Az agyamra ment a meleg és a nyár és a büszke erős ország, úgyhogy lenne nekem egy kérdésem vasárnap délután ahelyett, hogy a kolléga grillező berendezésének árnyékából kémlelném a gyönyörűkék égboltot.
Van esetleg valakinek ép ésszel felfogható magyarázata arra, hogy a magyar embereknek – akiket mindenkitől is (leginkább saját maguktól) éjjel és nappal, télen és nyáron egyaránt megvéd a szemforgató keresztények legnemzetibb kormánya – miért nincs joguk tudni, hogy semmire nem használható, ezért bármire bevethető Semjén Zsolt mi a jó eget sündörög Iránban az atomenergia körül? Tudom, hogy már volt szó erről (ITT és ITT), de olyan fajsúlyú kérdésről van szó – még akkor is, ha a Fidesz országos, rezsicsökkentésbe fojtott, nemzeti konzultációnak elkeresztelt uszító szeánszai során ritkán említik -, amivel kapcsolatban érdemes újra pár nyugtalanító kérdést feltenni.
Miért titkolja a magyar kormány, hogy ott konkrétan milyen tartalmú atomipari együttműködést írt alá a magyar polgárok tudta és beleegyezése nélkül az atomenergiával és minden mással is párhuzamos Semjén Zsolt?
Miért kell Magyarországnak bármilyen, akármilyen iráni atomprogamot támogatni? Túl azon, hogy európai tagországként és NATO-tagállamként miért dörgölőzünk egy, a nyilvános kivégzéseket, különösen az akasztást kultiváló iszlám teokráciához, amely mai napig a nemzetközi terrorizmus (a libanoni síita Hezbollah, a palesztin szunnita Hamász) egyik legmarkánsabb támogatója?
Hol, mikor és ki hatalmazta fel a Fideszt és külön Semjén Zsoltot arra, hogy a nemzeti érdekekkel való szakadatlan melldöngetés dacára a magyar állampolgárok feje fölött szolgáltassa ki ezt a sebezhető és ezer sebből vérző kelet-európai értelemben nyomorult kisállamot egy olyan játszmában, amelyben semmi keresnivalója nem lehetne?
Ha okkal és joggal feltételezem, hogy Semjén Zsolt nem a lóról hátrafelé nyilazás művészetét oktatni ment titokban Iránba kétszer, és tárgyalt harmadszor is szintén titokban Iránnal úgy, hogy a minden fényes hajbókolásról beszámoló propagandamédia az MTI-vel karöltve mindannyiszor elfelejtett megemlékezni ezekről, akkor mennyire nem alaptalan a kérdés: milyen nukleáris ügyletben lehet érdekelt Magyarország egy, a terrorizmus finanszírozásában élen járó muszlim országgal úgy, hogy a Fidesz egész kormányzása a (lopáson kívül) a muszlim terrorista migránsok inváziójával való riogatásról szól?
A dolog akkor is félelmetes és borzasztó lenne, ha a magyar atomenergia, mint olyan, tokkal és vonóval nem Moszkva meghosszabbítása lenne. Mivel azt már pontosan tudjuk, nyolcadik évnyi illiberalizmus után (Lázár szálloda-titkaitól a különféle állami intézmények közérdekű adatigényléseket zsigerből megtagadó gyakorlatáig), hogy amit titkolnak, az bűzlik, az szennyes, mocskos és orbitális disznóságokat rejt, bármit gondolhatunk és csak abban bízhatunk, hogy hátha csak a fele igaz.
Annál elborzasztóbb nincs, mint hogy egy Európa sötét fenekére züllesztett, idejekorán kivégzett, vérszegény demokrácia, amelynek semmilyen szóra érdemes adottsága nincs, amely sem katonai, sem atomenergiai téren nem jegyeznek sehol, amelynek kormánya éppen nemrég adósította el az országot évtizedekre egy szintén megismerhetetlen hátterű, energiafüggőséget konzerváló orosz beruházás oltárán, gyakorlatilag strómant játszik egy Irán és Oroszország közötti homályos ügyletben.
Mert mi másra gondolhatnánk, mint erre? Milyen más magyarázat van, ami racionálisan indokolná Magyarország szerepvállalását az iráni atomfegyverkezésben atomenergia fejlesztésében? És kivételesen mégcsak nem is az anyagi vonatkozások az érdekesek, hanem a kockázat és a veszélyességi együttható.
A nyugati szövetségeseitől egyre markánsabban távolodó Orbán-kormány nem csupán napról napra veszélyesebb terepre tereli az országot, de a nem közérdekűségre hivatkozva el is titkolja, hogy miért nemzeti érdek, hogy a fentihez hasonló kényes kérdésben egy megbízhatatlan, nemzetközi értelemben közveszélyes, eddig 600 ezer halálos áldozatot követelő és 12 millió embert menekülésre kényszerítő szíriai polgárháborúban kulcsszerepet játszó Iránnal seftel?
Nem hasad a tudatotok, kedves vakhitbe mártott, eszelős hazafiak? Még mindig nem? Pedig nincs az a keresztényi szeretet és nemzeti érdek, ami indokolná, hogy eltitkolják előletek a nyilvánvalót: olybá tűnik, hogy a demokratikusan megválasztott, szuverén magyar kormányotok titokban teljesen kiszolgáltatta magát (és az alattvalókat is) Moszkvának és Putyinnak. Magyarország – NATO- és EU-tagország – kormánya a szövetségesei iránti lojalitás helyett orosz érdekeket képvisel Iránban. Vagy olyan orosz segítséget közvetít, amelyeknek nyílt felvállalása rossz fényt vetne Oroszországra. Nem mintha minden eddigi nem lenne elég.
Gyönyörű, nem? Miközben elárulja a klubot, amelynek tagja, az Európai Unió magát legkeresztényebbként definiáló kormánya egy radikális, iszlám állammal üzletel. Atomügyben. Titokban. Egy nem létező piócapárt első embere főszereplésével, akinek most éppen kurvára nem fáj a tőle különböző vallás és bőrszín és terrorizmus és keresztényüldözés.
Gyönyörű, de inkább katasztrofális. 2017-ben, az Európai Unió egyik országában az a téma, hogy minden idők legantikommunistább, legkeresztényebb, legnemzetibb, leghősiesebb, leghomogénebb kormánya titkos atomegyezményeket köt egy, a nemzetközi terrorizmus virágzásáért felelős atomhatalommal. És mint annyi minden máshoz, ehhez is túl hülye a magyar, hogy az orrára kössék.
A legdurvább az, hogy olyan szinten elszabadult a maffia, hogy ezek után nincs már semmi garancia arra sem, hogy az országot nem adják el hektáronként az egymásra lépő talpak alól. Az egymásra halmozódó titkok mögött abszolút semmi nem maradt, ami megnyugtatóan bizonyítaná, hogy alattvalóstól nem árusítják az országot. Nem kis teljesítmény ez, lássuk be.
Az eléggé valószínű, hogy Orbán Viktor a közelebbi jövőben nem fogja tiszteletét tenni Washingtonban, de a tudat vigasztaló lehet így is: ha naponta beleürítene a hívei szájába, ha a fejük fölül vinné el a fedelet, ha személyesen rugdosná meg a gyerekeiket, ők akkor sem értenék, hogy mi történik. Mindenki másnak viszont még mindig van ideje elgondolkodni: ahol a Semjén, Irán, atom, titok, egyezmény szavak egy mondatban szerepelhetnek, ott vagy fusson mindenki, amerre lát, vagy tessék tömött sorokban megmozdulni jövőre és szavazni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.