NEHAZUGGY

Háborúban erős, békeidőben darabjaira hullik

Molnár Bálint | 2017. Május 17, Szerda | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem hiszem, hogy van élő ember (ja, amúgy ma csak 15 milliárdot vitt el Mészáros Lőrinc univerzális zsenialitása a közösből), aki őszintén és tiszta szívéből örülni képes annak, hogy túl sok évnyi faszakodás és indokolatlan udvariaskodás/jóhiszeműség után az Európai Unió, úgy értem európai polgárok által demokratikusan megválasztott képviselők ma úgy szavaztak, ahogyan.

Miután két hete a ~~magyarok~~ fideszesek istene féltérdre kényszerítette, majd a padlót is felmosta velük, történelmi győzelmet aratva felettük, ma úgy alakult mégis, hogy a magyarországi helyzetről beterjesztett két határozattervezet közül a szigorúbbat fogadta el az Európai Parlament plenáris ülése. Ez úgy volt lehetséges, hogy a gaz szociáldemokrata, liberális, zöldpárti és radikális baloldali választottak mellett az orbáni ámokfutáshoz türelmesen asszisztáló pártcsalád egyik-másik tagjának is elege lett és szavazott.

Az elfogadott állásfoglalás legfontosabb kitételeit csak azért sorolom fel, hogy legyen értelmezési keretünk ahhoz, amit a narancssárga propaganda mától még nagyobb erővel tol bele az arcunkba. Az EP 751 képviselője közül 393-an

a 7-es cikkely aktiválását követelik, és utasítják az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot arra, hogy készítsen plenáris szavazásra kerülő különjelentést Magyarországról;
felszólítják a magyar kormányt, hogy helyezze hatályon kívül a menedékkérőkkel és civil szervezetekkel kapcsolatos szabályokat szigorító törvényeket, és állapodjon meg az amerikai hatóságokkal a CEU ügyében;
felszólítják az Európai Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze az uniós források magyar kormány általi felhasználását.

Hogy a magyar kormány ET-szavazati joga, illetve az uniós források de facto megvonásáig milyen hosszú és göröngyös út vezet, azt nem részletezném (ITT és ITT erről részletesen lehet olvasni), leginkább azért, mert itt a riposzt: megtámadták Magyarországot, Soros-jelentés, báncsák a magyart.

Most, hogy ingyenreklámot biztosítottam a csúsztatásoknak és hazugságoknak, szögezzük le: a magyar kormány ámokfutását Magyarország szívja meg, Orbán Viktor illiberális pávatánca miatt az eljárást Magyarország ellen indítják. Ettől függetlenül a kutya nem támadta meg az országot, akármilyen hetet-havat hord össze válogatott kommunikációs ügyeletes.

Nem csendben jegyezném meg, hogy miközben most Magyarországot állítják pellengérre, mert névreszólóan nem lehet a magyar kormány tagjait nyakon baszkodni (európai kultúrkörökben még mindig nem dívik az ilyesmi), az Orbán-dinasztia hetedik éve talicskázza az uniós forrásokat ki tudja hova Mészáros Lőrincnek álcázva.

Tegyük nagyon világossá: az, ami ma Brüsszelben történt, annak kizárólagos felelőse az Orbán-kormány.

Az, hogy Magyarország az Európai Unió megbecsült, tiszteletben tartott tagállamából bűzös, megvetett, nemkívánatos fekete báránnyá lett, az nem a népnek szól, hanem a miniszterelnöknek.

Az, hogy a precedens nélküli eljárásra egyáltalán sor kerülhetett, a fentiek ellenére minden magyar polgár számára szívás és szégyen.

Az, hogy idáig fajult a helyzet, és Európa szégyenpadjára kerültünk, nem tulajdonítható másnak, mint annak, hogy ez a kormány 2010 óta folytatólagosan ássa alá az európai értékeket, áskálódik, uszít és a leghalványabb szándék nincs meg benne a kompromisszumra, a jobb belátásra. (Bírálják a csak hazug kérdéseken nyugvó nemzeti konzultációt? Meghosszabbítjuk!)

