NEHAZUGGY

Ezen kellene baromira felháborodni

H. Andrea | 2017. Május 25, Csütörtök | 15:50

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem voltam túlságosan feldobva, mondhatni semmiféle szellemi fölényt nem éreztem, amikor Németh Rezsi Szilárdot a beszélő disznósajt címkével ruházta fel korunk egyik felkapott publicistája. Hasonlóan visszás érzésekkel fogadtam tegnap este, hogy általános felháborodási hullám csapott végig az ellenzéki oldalon a Fidesz egyik legvállalhatatlanabb arcának ama kijelentésére, hogy aki teleszüli, azé a világ. (Pár órája hallgattam az Orbán nevű ember nyitóbeszédét, amelyet a Családok Budapesti Világtalálkozóján ma hörgött fel sötét bensője legmélyéről. Hát ha van ok háborogni… akkor ezen lehet.)

Visszatérve: azt gondolom egyrészt, hogy – mint mindenki mással kapcsolatban is érvényes ez – az állampárt szellemi verőemberével egyáltalán nem az a baj, hogy esztétikailag milyen benyomást kelt. Ezért aztán eléggé nagy hülyeség a pofájának és a kinézetének minősítgetésével felmentést találni azokra az irgalmatlan és megbocsáthatatlan aljasságokra, amelyek a száját folyamatosan elhagyják.

Másrészt azt is gondolom, hogy van ok bőven a felháborodásra. Csakhogy ez az összehangolt sikítófrász – egészen odáig elmenően, hogy a Fidesz alelnöke minden nőt megsértett, ezért távoznia kell a közéletből – már korábban számtalanszor és ezerszer indokoltabb lett volna, mint most e személytelen – a kollégát idézve, egy intellektuális ősrobbanással felérő – népi bölcsesség kapcsán. Ugyanis azon a lakossági szeánszon, ahol Németh Szilárd végtelenül primitív világképét ráokádta mintegy félszáz idős emberre, ennél sokkal vadabbak is elhangzottak. A teleszült világ kategorikus imperatívuszánál néhány nagyságrenddel aggasztóbb kijelentések, amelyek a világ teleszülésével szemben, majdhogynem közveszélyesek.

Túl Soros Györgyön, az elmúltnyolcévezésen, a baloldalazáson, a háttérhatalmak összeesküvésén, a jó (Fidesz) és a rossz (mindenki más, aki nem velünk van) harcán, azért van itt három olyan brutális kiszólás, ami még a birkózóagyú sötétség viszonylatában is émelyítő:

A Ceaușescu-nyomás nagyobb tartást adott a magyaroknak, mint Kádár langyossága, mert a romániai magyarok összetartóbbak lettek.

Brüsszel a Kommunista kiáltvány alapján jött létre.

Brüsszel megpróbálja lejáratni az országot és miniszterelnököt, Orbán Viktorral úgy beszéltek ott, mint egy útszéli tolvajjal.

Az legyen az állampárt baja, hogy mi a francot kezdjen az aggkorú, nemzésre, megtermékenyülésre, szülésre – a biológiai törvényszerűségek okán – alighanem alkalmatlan rajongói tábor a reprodukcióval kapcsolatos eligazításra (a magam részéről Kövér portás unokaszülési használati utasítását, vagy a nőügyekkel nem foglalkozó miniszterelnöki büdöstahóságot ennél a kijelentésnél jóval felháborítóbbnak tartom, ha már itt tartunk).

Ha lenne élet a NER-en kívül, ez a faék egyszerűségű hasbeszélő nyilván nem lehetne rezsibiztos, sem semmilyen biztos, és végképp nem hülyíthetne úgynevezett nemzeti konzultáció címszó alatt néhány tucat e célra alkalmas nyugdíjast azzal, hogy a Fidesz és Orbán Viktor a Földre szállt csoda, Magyarország pedig maga a paradicsom. Mivel egyelőre a NER-en kívül nincs élet, ezért Rezsiszilárd nem egy köztiszteletnek örvendő portás valahol a végeken, hanem közéletileg ontja a szellemi-lelki mérget, a hazugságot, a lánctalpas agymosó propagandát.

Ha már e csillogó szemű, fülledt lakossági fórumokon mentális kielégülést kereső emberek között egy sem akadt, aki kikérte volna magának és hanyatt-homlok elmenekült volna a gyalázatos lózungok elől, akkor összefoglalom, min kellene felháborodnia és végre egy felvilágosító kampányba kezdenie az ellenzéknek.

