Ennyire senki nem lehet kretén szolga

nagygec2

Készülünk, mint a vadak a plakáttörvény holnapi parlamenti újraszavazására (nyugi, Orbánt nem eszi haza a fene Brüsszelből csak ha Kósa szól neki); a kormányzati pénztalicskázás egy pillanatra nem pihen: a Századvégbél Alapítvány például 2,4 milliárd forintra növelve megduplázta a bevételét; kiderült, hogy a Vajna András vastag bőrrel bevont pofájára méretezett online szerencsejáték-biznisz engedélyezési eljárása szabálytalan volt; meg hogy az MSZP-t mégiscsak a Fidesz pénzeli; Macron beszólt Orbánnak, Orbán meg leújfiúzta Macront; a felújított, de annál pocsékabb metrószerelvények miatt Demszky a hibás; meg még Lázárjancsi is szónokolt valamit (leszarom). A nap híre nekem akkor is EZ.

A szervilis, tekintélyelvű takonygerincekre épülő ország gyönyörű példája (szeretem a keretes szerkezeteket, úgyhogy a reggeli cikk után ismét témánknál vagyunk csak egy másik irányból) akkor is a Kossuth 15 nevű, megnyitás előtt, azaz egyelőre üresen álló üzletház. Budapest szívében az Astoriánál, stílszerűen a Kossuth Lajos utcában.

Fotó: Facebook/Wild Judit
Fotó: Facebook/Wild Judit

Egyelőre nem tudni, mit fognak árulni ott reggeltől estig és estétől reggelig, ha már kereskedőház, azt viszont már most lehet tudni, hogy a kirakat meg a bejárati ajtó fölött két kivetítőn (amelyek egy böszme nagy kokárdát fognak közre) a nap 24 órájában végtelenítve nyomják Orbán Viktor méltán elhíresült helóröfis, Bözsinénis, ha úgy vannak a számok, emelek-es videóját. Szimultán, angol felirattal. Elejétől a végéig. Amikor ennek vége, akkor más orbános videót tolnak, amin lehetőleg sok határvadász van egy helyen, rend van, csend és lábszag. Aztán meg jön szépen a Brüsszelt megállító, minden idők legsikeresebb nemzeti inzultációjának nevezett izének a promóvideója, vagy mije. (További fotók: ITT)

Mivel elég sokat beszélünk ennek a rendszernek a természetéről és jellegéről, alighanem valamivel ritkábban esik szó arról, hogy ennyi útszéli gazemberség ellenére miért, azaz kiknek köszönhetően működik olajozottan ez az egész gépezet, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy egy országot ki lehet fosztani, le lehet tarolni, szét lehet hordani téglánként, az alattvalók meg közben tapsolnak hozzá, mintha nem velük történne és önszántukból nyomják a propagandát, ami egyébként is az egész életünket és valamennyi agysejtünket felzabálja.

Ha feltételezzük, hogy nem a Kétfarkúak tolták túl a poénkodást, és nem is valamiféle – még előre nem látható kimenetelű, ámde annál profibb – ellenzéki trollkodásnak vagyunk szemtanúi, akkor ez a Kossuth emlékét megcsúfoló ízléstelen propagandafelület eléggé szemléletesen szimbolizálja ennek az országnak a lelkiállapotát, valamint szellemi amortizációjának nagyságrendjét is.

Ha feltételezzük, hogy ez itt egy piaci alapon szerveződő (már amennyire Magyarországon a piacgazdaság még egyáltalán értelmezhető) üzleti vállalkozás, akkor mekkora kreténnek kell ahhoz lenni, hogy valaki Orbán Viktor iránti feltétlen lojalitásával marketingelje önmagát és f@sztudja milyen termékeit, szolgáltatásait, ezzel eleve és igen jó eséllyel messzire űzve mindazokat, akiknek a tökük tele van azzal, hogy egyébként is ők finanszírozzák a csapból folyó állami propagandát? Kinek éri meg ez és miért? Akkor jó.

Nem mintha nekem nem lenne tökmindegy, hogy valaki hogy kúrja át saját magát azzal, hogy a potenciális vásárlók (már ha nem pénzt fognak itt is a szemünk láttára, szégyenérzet nélkül tisztára mosni) tetemes hányadában még nyitás előtt ellenszevet ébreszt az üzletével szemben. Ez teljesen tökmindegy nekem, leszarom. Mindaz, amit látok, a gyönyörű premier plan viszont egészen riasztó. És nem csak az a felháborító benne, hogy a kokárdázós, nemzeti szimbólumot kisajátítós, lábszagú vadmagyarkodás egy újabb megnyilvánulásával van dolgunk, hanem ez az önkéntes csicskaság (gyűlölöm ezt a szót, de most kénytelen vagyok orbáni értelemben használni), ez a cselédmentalitás, ez a feltétel nélküli bálványimádás az elképesztő.

Amikor valaki elég nagy valószínűséggel nem azért baszkodja fel a méretes kivetítőt, mert a pártszékházban utasították, mert a munkahelyén a főnöke azt mondta, hanem mert miért? Hajlok rá, hogy a sötét diktatúrák egyik legfontosabb jellemvonását képező személyi kultusz manifesztációjával van dolgunk az Astorián, a Kossuth Lajos utcában. Groteszk, de ki a frászt érdekel? A liberális Kossuth Lajosról elnevezett üzlet kivetítőjén végtelenítve nyomják Európa legnagyobb illiberális gazemberének hányásszagú, visszataszító imázsfilmeit. Tudathasadás? Na és?

Ide jutottunk. És bár én örülnék a legjobban, ha ez valami marha jól összerakott médiahekk, vagy oktató szándék által vezérelt egészséges trollkodás lenne (persze akkor is nehéz lenne megérteni, hogy miért kell ilyen messziről indítani), majdnem biztos vagyok benne, hogy nem az. Hanem a szeretett vezért imádatáról biztosító, szimpátiáját üzleti vállalkozása kirakatába kibaszkodó szervilis ötletgazdáról, akinek élete megvalósítása, hogy a főváros szívében megnyithatja a kokárdával díszített boltját, ahol remélhetőleg nem kínai bugyogókat, hanem turulbacsavart Orbán-szobrocskákat, plakátokat, üres Coca-Colás dobozokat, pálinkáspoharakat, és fene tudja milyen ereklyéket árulhat.

Már annyiszor mondtam, hogy nem akarom elhinni, hogy amit látok, az tényleg van, aztán mindig kiderült, hogy naivitásom mennyire szánalmas. Ha ezúttal kiderül, hogy ez csak valaminek a paródiája, akkor örülni fogok. Ha nem derül ki, akkor meg csak abban reménykedhetek, hogy ilyen már csak az agyhalál tetszőleges stádiumában van, és hogy ez egy meglehetősen elszigetelt jelenség.  Ennyire senki nem lehet kretén szolga. Ennyire egyetlen nép sem lehet kretén szolga. adomany-1