Május 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Hát persze, hogy nem az a baj, ha valaki a közöst ellopva keresi gennyesre magát

Az már nem szorul bizonyításra jó ideje, hogy ezer szónál is többet elmond a jelenlegi magyar közállapotokról, a politikai kultúra szintjéről Orbán Viktor és fegyverhordozói bármelyik tetszőleges megszólalása a parlament falai között, vagy azokon kívül. A felvetődő kérdések érdemi vitájának helyét átvették a megfutamodások, sértő, személyeskedő beszólogatások, a közvéleményt érdeklő témák helyére politikai ellenségek – késdobálók bűzét megszégyenítő – ölre menő szájkaratéi léptek.

Ennek az általános jelenségnek az úgynevezett másik oldala, az elmebajt és tudathasadást vastagon magában hordozó pillanata: amikor a pixisből kiesett stróman és főgóré (Simicska Lajos) helyére lépett Mészároslölö seggbuta stróman tulajdonában lévő televízió oknyomozásilag az egykori miniszterelnöki jóbarát nyomába ered. Akit a felvezetőben vadul milliárdos oligarchárznak, csak valahogy véletlenül megint elsiklanak afölött, hogy Orbán Viktor bűntárs nélkül most nem lenne ügy, amit oknyomozni kellene. Az új stróman cseszegeti a régi strómant – megfizethetetlen mulatság lenne, ha nem itt és most történne, nem igaz? Jó.

Azt mondja az Echo TV: Oknyomozó (???!!!) műsorunk interjút szeretett volna készíteni a milliárdos oligarchával Veszprémben, ám válaszok helyett Simicska csak lökdöste riporterünket.

Sötét Jaguár és luxusingatlan a veszprémi vár közelében – ez Simicska Lajos otthona. A Fidesz kormányzása alatt állami megrendelésekből meggazdagodott milliárdos nagyvállalkozó nem csak a drága autókért rajong, hanem a mignon-ért is. Az egyik kedvenc cukrászdájába kísérte el az Informátor stábja.

– Echo: Milyen a kapcsolata Vona Gáborral?

– Simicska: Nem válaszolok semmire. 

– Echo: S ma mit gondol Orbán Viktorról?

– Simicska: Semmire nem válaszolok. 

– Echo: De miért nem válaszol nekünk?

– Simicska: Nincs kedvem és meleg van.

Ebben a tényfeltáró-oknyomozó, eget földet megrázó stílusban zajlik tovább a párbeszéd, amelynek lényege: Lajost leküldték a cukrászdába süteményért, ám kiadták neki, hogy legfeljebb 12 darabot vehet. Konkrétan mignon, csokis sütemény és valami krémes izé lehet a beszerzett finomságok között. Aztán bevágják, hogy Simicska látványosan közeledik a Jobbikhoz: cégei nevetségesen olcsón adták a plakáthelyeket a pártnak. Idiótáékat nem zavarja, hogy ugyanez a Simicska ugyanezeket a plakáthelyeket 2010-ben kétharmad annyiért (pontosabban a mostani, a Jobbiknak kiszámlázott ár 58 százalékárt) adta a Fidesznek, sőt 1500 plakátról számla sem született.

No, de kicsire nem adunk, kanyarodjunk vissza Lajoshoz, aki nem néz híreket, így fogalma sincs mit beszélnek a Jobbikhoz fűződő kapcsolatáról. Lajosnak más dolga is van, mint hogy a híreket kövesse – akár a saját médiájában, akár máshol -, állatokat tenyészt, mezőgazdasággal foglalkozik, ez pedig kitölti az ideje nagy részét. Aztán megveszi a süteményt, kijön, és a derék riporter még mindig ott áll.

Simicska: Ne hozzanak ki a béketűrésemből! Ne szórakozzanak, itt végigkísérgetnek órákon keresztül. Menjenek innen! Szálljon le rólam! Semmire nem válaszolok, menjen innen! Unom a pofátlanságát, na, húzzon innen! 

Egyébiránt ez nem a teljes adás állítólag, azt jövő pénteken láthatják az arra kíváncsiak, de aki ebből a kínos oknyomozásból még bővebb agysorvasztást is képes csinálni, az valóban csak profi lehet. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a lelkes mikrofonos ember egyébként korábban nem éppen Simicska Lajos Hír TV-jének Célpont című műsorát tette értékessé, de ez részletkérdés.

