Hát persze, hogy nem az a baj, ha valaki a közöst ellopva keresi gennyesre magát

simicska

Az már nem szorul bizonyításra jó ideje, hogy ezer szónál is többet elmond a jelenlegi magyar közállapotokról, a politikai kultúra szintjéről Orbán Viktor és fegyverhordozói bármelyik tetszőleges megszólalása a parlament falai között, vagy azokon kívül. A felvetődő kérdések érdemi vitájának helyét átvették a megfutamodások, sértő, személyeskedő beszólogatások, a közvéleményt érdeklő témák helyére politikai ellenségek – késdobálók bűzét megszégyenítő – ölre menő szájkaratéi léptek.

Ennek az általános jelenségnek az úgynevezett másik oldala, az elmebajt és tudathasadást vastagon magában hordozó pillanata: amikor a pixisből kiesett stróman és főgóré (Simicska Lajos) helyére lépett Mészároslölö seggbuta stróman tulajdonában lévő televízió oknyomozásilag az egykori miniszterelnöki jóbarát nyomába ered. Akit a felvezetőben vadul milliárdos oligarchárznak, csak valahogy véletlenül megint elsiklanak afölött, hogy Orbán Viktor bűntárs nélkül most nem lenne ügy, amit oknyomozni kellene. Az új stróman cseszegeti a régi strómant – megfizethetetlen mulatság lenne, ha nem itt és most történne, nem igaz? Jó.

Azt mondja az Echo TV: Oknyomozó (???!!!) műsorunk interjút szeretett volna készíteni a milliárdos oligarchával Veszprémben, ám válaszok helyett Simicska csak lökdöste riporterünket.

Sötét Jaguár és luxusingatlan a veszprémi vár közelében – ez Simicska Lajos otthona. A Fidesz kormányzása alatt állami megrendelésekből meggazdagodott milliárdos nagyvállalkozó nem csak a drága autókért rajong, hanem a mignon-ért is. Az egyik kedvenc cukrászdájába kísérte el az Informátor stábja.

– Echo: Milyen a kapcsolata Vona Gáborral?

– Simicska: Nem válaszolok semmire. 

– Echo: S ma mit gondol Orbán Viktorról?

– Simicska: Semmire nem válaszolok. 

– Echo: De miért nem válaszol nekünk?

– Simicska: Nincs kedvem és meleg van.

Ebben a tényfeltáró-oknyomozó, eget földet megrázó stílusban zajlik tovább a párbeszéd, amelynek lényege: Lajost leküldték a cukrászdába süteményért, ám kiadták neki, hogy legfeljebb 12 darabot vehet. Konkrétan mignon, csokis sütemény és valami krémes izé lehet a beszerzett finomságok között. Aztán bevágják, hogy Simicska látványosan közeledik a Jobbikhoz: cégei nevetségesen olcsón adták a plakáthelyeket a pártnak. Idiótáékat nem zavarja, hogy ugyanez a Simicska ugyanezeket a plakáthelyeket 2010-ben kétharmad annyiért (pontosabban a mostani, a Jobbiknak kiszámlázott ár 58 százalékárt) adta a Fidesznek, sőt 1500 plakátról számla sem született.

No, de kicsire nem adunk, kanyarodjunk vissza Lajoshoz, aki nem néz híreket, így fogalma sincs mit beszélnek a Jobbikhoz fűződő kapcsolatáról. Lajosnak más dolga is van, mint hogy a híreket kövesse – akár a saját médiájában, akár máshol -, állatokat tenyészt, mezőgazdasággal foglalkozik, ez pedig kitölti az ideje nagy részét. Aztán megveszi a süteményt, kijön, és a derék riporter még mindig ott áll.

Simicska: Ne hozzanak ki a béketűrésemből! Ne szórakozzanak, itt végigkísérgetnek órákon keresztül. Menjenek innen! Szálljon le rólam! Semmire nem válaszolok, menjen innen! Unom a pofátlanságát, na, húzzon innen! 

Egyébiránt ez nem a teljes adás állítólag, azt jövő pénteken láthatják az arra kíváncsiak, de aki ebből a kínos oknyomozásból még bővebb agysorvasztást is képes csinálni, az valóban csak profi lehet. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a lelkes mikrofonos ember egyébként korábban nem éppen Simicska Lajos Hír TV-jének Célpont című műsorát tette értékessé, de ez részletkérdés.

