Két perc gyűlölet, véget nem érő hazudozás

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Tudom, hogy már sokan unottan fogják a fejüket, amikor Orwell 1984 című regénye szóba kerül (aki nem tudja, miről van szó, annak nemigen van mit fogni), amikor a párhuzamokat keressük és általában meg is találjuk, de kár lenne tagadni, hogy a Fidesz országos fanatizálásba átment, gyűlöletkelő hakniját elnézve, egyre világosabban és egyértelműbben látszanak a hasonlóságok.

Aki szerint ez közhelynek tűnik, azzal már együttérezni sem tudok, ellenben határozottan az az érzésem, hogy ez már nem csak hasonlít Orwell utópiájára, hanem ez már az. És ez nem szétcincált, unalmas szócséplés, hanem a félelmetes jelen. Nem utópia, a bekövetkezett elképzelhetetlen.

Az Európai Unió minden idők legsúlyosabb büntetésének (bármilyen távoli és kézzelfoghatatlan is) árnyékában méginkább nyomasztónak és félelmetesnek hatnak ezek úgynevezett nemzeti konzultációs paradigmába erőltetett, véget nem érő monológokba bújtatott lakossági fórumok. Ahol megkeseredett, leginkább idős emberek hallgatják valamiféle érthetetlen révületbe esve a legtriviálisabb, legbutább, visszatérő motívumokba bújtatott alternatív igazságokat. A kivetítőn megjelenő, fekete-fehér Soros arcképpel nyakon öntve. Orwell Goldstein-je, a parancsnoka annak a hatalmas árnyékhadseregnek, az összeesküvők földalatti hálózatának, amely az állam megdöntésére tört. 

A valóság teljes egészében megszűnt létezni, mindenhol a Soros-hadsereg, a Soros-hálózat, az arctalan, láthatatlan ellenség támad, az egész kormányzati kommunikáció egy olyan szürreális rémálom megteremtésére van ráparázva, amiben az úgynevezett két perc gyűlölet műsorával kábítják, riogatják a megvezetett, ösztönylényként reagáló híveket. Ugyanúgy, ahogy azt 1949-ben Orwell tökéletesen lefestette. Tessék:

A Két Perc Gyűlölet műsora napról napra változott, de mindegyikben Goldstein volt a főszereplő. Ő volt a főáruló, a Párt első számú mocskolója. Minden későbbi bűn, amelyet a Párt ellen elkövettek, minden árulás, szabotázs, eretnekség, elhajlás közvetlenül az ő tanításaiból fakadt. Még élt és tovább tervezte valahol az összeesküvéseket… 

A Lázár, Rétvári, Balog, Kövér, Rogán, vagy bármelyik közönséges szócsövön keresztül távozó irgalmatlan agymosás egyetlen célja hét évnyi lankadatlan sikertörténet után elmagyarázni, hogy háborúban állunk, meg kell védenünk magunkat. De mi, egyszerű, ostoba, gondolkodásra képtelen alattvalók (hiába hogy a tudatlanság: erő) nem vagyunk erre képesek, hát meg kell védeni minket. A háborúban állás és az ebből szükségszerűen következő állandó veszélyérzet tudatának ébren tartása azzal a könnyen tetten érhető előnnyel jár, hogy a vezényszóra rettegő hívő megmaradása elkerülhetetlen feltételének tartja azt, hogy minden hatalmat önként ráruházzon/átadjon azokra/azoknak, akik ebben a vélt háborúban majd jól megvédik. Hogy lemondjon a szabadságáról, hogy semmi kivetnivalót ne találjon abban, hogy esetleg mindeközben a nemzet nagytőkései már a nagyvárosok főtereit is felvásárolják. Ez csak természetes, hát hiszen a védelmi pénz sokba kerül.

Itt tartunk most, az állam pártjának ebben az egyetlen feladatban koncentrálódik a teendője: elmagyarázni, hogy azért támadtak meg, mert nem engedünk az ellenségnek. Mert nem engedünk a Soros-egyetem nyomásának (korábban az volt az érv, hogy mindenkinek be kell tartani a törvényeket és nem a CEU-ra írták a jogszabályt), Soros aktivistáinak, az IMF-nek (akinek egyik vezetőjével Pekingben egyébként nem derogált egy közös csoportkép kedvéért sem parolázni), a globalista karvalytőkének, a migránsoknak, a háromlábú székeknek és a félkarú rablóknak, tökmindegy.

