Ha Rezsiszilárdot gyomorszájon vágnák a Deák téri aluljáróban

Fotó forrása: Civilhetes via MTI/Illyés Tibor Fotó forrása: Civilhetes via MTI/Illyés Tibor

Mivel egyesek Kínában építik a diktatórikus barátságokat, és mivel ketteseknek, nyolcasoknak és tizenheteseknek közben kisebb dolguk is nagyobb volt annál, hogy érdemben reagáljanak ama, korábban elképzelhetetlen (vagy legalábbis általam elképzelhetetlennek vélt) szituációra, mely szerint egy állampolgár pofánverését a kormányzó párt egyik legtahóbb arca nyavalyás provokációnak minősíti, ide teszem egy érintett közszereplő reagálását. Mert hát ő legalább reagált. Arra, hogy Rezsiszilus egy primitív bunkó, egy kétfilléres pártkatona, egy morális Mariana-árok.

harcsaveronika

Tény, hogy elég vastag cérna volt ez is, de természtesen örömmel konstatálom, hogy a legvastagabb cérnáknak is megvan az a képességük, hogy egyszer elszakadnak. Persze ezért még nem biztos, hogy billentyűzetet ragadtam volna, ám Harcsa Veronika posztja alatt felbugyogott a társadalmi salak, ezért erről kellene pár szót ejteni, íme:

komment

Helyezzük kontextusba a Péter nevű néphang szentenciáját, noha már korábban volt szó róla. Adott egy csótányozó, mocskosmigránsozó, hazáját féltő hazafi, aki minősíthetetlen stílusban, verbálisan inzultálja egy Kálvin téri aluljáró pizzázójának őt kiszolgálni akaró munkatársát, mert az vélhetően turistának nézte, ergo angolul mert hozzá szólni. Miután előzőleg többször magyarul intézett hozzá szavakat, amelyekre az illető nem reagált.

Egy hölgy fülét megüti a súlyos szóváltás, és megkéri ősbunkó barátunkat, hogy ne engedje meg ezt a hangnemet magának. A primitív barlanglakó erre pofán veri a nőt. Az uralkodó párt sötét arca provokációnak minősíti a történetet (Soros rendezte a kiselőadást, mert meg akarja dönteni a szuverén magyar kormányt), az énekesnő pedig – a bántalmazott ismerőseként – kikéri magának, hogy az inzultált nőt provokátorként aposztrofálják, kvázi bűnösnek kiáltsák ki. Vagyis hogy együttérzés, szolidaritás és megbotránkozás helyett az áldozatot hibáztassák. Ezt már én teszem hozzá: elfogadhatatlan, hogy egy gyáva bűnszövetkezet egy agresszív megnyilvánulás kapcsán is saját politikai pecsenyéjét sütögesse.

A poszt alatt Rezsiszilárd helyett megszólalt Péter, aki tökéletesen megválaszolja azt a dilemmát, amin én is folyamatosan agyalok. Nem a Némethszilárdok, nem az Orbánviktorok, nem ez a mérhetetlenül aljas, szektáns, kormányzó banda tehet arról, hogy hová fajult ez az ország, hanem a Pétereket nem csupán nyomokban és foltokban tartalmazó társadalom. Amelynek morális immunrendszere súlyosan sérült.

Én azt hittem, és még most is azt hiszem ugyanis, hogy egy normális, kiegyensúlyozottan boldog, vagy legalábbis nem nyomorult és boldogtalan és elbutult és sötét helyen evidencia, azaz megkérdőjelezhetetlen, kőbe vésett alapvetés az, hogy nőket nem ütünk meg. Sőt, még jobb helyeken, nemüktől függetlenül nem bántalmazunk embereket és utána főleg nem csinálunk bűnöst belőlük. És nem mondjuk azt egy pofán vert nőnek, hogy miért nem a női princípiumot teljesítette be és ki a konyha és a szülőszoba között félúton, és nem mondjuk azt, hogy miért pofázik, miért avatkozik be olyasmibe, ami nem az ő dolga, és végül – ha vénasszonyok potyognak az égből – akkor sem vágjuk a fejéhez, hogy ne csodálkozzon, hogy pofán törölték, ha nem bírta befogni a száját.

