelynek egy részéről egyébként, ha minden másról van szó, teljesen lemondott, és évek óta emberszámba sem veszi őket – nem a saját szájától vonta meg a csülökpörkölt árát. Nem a családi költségvetést és Anikó asszony konyhapénzét csapolja meg napról napra azért, hogy nemzetközi eseményeket szervezzen egyszemélyben, hogy lehetővé tegyen, támogasson, döntsön, felkaroljon és biztosítson.

Elmondhatatlanul unom már azt, hogy a Hajrá, magyarok! csatakiáltással minden nagyipari lopást, bármilyen nemzetellenes cselekedetet, tulajdonképpen akármit és akárminek az ellenkezőjét is legitimálni lehet. Hogy ha bárki leírja, hogy az ígéreteket hogyan köpi szembe a megvalósítás, hogy a Dunába projektált építkezési állvány (ugrótoronynak csúfolják) a triplájába került az eredetileg hazudott összegnek, hogy a 18 ezresre tervezett uszoda végül miért lett csak 12 ezres, hogy a bicikliutat miért nem lehet használni, hogy a fűtést hogy lehet kifelejteni egy létesítményből, hogy a határidőket az n-szeres túlárazás ellenére miért nem lehetett tartani, akkor rontod az ünnepet, árulod a hazát. Még szerencse, hogy a Miniszeterelnök Úr, a MI Kormányfőnk, a Magyar Kormány és Mi, igazhitű MAGYAROK a helyünkön vagyunk.

Nem tudom, hogy fent nevezett hozzászólónak mekkora kő gördülne le a szívéről, ha mindenki eltakarodna az őserdőbe, aki nincsen elájulva attól, hogy Miniszterelnök Úr milyen álságos módon él vissza az istenadta nép bizalmával. Azt viszont nyugodtan kijelenthetjük, hogy az igazhitű magyarság mítosza olyan károkat okoz ennek az országnak (és általában a károk nem állnak meg az ország határánál), hogy akkor is belerokkanna, ha minden primitív, idegen elem egyszer csak elhúzna innen és csak a magyarság krémje maradna.

Magyarnak lenni továbbra sem erény, nem kiváltság, hanem egy közönséges állapot. Ám ha az igazhitű magyarság azt jelenti, hogy önkritikátlanul tapsikolunk valakinek azért, mert kizsákmányol, szénné lop, feléli a jelent és a jövőt, akkor változatlanul jó étvágyat kívánok hozzá. Ennél a vadállatok nagyságrendekkel különb, hasznosabb, tiszteletre méltóbb élőlények.
adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!