Miközben az Orwell által bemutatott recept szerint butítják és tartják virtuális félelemben a keménymagot (az, hogy Magyarország Európa szőnyegének szélén áll ráadásul, azt reményeim szerint nem lehet az idők végezetéig Soros patájával, enyves kezével és az egész világot behálózni képes, világhatalomra törésével indokolni), a tegnapi brüsszeli határozat elfogadására megszületett a Soroson is túlmutató miniszterelnöki magyarázat:

Ostoba dolog Magyarországot pellengérre állítani, amikor az Európai Unió első vagy második legnagyobb növekedését adja (Orbán Viktor megállapítása a német Daimler autókonszern Budapesten tartott csütörtöki közgyűlésén)

A Soros György személyére és kormányzatilag önkényesen megnevezett hálózatának számlájára írt minden bajunk és keservünk mellett hasonlóan abszurd, a valósággal köszönőviszonyban nem álló baromságokat címkéznek fel az igazság jelszóval. Orbán előkapott egy újabb lapot, amivel ki kell egészíteni a Soros-forgatókönyvet: azért indul eljárás Magyarország ellen, mert túl sikeresek vagyunk gazdaságilag. Minden szava tömény hazugság.

Orbán pofátlan állításával szemben tény (két nappal ezelőtti hír), hogy Magyarország – 3,7 százalékos első negyedévi GDP-növekedési adatával – a hetedik helyen áll EU-ban. Ez úgy értelmezendő, hogy – uniós források hiányában – az előző negyedévben csak hat ország volt, amely a magyarnál gyengébb növekedési adatot produkált.

Az, hogy a Magyarországot elítélő határozatban egy vak hang nem esik a gazdasági teljesítményről csak az uniós források felhasználásának szigorúbb ellenőrzéséről és a korrupciós kockázatról, az szintén senkit ne zavarjon. Az ország első emberét meg főleg ne zavarja az igazmondásban. Gyanítom, hogy üvöltene fájdalmában, ha egyszer véletlenül nem lehetne hazudnia. Mint ahogy néhány napja az sem zavarta össze semmi a kínai egy övezet felmagasztalásában, hogy az egy főre jutó GDP Kínában még mindig töredéke a hanyatló nyugati országokénak, hogy a nagyfene szellemvasútban materializálódó kínai hitel, amit a magyarok fognak visszafizetni, kizárólag Kínának nettó haszon.

Orbán nyilvános, kendőzetlen hazugságával szemben tény, hogy az a növekedés, amiről ő beszél, kizárólag Mészáros Lőrinc és a strómanok siserahadának vagyoni helyzetében érhető tetten. És az is csak azért mert az uniós támogatások – minden lázári hablattyal szemben – haszonélvezői vagyunk, csak ezek nem az ország fejlődésében, hanem magánzsebekben öltenek testet. Márpedig az, hogy uniós támogatások nélkül a magyar gazdaság 1,5% körüli növekedésre képes, vagy annyira sem, az hosszú távon a Soros-szindrómában szenvedők számára is világossá fog válni.

Anélkül, hogy belemennék a mai hazudozás egyéb részleteibe (Magyarország az Európai Unió megingathatatlan tagja, sorsa össze van kötve az unió fejlődésével), állapítsuk meg, hogy nem a gazdaság dübörög itt egyáltalán se, hanem a hazugságáradat és az elmebaj. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ha Magyarország pörgeti és hajtja a maga fantasztikusan szárnyaló növekedésével Európa rogyadozó gazdaságát, akkor azért nyakonverés jár és nem dícséret?

A soron következő (úgy értem, soros) lakossági fórumba ágyazott gyűlöletszeánsz előtt és után tényleg le kéne mászni a falvédőről. Soros György 87 éves, az élet véges, a Párt falra kivetített hazugságaival és a zsigeri gyűlölettel pedig kurvára nem lehet jóllakni.

adomany-1