Ahhoz képest mindenképpen, hogy micsoda mélyponton fetreng a közélet, a két főgeci által fel- és beszántott ország. Igaz, hogy Simicska nem rúgta hasba, nem vágta nyakon a lakájmédia munkatársát (egykori alkalmazottját?), nem menekült el helikopterrel a helyszínről, nem viselt golyóálló mellényt (az a fehér zokni azért nem mindennapi), nem kísértette magát verőlegényekkel, nem bújt az utcán a függöny mögé, nem kívánt kellemes ádventet, de az egykori kollégiumi haverra hajazó tempó letagadhatatlan.

Az is igaz, hogy enélkül a hiánypótló vergődés nélkül talán soha nem tudtuk volna meg, hogy Simicskának van kedvenc cukrászdája és egyáltalán nem veti meg a süteményeket sem. De/és akkor mi van? Arra számomra nem derült fény, mi volt a cél azzal, hogy nagy pofával reklámozták, hogy Simicska a Fidesz állami megrendelésekből milliárdos oligarchája, de valahol sötét lelkem legmélyén értékelem azért ezt az őszinteségi rohamot. Igaz, hogy a szintén állami megrendelésekből csilliárdos, de legalább segghülye Mészároslölö tévéjében luxusautót, luxuslakást felhánytorgatni a rövidgatyában-pólóban kiskosárral shoppingolni indult Simicskán, minimum szánalmas, de mint tudjuk, a feneketlen szervilizmus és a következetesség nem feltétlenül jár kéz a kézben.

Azt leszögezhetjük viszont: ahányszor Simicskát a szájukra veszik, annyiszor köpik le saját magukat, még ha a Fidesz pszichopata kormányzásának egyik fő jellemvonása, hogy amit nem lehet eltörölni, arról nem kell beszélni, és akkor nincs. Ettől még Simicska Lajos oligarcha a Fidesz oligarchája. A Fideszt Simicska tetté olyanná, amilyen most, Simicska pedig a Fidesz révén lett azzá, amivé.

Az Echo Tv bájosan debil oknyomozásának legnagyobb tanulsága, hogy végre kimondták: nem az a baj, ha valaki az államból gazdagodik gennyesre, hogy korrupt, mint a disznó, az a baj, ha szembefordul a Fidesszel. Nem az az erkölcstelen és elfogadhatatlan, ha valaki a sokak és nyomorultak hátán nyerészkedik, hanem az, hogy hálátlan és hátat fordít a bűntársaknak. Ez a morális mélypont márpedig az Orbán-Simicska páros érdeme.

Hogy mennyire perverz ez az egész, azt mi sem bizonyítja jobban, mint amikor a közönséges propaganda tévé közönséges munkása arról kérdezi Simicskát, mit szól ahhoz, hogy két éve az ő saját tulajdonú tévéje is közönséges propaganda tévéként működött. Igen, ezek kérnek számon egymáson ki tudja mit és milyen alapon. Pontosan ez a beteg tudathasadás irányítja a magyar társadalmat is (de annak egy jelentős szegmensét egészen biztosan) ebben a soha véget nem érő, elbeszélő jelenben. Orbánt számonkérni annyit jelentene, mint szembeköpni azt az önmagunkat, amelyik feltétel nélkül elfogadta, hogy a nemzeti érdekre hivatkozva lopni, csalni, hazudni bocsánatos bűn.

Most majd napokig azon csámcsognak mesterséges amnéziában szenvedő hatalmasék – akiket nem lehet kérdezni, akiket legjobb esetben is csak előre megbeszélt kérdésekkel lehet fárasztani, akik csúfot űznek a nem pártmédiából, akik elrohannak és megsértődnek, személyeskednek, perrel fenyegetőznek, kikérik maguknak, ha véletlenül mégis megbeszéletlenül kérdezni merészelik őket -, hogy a saját maguk által kreált oligarcha nem nyilatkozik az aljadék párttévéjüknek. Ahelyett, hogy kikérnék maguknak, hogy Simicska nem is közszereplő.

Hát ezek mennek. Meg a bárányfellegek az égen. A magyarok egy része ettől a Simicskától várja a megváltást és a döglött demokrácia feltámasztását, egy másik része a fenti ábra ellenére köpködi. És vannak olyanok is, akik tisztán látnak a mignonok között: ameddig Simicska és Orbán nem kerül arra a szemétdombra, ahol érdemeik szerint a helyük van, addig megállíthatatlanul zuhanunk. Pedig már alig van hova.
adomany-1