A csontra butított híveknek be lehet adagolni, hogy ez ma Magyarországon szégyen, bűn és kockázatot jelent

Az Orbán nevű egyén és Lovász László, az MTA elnöke érkezik a Magyar Tudományos Akadémia 187. rendes közgyűlésére az MTA dísztermébe 2016. május 2-án (Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI) Az Orbán nevű egyén és Lovász László, az MTA elnöke érkezik a Magyar Tudományos Akadémia 187. rendes közgyűlésére az MTA dísztermébe 2016. május 2-án (Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)

Lovász László érdemei vitathatatlanok, azonban nem vet-e fel nemzetbiztonsági kockázatot a matematikus amerikai állampolgársága? Mégiscsak ő a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, egyben a legnagyobb költségvetésű hazai kutatási központ irányítója, a magyar tudományos élet origója. Gondoljunk csak bele, mi lenne ha a Magyar Tudományos Akadémia elnöke orosz állampolgár lenne.

Addig ástak a magma alatt elvtársaink a habonyi mocsokban, ameddig újabb mélypontot értek el, ahonnan gumicerinccel, szakmai igénytelenséggel és elvtelenséggel felvértezve, térdre borulva lehet nyalni a kormányzati segget. A fenti költőinek álcázott mondat egy tegnap megjelent tényfeltáró cikkből származik, mondhatni ez az elképesztő gányolás csúcspontja és leleplező végkövetkeztetése. Mivel az elveimmel ellenkezik, hogy idelinkeljem, itt a képernyőfotó és az elképesztő agymenés tárgya:mta1mta2Amikor tavaly októberben a Népszabadság bezárása okán tudósok sorra mondtak le MTA-tagságukról, sokan pedig nyílt levélben fordultak az intézmény elnökéhez arra kérve, az MTA vezetése mielőbb tárgyaljon a hazánkban zajló antidemokratikus folyamatokról, és kötelezze el magát amellett, hogy e kérdésekről tudományos feltárómunkát és vitasorozatot kezdeményezzen, Lovász László leginkább moralizált és politikai semlegességére hivatkozva magyarázta, hogy ő se nem jobb-, se nem baloldali, meg hogy hát végül is neki nem feladata politikai vitákban állást foglalni.

Akkor két alkalommal is megírtuk (ITT és ITT), miért tartjuk tűrhetetlennek, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke álszent semlegességével, passzivitásával, lavírozgatásával, megúszni akarásával legitimálja azt a pusztítást, ami évek óta folyik ebben az országban.

Most azonban elérkezett az ideje annak, hogy világossá tegyük: ha a hatalom kezében gumibotként, kalapácsként és sörétes puskaként funkcionáló gennymédia odáig fajult, hogy a magyar tudományosság fellegvárát is képes sikamlós, személyeskedő, irreleváns, tényfeltárásnak álcázott információkkal lejáratni azért, mert nem a kormány szája íze szerint foglal állást, ott kutya kötelessége mindenkinek szót emelni. Nagyon messzire visz az, ha a Magyar Tudományos Akadémia elnöke egy tudományos intézménnyel kapcsolatos (a fogalmatlan szalagmunkás kedvéért jegyezném meg: testületi!) véleménye miatt leügynöközhető és nemzetbiztonsági kockázattal összefüggésbe hozható.

Cinikus módon abban az országban történik ez, ahol a miniszterek örökös elnöke sokan másokkal szemben még mindig nem esett át nemzetbiztonsági átvilágításon, vagy ahol egy adócsalással szorosan összefüggésbe hozható, amerikai állampolgárságú parókakészító mester kormánybiztosként diszponál milliárdok fölött úgy, hogy közben komplett piaci ágazatokat játszottak a kezére, és úgy adózik, ahogy éppen kedve tartja.

A döglött dakota ló hátán üldögélő, következetességet, moralitást, gerincet, szakmaiságot hírből nem ismerő elvakult propagandagyár azt sugallja, hogy

  1. Lovász László titkolja amerikai állampolgárságát (nem, nem titkolja, hiszen önéletrajzában feltüntette, a róla szóló Wikipédia-szócikket meg gyanítom, hogy nem ő szerkesztette s.k.);
  2. amerikai állampolgárnak lenni valamiféle bűzös, obskurús, gyanús dolog;
  3. aki a CEU-ügyben a legfontosabb magyar tudományos műhely vezetőjeként nyilvánít – a kormány elmebajával ellenkező előjelű – véleményt, az idegen érdekeket szolgál;
  4. egy, a magyar mellett amerikai állampolgársággal is rendelkező MTA-elnök állampolgársága elégséges alapot jelent az illető kvázi személyi integritásának megkérdőjelezéséhez;
  5. akkor ilyen alapon kettős állampolgárnak lenni valójában nemzetbiztonsági kockázattal ér fel.

