Aztán az is lehet, hogy a felbőszült, fanatikus csürhe lerúgja a vesédet

Rajongók körében, Tusványoson (Fotó: Facebook/Orbán Viktor) Rajongók körében, Tusványoson (Fotó: Facebook/Orbán Viktor)

Normális vagy?

Mit keresel itt? Menj el innen!

Ócska szemét!

Szemtelen, pofátlan!

Migráns a fehérnép, migráns! A fogait bé kéne verni.

Be van drogozva…

Le van fizetve, hogy fütyüljön. Itt van a füttyös banda.

Hülye vagy?

Saját kultúráját bizonyítsa.

Fütyörésszél ügyesen, fújjad, drága, fújjad!

Fényképezze le valamelyik, hogy lássuk…

Szemetek… Nem szégyellitek magatokat, te?

Szarházi hát! Mesterházynak a lánya.

Eltűnj innet, mert megrugódunk…

Menj, takarodj el innen, szemét! Mit képzel magáról? 

– ha minden igaz, akkor semmi nem maradt ki abból a kárpát-medencei huzatos rögvalóból, amit a tusványosi köldöknézés utolsó napján, az oly nagyon várt és körberajongott orbáni igehirdetés ideje alatt rögzítettek a kamerák (akinek esetleg kimaradt, ITT és ITT is bátran megrökönyödhet).

Nem egyszerű megszólalni, de muszáj. Valahonnan  a magma alól, a mélyből, a pince sötétjéből felbugyogtak, felszínre törtek a polgári-nemzeti-keresztény értékek. A felvételeken azt láthatjuk, hallhatjuk, hogy a jelenlévők közül az egyetlen, a miniszterelnöki szájból elhangzottak ellen fütyüléssel tiltakozó polgárt (egy Budapesten élő, erdélyi származású nőt) a körülötte állók egyike hátulról, alattomosan, a hajánál fogva a földre rántja. Hogy valószínűleg újságíró, de legalábbis fotóriporter az illető, külön gyomorforgató. Mások is örömmel segédkeznek: leteperik, lefogják, a biztonság kedvéért amolyan férfiasan még jól bele is rúgnak, majd a felháborodás különféle magas hangjait megütve, a fent vázoltak szerint verbálisan köpködik az illetőt. Miközben egy verőember – a kezét hátra csavarva -kivezeti a tömegből.

Többször végignéztem és végighallgattam ezeket a vérfagyasztó felvételeket. Nem mazochizmusból, és nem is azért, mert rádöbbentettek: azok az emberek ott engem is pontosan ugyanúgy rugdostak volna a földön, sértegettek és inzultáltak volna, talán még jól le is köpnek. Hanem azért, mert ez itt nem egy apró incidens, akkor sem, ha a fizetett szekértolók majd megint elintézik annyival, hogy sivalkodnak a libsik. Meg irigyek, meg árulják a hazát.

Amit itt látunk, az a Fidesz által izzadságos munkával megteremtett való világ és a Nemzeti Együttműködés Rendszere élesen fájdalmas közelképeken. Nem léptek a hölgy lábára, nem gyúlt ki a vörös lámpa, a jelenlévő székelymagyarok bálványa zavartalanul folytatta előadását, bár erősen kétlem, hogy az emelvényről nem látta pontosan, mi történik.

Miközben a biztonsági őrök nem az agresszív, az 50 kilós nőre hátulról támadó sötét bunkót, vagy a rugdosódó nyugdíjas kommandót vezették ki, nem az egyélőisten önjelölt védelmezőit intették nyugalomra, hanem a bántalmazott nőnek csavarták ki a kezét. A sors iróniája: még az is lehet, hogy meglincselték volna, ha nem így történik.

Nem, nem a biztonsági őrről szól ez a történet, hanem azokról a névtelen, önkéntes rendfenntartókról, azokról a nagyszüleimmel egyidős férfiakról és nőkről, akikről egészen biztosan tudható, hogy volt szerencséjük Ceaușescu sötét rezsimjéhez. Akiket magyarokként vegzáltak a saját szülőföldjükön, akiknek oly nagyon fájt a románok mesterséges betelepítése Székelyföldre, akiknek jogukban állt kussolni, ha kedves volt az életük. Most ezek az emberek rugdostak a földön egy olyan fiatal lányt, aki egyedüliként tiltakozni merészelt ott, ahol mindenki más önkívületi állapotban éltette a mindenható vezért. A szemük nem rebbent, a tudatuk nem hasadt tovább.