A mai nap akkor is a gyalázat napja marad, ha igen nagy igazság rejlik abban a megállapításban, hogy a rendszerszintű korrupciót, a demokrácia-jogállam tudatos leépítést határozatokkal, állásfoglalásokkal, szankciókkal és jóhiszemű felszólításokkal még a büdös életben nem sikerült megszüntetni.

Mindez szépen látszik már abból is, hogy a felháborodott, magas hangon visítva reagáló nyilatkozatokban sem sikerült az igazság egyetlen részletét sem kibontani. Sorosoznak, migránsoznak, bevándorláspolitikáznak és nagyvonalúan faszságoknak nevezik, vagy meg sem említik a korrupciót, a demokrácia leépítését, a CEU ügyét és a civiltörvényt. Mindenre ráhúzzák a kretén, szellemi fogyatékosnak nézett híveik számára előre megrágott nyálas, büdös, hazug paneleket.

Ahogy elnézem ezeket az eszelős, kampányszagú üldözési mániából táplálkozó (ál)sirámokat, a legjobban az háborít fel, hogy azt az egy dolgot próbálják lenullázni, amiben ez a sokat szenvedett nemzet szinte pártállástól függetlenül egyetért: hogy nekünk Európa a jövőnk, nekünk Európában a helyünk. És bár rengeteg elemzés fog íródni az elkövetkezendő napokban arról, hogy mit látunk és mi miért van, én most ezt emelném ki: megbocsáthatatlan bűn ennek az országnak újra azt az ajtót mutatni, amiről azt hitte, hogy végleg bezárta. Még nagyobb bűn mindezt azért tenni, mert egy személyiségzavaros, küldetéstudatos ember nem tudja, hogy hol a fal. Vagy tudja és/de leszarja.

Az igazság az, hogy az óbégatás annyiban teljesen indokolatlan, hogy a szankciók egyáltalán szóba kerülése is kurva messze van, nem beszélve arról, hogy még mindig csak felszólítanak, együttműködést várnak és egyáltalán nem büntetni akarnak. Olyan szempontból nagyon is indokolt volna az óbégatás, hogy egyáltalán napirendre, az asztalra került az ügy. Hogy mi vagyunk az első tagállam, amellyel kapcsolatban ez az egész egyáltalán felmerül.

Miközben nincs ma normális magyar ember, aki örül ennek a történésnek, valahol elkerülhetetlen volt, és tökmindegy hogy mi volt az utolsó csepp a pohárban és hogy miért pont ez, és miért nem annyi minden más sokkal korábban. Ha a Fidesz évek óta tartó népbutítása valóban sikeres volt (kiderül hamarosan), a Soros-elmebaj és e hamis megtámadtatás lángjánál megsütögethetik a választási pecsenyéjüket. Ha van tovább bőszíthető, a valóságot teljesen ignoráló szolid bázis, akkor így jártunk. Jó lesz felkészülni a legrosszabbra, további százmilliárdos propaganda háború jön, mert mindent egy lapra tettek fel. Orbán háborúban erős, békeidőben darabjaira hullik. Ezért nincs béke itt lassan egy évtizede. Innen indulunk. És folytatódunk is. Az áldozati propagandával, a haza ellenségeivel, a hazáruló baloldallal, a 93 millió bevándorlót a nyakunkra küldő Sorossal, a magyarok ellen összeesküdött Brüsszellel, a rengeteg Kósával, Rezsibirkózóval és névtelen papagájokkal.

Senkinek nem ajánlom, hogy elhiggye: a nép tehet róla. Nem, nem a nép tehet róla, de a nép tehet ellene. Az ellen, hogy egy gyerekkori frusztrációiból kigyógyulni képtelen, a nélkülözésben telt évek miatt csillapíthatatlan étvágyú, hajlott gerincű, korrupt megélhetési politikus elfogadhatatlan játszmái miatt egy egész ország Európa lábtörlőjén találja magát.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!