Ahhoz képest mindenképpen, hogy micsoda mélyponton fetreng a közélet, a két főgeci által fel- és beszántott ország. Igaz, hogy Simicska nem rúgta hasba, nem vágta nyakon a lakájmédia munkatársát (egykori alkalmazottját?), nem menekült el helikopterrel a helyszínről, nem viselt golyóálló mellényt (az a fehér zokni azért nem mindennapi), nem kísértette magát verőlegényekkel, nem bújt az utcán a függöny mögé, nem kívánt kellemes ádventet, de az egykori kollégiumi haverra hajazó tempó letagadhatatlan.

Az is igaz, hogy enélkül a hiánypótló vergődés nélkül talán soha nem tudtuk volna meg, hogy Simicskának van kedvenc cukrászdája és egyáltalán nem veti meg a süteményeket sem. De/és akkor mi van? Arra számomra nem derült fény, mi volt a cél azzal, hogy nagy pofával reklámozták, hogy Simicska a Fidesz állami megrendelésekből milliárdos oligarchája, de valahol sötét lelkem legmélyén értékelem azért ezt az őszinteségi rohamot. Igaz, hogy a szintén állami megrendelésekből csilliárdos, de legalább segghülye Mészároslölö tévéjében luxusautót, luxuslakást felhánytorgatni a rövidgatyában-pólóban kiskosárral shoppingolni indult Simicskán, minimum szánalmas, de mint tudjuk, a feneketlen szervilizmus és a következetesség nem feltétlenül jár kéz a kézben.

Azt leszögezhetjük viszont: ahányszor Simicskát a szájukra veszik, annyiszor köpik le saját magukat, még ha a Fidesz pszichopata kormányzásának egyik fő jellemvonása, hogy amit nem lehet eltörölni, arról nem kell beszélni, és akkor nincs. Ettől még Simicska Lajos oligarcha a Fidesz oligarchája. A Fideszt Simicska tetté olyanná, amilyen most, Simicska pedig a Fidesz révén lett azzá, amivé.

Az Echo Tv bájosan debil oknyomozásának legnagyobb tanulsága, hogy végre kimondták: nem az a baj, ha valaki az államból gazdagodik gennyesre, hogy korrupt, mint a disznó, az a baj, ha szembefordul a Fidesszel. Nem az az erkölcstelen és elfogadhatatlan, ha valaki a sokak és nyomorultak hátán nyerészkedik, hanem az, hogy hálátlan és hátat fordít a bűntársaknak. Ez a morális mélypont márpedig az Orbán-Simicska páros érdeme.

Hogy mennyire perverz ez az egész, azt mi sem bizonyítja jobban, mint amikor a közönséges propaganda tévé közönséges munkása arról kérdezi Simicskát, mit szól ahhoz, hogy két éve az ő saját tulajdonú tévéje is közönséges propaganda tévéként működött. Igen, ezek kérnek számon egymáson ki tudja mit és milyen alapon. Pontosan ez a beteg tudathasadás irányítja a magyar társadalmat is (de annak egy jelentős szegmensét egészen biztosan) ebben a soha véget nem érő, elbeszélő jelenben. Orbánt számonkérni annyit jelentene, mint szembeköpni azt az önmagunkat, amelyik feltétel nélkül elfogadta, hogy a nemzeti érdekre hivatkozva lopni, csalni, hazudni bocsánatos bűn.

Most majd napokig azon csámcsognak mesterséges amnéziában szenvedő hatalmasék – akiket nem lehet kérdezni, akiket legjobb esetben is csak előre megbeszélt kérdésekkel lehet fárasztani, akik csúfot űznek a nem pártmédiából, akik elrohannak és megsértődnek, személyeskednek, perrel fenyegetőznek, kikérik maguknak, ha véletlenül mégis megbeszéletlenül kérdezni merészelik őket -, hogy a saját maguk által kreált oligarcha nem nyilatkozik az aljadék párttévéjüknek. Ahelyett, hogy kikérnék maguknak, hogy Simicska nem is közszereplő.

Hát ezek mennek. Meg a bárányfellegek az égen. A magyarok egy része ettől a Simicskától várja a megváltást és a döglött demokrácia feltámasztását, egy másik része a fenti ábra ellenére köpködi. És vannak olyanok is, akik tisztán látnak a mignonok között: ameddig Simicska és Orbán nem kerül arra a szemétdombra, ahol érdemeik szerint a helyük van, addig megállíthatatlanul zuhanunk. Pedig már alig van hova.
adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.