Mélységes szégyenérzet és fájdalom kerülget, és a legszarabb benne az, hogy ez még véletlenül sem költői túlzás. És nincs kedvem káromkodni, törni-zúzni, a fejemet a falba verni. Ez lett abból a határokon átívelő nemzetegyesítésből, ami – az agymosó propaganda szerint – a keresztényi szeretet jegyében fogant. Ha ez jelenti a jobboldali értékvilágot, a felebaráti szeretetet, a polgári és nemzeti öntudatot, akkor én ebből nem kérek. Sem most, sem soha máskor. Mélységesen elkeserít, hogy hol tart fejben és lélekben rengeteg ember, akivel egyazon országban születtem. Egy vödör jeges víz sem eshetett volna sokkal szarabbul, mint ez a néhány perces tömény gyűlölet.

Itt tartunk: az életükben migránsokat legfeljebb a magyarországi propagandatévékben látott székely-magyar atyafiak lemigránsozzák egy honfitársukat azért, mert nem osztja a véleményüket Orbán Viktorral és az őt övező beteges, sötét időkre emlékeztető személyi kultusszal kapcsolatban. A lányaikat és asszonyaikat megerőszakoló migránsok rémével hülyített határon túli magyar közösség fent látható része felbőszülten asszisztál ahhoz, hogy egy nőt a hajánál fogva rángatnak, rugdosnak, megaláznak azért, mert felvállalja a véleményét. Ami történetesen nem esik egybe az egyedüli elfogadható véleménnyel.

Senki ne mondja nekem, és a nemzeti oldal se nyugtassa magát azzal, hogy ez egy apró incidens, egy elhanyagolható semmiség. Ez az, amikor a tartós szellemi kútmérgezés gyümölcsei beérnek. Amikor a magyar kormány által kimondva és kimondatlanul legitimált, plakátokról üvöltő agresszió életre kel. Amikor a hétköznapjaiban a bálványa által vizionált démonokkal nem találkozó, frusztrált, ökölbe szorult agyú kisembernek elégtételt kell vennie ahhoz, hogy elégedettnek érezhesse magát a nem létező ellenségei között.

Ez nem egy szerencsétlen, elszigetelt eset, ez a rendszer a maga valójában. A maga összes következményével. Konkrétan azt művelik, amitől rettegnek. Szégyellnivaló, ocsmány hely lett Orbán Kárpát-medencéje. A nőverő büdösbunkókat toleráló, a nőügyekkel nem foglalkozó, a csülkös pacal és a szilvapálinka árnyékában a velejéig korrupt sleppel összekacsintó, hangosan büfögő, az értelmes, emberi párbeszédet olcsó, hergelésre alkalmas csatakiáltásokká silányító, virtuális ellenségekkel hadakozó, gyerekkori traumákkal küzdő kisember Kárpát-medencéje. Ahol az emberek legsötétebb reflexeit hozta felszínre az állandó, megélhetésileg gyümölcsöző, de a társadalom szövetét darabokra hasogató háborús pszichózis. Ahol a tájékozatlanság, és az azt meglovagoló jól célzott propaganda fanatikus, agresszív hívőket kreált a reflexióra és önreflexióra, alapvetően a gondolkodásra valamikor még foltokban képes állampolgárok helyett.

Ahol oda jutottunk, hogy magyar magyart ver azért, hogy a diktátor hajlamú, sérült lelkű, csak a sajátjai között nagyon bátor vezért megvédje. Nincs ennél szomorúbb, nincs ennél félelmetesebb. Ahol a puszta véleménynyilvánítással azt kockáztatod, hogy egy felbőszült csürhe lerúgja a vesédet, vagy kiüti a fogadat. Ahol csak szolga lehetsz, vagy elnyomott kussoló, mert ha kinyitod a szádat, akkor magadra vess. Szégyellem, elborzaszt és bánt. Mérhetetlenül.

Frissítés – Kósa: Tusványoson provokáció történt. Akkor jó.

adomany-1