Mert a bálványimádat bármilyen erőszakot legitimál?

Fotó: Facebook/Orbán Viktor Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Azonnal kapjanak a szívükhöz! Veszélyben a magyar demokrácia! Válságban a hazai provokátor-képzés! Tegnap Tusványosra csak egy feltűnően mentális kihívásokkal küszködő leányzót tudott delegálni az ellenzék 

– ezzel a felütéssel kezdődik a közpénzből valóságot átíró, kormányhű média egyik sötét bugyrának eligazító, utólag megmagyarázó propagandacikke arról, hogy miért nincs hírértéke a földre rángatott, megrugdosott, inzultált – a szerző úr orvosi diagnózisa szerint egyébként mentális kihívásokkal küzdő – nő (= rinyacsaj) találkozásának a Tusványoson csápoló politikai elittel.

ps

Lefordítom, bár szerintem tökéletesen érthető: a provokátoroknak ez a sorsuk. Ha meghúzzák a hajukat, elesnek. Márpedig egy provokátor láttán minden hazafinak kutya kötelessége hajat húzni, lökdösődni, mocskolódni. Ez elkerülhetetlen, szükségszerű és természetes. Nem téma. Főleg, hogy szegény provokátor mentálisan is kész van. De sőt.

Akkor is ugyanez történik ezekkel az alja népekkel, ha színházi előadás közben telefonálni kezdenek. A mellettük ülők meghúzzák a hajukat, mert ez így van jól. Ha a Pride-ot valahogy nem erőlteti bele a szerző a kínosan izzadságszagú hasonlatai sorába, valószínűleg spontán szélütést kap. És akkor a slusszpoén innen sem maradhatott el (ez már tegnap bejárta a lakájmédiát széltében-hosszában): azok, akik megörökítették az esetet (SOROS-SIMICSKA-média) ugyanbiza honnét tudták előre, hogy kit kell filmezni, hol az az egyetlen provokátor a tömegben? Csak úgy történhetett, hogy előre le volt zsírozva a dolog.

Ha van valami, ami egy nő (lehetett volna férfi is) nyilvánvaló, mindenki számára látható lerángatásán, lökdösésén, rugdosásán és közutálatnak örvendő köpködésén túlmutatóan súlyos ebben a sztoriban, az pontosan ez. A valóság tagadása, a bagatellizálás, a ballibezés, a körbeföcsögött áldozat hibáztatása és degradáló jelzőkkel való felruházása, amelyekkel hitelteleníteni lehet bármilyen ellenvéleményt.

Mert az alapvetés az, hogy Orbán Viktort nem lehet kifütyülni. Orbán Viktorral csak egyetérteni lehet. Orbán Viktornak csak a lábnyomait lehet csókolgatni. Aki másként érez, tesz, az szükségszerűen zavart elméjű, beszámíthatatlan, drogos, részeg, vagy egyszerűen Orbán Viktor ellenségei rángatják láncon. Továbbá minden ilyen akció a Soros boszorkánykonyhájában összeállított recept szerint történik, tehát bűn lenne komolyan venni.

Ez pedig annak fényében egészen hátborzongató, hogy Orbán tusványosi jelenése előtt egy nappal nem a Soros-Simicska-féle médiában, hanem Schmidtmária NER-ideológus Figyelő című, áron alul megkaparintott lapjában előrebocsátották, hogy ez lesz:

figyelo

Vagyis alapvetés, a világ megváltoztathatatlan rendje, hogy a vendégszerető székely kérdezés nélkül betöri a vendég orcáját. Ehhez tartsuk magunkat, így merészeljünk tiltakozni bármi ellen, ami nem vág egybe a székely vendégszeretettel. Mert evidencia, amit tessék tudomásul venni: Orbán rajongásig szeretete, imádata bármilyen agressziót legitimál. Hogy az erőszakot, a kérdezés nélküli ütést egy politikus iránti önkritikátlan rajongás is szentesítheti.

Hogy nincsen már egy mindenki számára szent és sérthetetlen erkölcsi minimum, amit pártszimpátiától, ideológiai öndefiníciótól függetlenül semmilyen körülmények között nem rúgunk fel.

Hogy nincs közmegegyezés abban, hogy ha Orbán (kéretik behelyettesíteni Gyurcsánnyal) rajongói a hajánál fogva rángatnak, lökdösnek egy nőt azért, mert tiltakozását fejezi ki Orbán (behelyettesítendő Gyurcsánnyal) ténykedésével szemben, akkor nem az az első dolgunk, hogy a bántalmazottat mentálisan fogyatékosnak kikiáltsuk. Hanem ellentmondást nem tűrően elítéljük az agressziót, nem magyarázunk bele semmit, és semminek az ellenkezőjét. Nőket nem rángatunk, nem lökdösünk, akkor sem, ha liberálisok vagyunk, és akkor sem, ha nemzetifideszesek. Akkor sem, ha a bálványunk foglalkozik nőügyekkel, és akkor sem, ha büszke rá, hogy nem foglalkozik ilyen baromságokkal.

Ehelyett az van, hogy a barna nyelvükön kívül semmi mást felmutatni nem képes szalagmunkások öntik az olajat a tűzre, és bizonygatják, hogy az sem igaz, amit a szemünkkel látunk. Vagy ha a negyede igaz, akkor is egy elmebeteg hőbörgéséről van szó, aminek nincs hírértéke.

Összeszedtem néhány többé és kevésbé elgondolkodtató reakciót, ami pontosan megmutatja, hogy ennél a gyalázatos esetnél csak annak utólélete a borzalmasabb. Hogy a propaganda felelőtlen kútmérgezéséből évtizedek alatt sem lábal ki ez a nemzet. Ha valaha még egyáltalán. Ez a semmihez nem hasonlítható nemzetpolitika nem kevés erkölcsi tartást, jóérzést, emberséget kiölt ebből a nemzetnek egyre kevésbé nevezhető népből.

komment1

komment2

komment3

komment4

komment5

Tele van a virtuális tér hasonlókkal, és jóval vadabbakkal. Az az árok már régen nem árok, hanem sötét verem. Szakadék. A határokon át már semmi más nem ível, csak a vakhit, a gyűlölet és a lincselési vágy. A bálvány előbb-utóbb ledől, de addig mi lesz? És utána? És ami utána marad, azért ki vállalja a felelősséget?adomany-1