Kezdjük a végén: Brüsszel változatlanul nem próbálja meg lejáratni az országot, amennyiben Brüsszel egy város. Egy város, amit 979-ben alapítottak és amelynek – ezen egyszerű oknál fogva – semmi köze nem lehet az 1848-ban, Marx és Engels közös műveként megjelent Kommunista kiáltványhoz. Értjük, tudjuk, egy ideje kiemelt figyelemmel követjük (ITT például), hogyan próbálja a Fidesz és külön Orbán Viktor, Schmidt Máriával megtámasztva a kommunista pusztításokért a felelősséget a Nyugat nyakába varrni, de sajnos ettől még nem válik igazzá. Úgy emlékszem, hogy a Szovjetúnió tartotta évtizedekig megszállás alatt az országot egészen addig, ameddig Orbán Viktor a fél kezével ki nem tessékelte őket.

Mivel a pártközpont iránymutatása szerint Németh nyilván a mocskos Uniót azonosítja egysejtűeknek szánt kommunikációs klisék mentén Brüsszellel, ideje volna elmagyarázni a népeknek az alapoktól, hogy a Fidesz országos hazugságaival szemben, mi is az Európai Unió, milyen elvek mentén, mi célból, mikor jött létre és miért vérlázító az, amit megtévesztett fanatikusokkal nyolcadrangú szilárdok próbálnak elhiteteni.

Azt sem pontosan értem, hogy jön a Kommunista kiáltvány, mint a marxizmus kézikönyve (a kizsákmányoló és a kizsákmányolt osztályok örök harcáról és annak a kommunista államnak a rajzáról, ahol nincs magántulajdon, a gyárakat, földeket, tőkét az állam birtokolja, stb.) ahhoz, hogy Orbán Viktorral hogyan beszélnek Brüsszelben. De ha senki nem volt, aki kikérje magának, hogy útszéli tolvajként tekintenek rá, akkor majd most én. Ez valóban elfogadhatatlan. Európa egyik legkorruptabb miniszterelnökét, akinek bizonyíthatóan egész famíliája, strómani köre és házi oligarchái a hazai és európai (egyebek mellett a brüsszeli) polgárok közpénzén hízik, abszolút méltatlan pitiáner, útszéli tolvajokhoz hasonlítani.

De ami a legfelháborítóbb: a Fidesz alelnöke hivatalosan sötét diktatúrákat dicsőít. Nem az azerit, hanem a szomszédos ország 34 éven át regnáló sötét diktatúráját. A Fidesz nevű kormánypárt hivatalos kommunikációjában azt állítja, hogy sötét diktatúrában élni azért jó, mert az tartást ad az embernek.

Ha nem is lenne pár halvány emlékem arról, hogy milyen volt abban a fantasztikus Ceaușescu-rezsimben élni – ahol komplett falvakat romboltak le, ahol a gyertya fényénél kellett házifeladatot írni, ahol este 10-kor érdemes volt beállni a sorba, hogy a reggel érkező áruból jusson, ahol jegyre volt a hús/liszt/cukor/olaj, ahol hírből sem ismertük a narancsot (hogy egy plasztikus példát hozzak), ahol hetente csak pár órát volt meleg víz, ahol a Securitate megkeserítette a sorba lehajtott fejjel beállni nem hajlandó értelmiség életét, ahol börtönbe zárták a rezsim ellenségeit, ahol a társadalom embertelen nélkülözése és nyomorúsága hátán egy elvetemült barom megalomán építkezésekbe kezdett, ahol az etnikai homogenizáció húsz éves terve mentén próbálták földbe döngölni a magyar kisebbséget, ahol a nyomorúságos árvaházak egész világot bejáró képsoraival azonosította mindenki Európa legsötétetebb bugyrát, és hadd ne soroljam -, akkor sem hinném el, hogy ide süllyedt a határon túli magyarok körében máig töretlen népszerűségnek örvendő Fidesz.

Kiábrándító, lesújtó és számomra teljesen hihetetlen. Majdnem annyira, mint az, hogy ezeknek a cinikus szélhámosoknak még mindig 2 millió szavazójuk van. Ezen kellene baromira felháborodni a határ valamennyi oldalán. És akinek eddig nem sikerült, legalább most észrevenni, hogy az Orbán-nyomásnak milyen fantasztikus hatása van a nemzeti tartásra.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!