Tudom, végtelenül naiv megközelítés ez, de ragaszkodom ahhoz, hogy ezek olyan morális alaptételek – és most tegyük félre egy pillanatra a politikát és a Némethszilárd nyakán kidagadt ereket és a politikai elitnek csúfolt gyülevész banda nőkre tett bántó és méltatlan megjegyzéseit, a nőügyek nemlétezését -, amelyekből nem lehet engedni.

Ez maximálisan független attól, hogy egy olyan pártszövetség kormányozza az országot, amelyben nőverő, agresszív tahók is zavartalanul elvegetálhatnak, amelyben nem határolódnak el egyértelműen és azonnal a kiskorúak megrontásában élen járó helyi góréjuktól, amelyben lépten és nyomon lealacsonyító, bunkótahó kijelentéseket tesznek a nőkre, amelyben a falkavezér bevallottan nem foglalkozik pitiánernek, sokadrangú jelentőségűnek titulált nőügyekkel.

Az, hogy egy nőt megütnek Budapest szívében, nem politikai kérdés akkor sem, ha a Fidesz silány kormányzati teljesítménye miatt Rezsiszilárd habzó szájjal sorosozik az ügy kapcsán, ahelyett, hogy félreérthetetlenül elítélné a dolgot. Itt nem Rezsiszilárd a probléma, hanem a Péterek által megtestesített ország. Ennek az embernek üzenem, hogy Harcsa Veronika nem azért állt ki a bántalmazott mellett, mert nő, hanem mert senkivel szemben nem elfogadható az agresszió semmilyen formája. És ha Rezsiszilárdot gyomorszájon vágnák a Deák téri aluljáróban, akkor ugyanúgy el kellene ítélni az erőszakot, függetlenül attól, hogy nem nőről van szó, és függetlenül attól, hogy miként viszonyulunk Rezsiszilárd világnézetéhez. Senkitől nem lenne elfogadható, hogy azzal érveljen: dehát kérte a pofája, hogy megüssék.

Kettő: az, hogy bárki ebben az országban szót emel egy másik embert érő verbális, vagy bármilyen más inzultus ellen, az nem férfiügy és nem nőügy, hanem sajnos az egyre kevésbé magától értetődő normalitás része. Az pedig, hogy az ekképpen cselekvő embertársainkat nemi hovatartozásuk miatt, vagy bármilyen más okokból kezdjük el pellengérre állítani, maga a gyalázat.

Mert holnap vagy holnapután valaki úgy is pofánverhet, hogy meg sem kell szólalunk. És majd valaki más a röhögéstől kétrét görnyedve fogja azt mondani, hogy megérdemeltük, mert miért nem nyitottuk ki a szánkat. Mielőtt a totális és visszafordíthatatlan elhülyülés útján továbblépnél, szállj magadba, Péter, ha már Szilárd úgysem érti! Nem lehet végigmenni ezen az úton, mert annak csak egyféle kimenetele lehetséges.

És nem kellene megvárni, hogy újra és újra elszakadjon az a kurva cérna. Ez a rezsim már számtalanszor megmutatta, hogy nem célja a társadalmi konszolidáció, a normalitás, a béke. Márpedig az életünk nem lövészárkokról, kormányzati konteókról, pillanatnyi politikai harcokról szól. Meg lehet bolondulni átmenetileg, de annyira lehetetlen, hogy ne derülne ki előbb, vagy utóbb: itt mindenki ennek az eszelős, elborult népbutításnak az áldozata. Férfi vagy nő, idős vagy fiatal, szőke vagy barna, alacsony vagy magas, kormánypárti szavazó vagy nem szavazó. Mert ha egyszer majd elhalkul ez a fülsiketítő fegyverropogás, ki fog derülni, hogy egy beteg, hazug, nem létező eszme oltárán áldozták fel sokan az emberségüket. Ami természeténél fogva nem jobb-, vagy baloldali, nem nemzeti, vagy liberálfasiszta, nem fehér vagy fekete.

adomany-1