Amellett, hogy a tudományos díjakat nem bezsebelni szokták, hanem kiérdemelni, ez a trágya megfogalmazás pedig ilyen értelemben azt sugallja, Lovász esetében semmiféle teljesítmény nem áll megszámlálhatatlan díja és világhíre mögött, hogy jön ide még a fentiek után a párhuzam az orosz állampolgársággal?

Amellett, hogy persze semmilyen módon (mint ahogy az amerikai állampolgárság sem), ezek tényleg képesek zárójelbe tenni, hogy az Egyesült Államok, akárcsak a megállításra szoruló belga főváros nekünk szövetségesünk? Azért mert Trump – az előzetes várakozásokkal szemben – nagy ívben szarik Orbán Viktor fejére, vagy miért? Tényleg el kell magyarázni, hogy nekünk Washington és Brüsszel a szövetségesünk, nem Moszkva? Hogy merülhet fel egyáltalán, hogy egy velünk szövetséges ország állampolgárának lenni nemzetbiztonsági kockázat? Ami eddig soha nem merült fel, csak most, amikor az illető a kormánnyal szemben foglalt állást.

Tőkés Lászlótól Csepreghy Nándoron és Gál Kingán át Schöpflin Györgyig van néhány példa a Fidesz színeiben politizáló kettős állampolgárokra. És akkor mi a fasz van? Mindegyikük nemzetbiztonsági kockázatot jelent? Vagy ők kivételesen nem, mert az állampárt szekerét tolják? Mert amúgy szerintem sem, és nem kicsit perverz, hogy éppen a nemzetegyesítő, kettős állampolgárságot nagyvonalúan osztogató kormány legocsmányabb propagandaoldala hozza összefüggésbe a kettős állampolgárságot a nemzetbiztonsági kockázattal. És ha az amerikai állampolgárság egy tudományos intézmény vezetője esetében kockázatot jelent, akkor a román, brit, ukrán, piréz állampolgárság is kockázatot jelent választott képviselők, miniszterek, államtitkárok és egyéb szarlapátolók esetében? Hova vezet mindez? Hogy majd Nógrádi-Spöttle-Bakondi is szót kap és elmagyarázza azt, ami a cikkből kimaradt, tudniillik hogy valakinek a második, harmadik állampolgársága miért is bűn?

Hogy a gondolkodásra alkalmatlanok, de a Wikipédia szócikkeiből buzgón tényfeltárók is megértsék: Lovász László tipikusan az a világhírű tudós, egyben Magyarország legelismertebb élő matematikusa (zárójelben: újraválasztott MTA-elnök), aki baromira szeretné távol tartani magát a politikától. Erről szóltak a megnyilatkozásai egytől egyig. Aztán jött a Fidesz és politikai eszközökkel támadott meg egy tudományos intézményt. Lovász László pedig megszólalt. Ám mivel semmi mással nem sikerült megtorolni a kiállását, személyében kellett megtámadni, titkolózással vádolni és amerikai útlevelét belekeverni az állampárt revolverpolitizálásába. Ez tökéletesen illeszkedik a kormányzatilag szított Nyugat- és idegenellenességbe. A csontra butított híveknek be lehet adagolni, hogy ez ma Magyarországon szégyen, bűn és kockázatot jelent.

Miközben az MTA mindenkori elnökének nem csupán joga, de kötelezettsége is állást foglalni a tudományos életet érintő ellehetetlenítési szándékok kapcsán, Habony frusztrált, szellemi árvízkárosult szalagmunkásai már megint, sokadszorra a karaktergyilok fegyveréhez nyúlnak. Pedig Lovász László ezúttal azt tette, ami a dolga: tudományos, szakmai, oktatási szempontok alapján foglalt állást úgy, hogy egyetlen félmondatban sem politizált. Felajánlotta saját segítségét ahhoz, hogy a CEU továbbra is Budapesten működhessen és a magyar tudományos élet számára méltányos megoldás szülessen. Nem a saját nevében, hanem az MTA 188. közgyűlésének határozata alapján.

Ez nem jobb-, vagy baloldali, nem liberális, vagy nemzetikeresztény kérdés, nem politikai mocskolódás, hanem szakmai tényállás. Innen eljutni Lovász vélt amerikai ügynök mivoltáig, gyalázat. Az, hogy mára elvakult fideszesnek lenni a lehető legszánalmasabb létforma, az legyen az érintettek kínja, leszarom. De az, hogy mostmár ilyen módon mocskolják a tudományos élet fellegvárát is, arra nem kellene legyinteni. Ahol Lovász Lászlóval ezt művelik, mire számíthat a keményen lesajnált kisember?

adomany-1