Láttalak akkor is, amikor kidobtak a szemétre

Kép: geralt Kép: geralt

„…aztán rohan a gyerekért, bevásárol, miközben vadul számolgat, hogy mi fér bele aznap és elrángatja a tágranyílt szemű kölykét a halomban illatozó primőr eper mellől, majd néhány perc múlva dacosan visszafordul és vesz 10 deka gyümölcsöt, mert az ő gyerekének is jár, aztán arra gondol, hogy van még egy kis maradék körömlakk a fürdőszobai szekrényben, ha bekeni vele a megpattant szemnél a harisnyát, akkor nem fut tovább a szem, tudja még azt hordani egy darabig”. Nem a genny és a vér…

Láttál engem a gyerekkel az epres stand előtt? Rólam (is) írsz.

Láttalak a gyerekkel az epres stand előtt. És láttalak a cipőboltban, amikor tépelődtél, az olcsóra van pénzed, meg úgyis kinövi gyorsan, de kellene a drágább, mert gyenge az a vékony lábacska, ha nem jó a cipő, egy életre tönkreteheti.

Láttalak a zöldségesnél, ahol a megbarnult banán olcsóbb, belül jó még és a gyerek annyira szereti, majd lehúzod a héját és úgy adod oda és te nem kérsz, nem szereted. Pedig régebben szeretted.

Láttalak a fürdőszobában, amikor vödrökbe kimerted a kádból a vizet, le lehet azzal öblíteni a vécét és arra gondolsz közben, hogy nem így akartál élni.

Láttalak a könyvesboltban, ahová úgy jársz, mint régen a múzeumba, amikor még meg tudtad fizetni a belépőt. Nézegeted a könyveket és tudod, hogy nem viheted haza.

Láttalak az állásinterjún, amikor letagadtad a diplomádat mert tudtad, hogy akkor nem kapnád meg a munkát és kell a pénz, el kell tartani a családot.

Láttalak a kilósruha boltban, ahol pironkodva mondtad az eladónak, hogy imádsz kézimunkázni, foltvarrás – suttogtad – és azért viszed a holmit és tudtad, hogy az eladó tudja; nem azért viszed.

Láttalak a gyógyszertárban, amikor visszaraktad a táskádba a receptek felét és csak azt kérted, ami a gyereknek kell, mert lázas, te meg majd meggyógyulsz magadtól.

Láttalak a csekkekkel a konyhaasztal fölött görnyedni, amikor megnézed a füzetedben, melyik szolgáltatót lehet csúsztatni egy hónappal anélkül, hogy kikapcsolnák a vizet, villanyt. Mert már füzetben vezeted, hogy el ne felejtsd.

Láttalak, amikor a pároddal egymás kezét szorítva néztétek a terhességi tesztet és nem tudtátok, sírjatok, vagy örüljetek. Hiszen vágytatok gyerekre, de most hová, mire, hogy fogjátok megadni neki, amire szüksége van és mégis, dönteni kell, az élete, a kicsi élete a tét.

Láttalak, amikor nagy ívben kikerülted a koldust. Szégyenkeztél ugyan egy kicsit, de meg is ijedtél tőle és nem akartad látni, érezni a mosdatlanság bűzét, nem akartad, hogy hozzád érjen.

Láttalak, amikor mégis elmentél az osztálytalálkozóra és kínosan feszengtél, amikor mindenki az életéről mesélt és nem merted elmondani, hogy neked sikerült, jól vagy és megvan mindened, amire vágytál és arra gondoltál közben, hogy már ezt is szégyellni kell? Hiszen nem loptad.

Láttalak, amikor a biztos fizetésért elvállaltad és beleálltál, láttam az arcodra feszülő maszkot, a szemedben az elszántságot, amikor a stúdióba érkezés előtt tudatosan hergelted magad, mert tudtad, hogy hazugság és tudtad, hogy meg kell védened a hazugságot.

Láttalak, amikor boldogan mosolyogva integettél a reptéren, minden rendben lesz, menj csak és a parkolóban omlottál össze, a kormánykerékre borulva úgy bőgtél, hogy még az ablakon bekopogó biztonsági őrt sem láttad és otthon úgy voltál, mint aki gyászol, bementél a szobájába, az arcodhoz szorítottad a párnáját, csak hogy az illatát érezd.

Láttalak, amikor boldogan mosolyogva szálltál fel a gépre és csak egy kicsit sírtál a reptéri mosdóban és a rengeteg új illat, arc, hang elbűvölt és aztán kiderült, hogy ott nincsen mikulás és nem kapni szaloncukrot és eszedbe jutott a bejgli illata, amit nem is szerettél igazán soha, de most bármit megadnál érte, ha anya tenné eléd.

Láttalak, amikor gondosan válogattad a ruhákat, hajtogattad, csomagoltad és vitted és hálás voltál a sorsnak, amiért te adhatsz és nem kell kérned. Láttalak, amikor a két kezed munkáján kívül nem tudtál mást adni, de azt adtad, osztottad az ételt, csomagoltad az adományt.

Láttalak, amikor gúnyosan nevettél azon, aki szegénységről beszél, hiszen te nem ismersz szegényeket, hiszen csurig vannak a szupermarketek vásárlókkal, hiszen méregdrága autókkal furikáznak és nem és nem hitted el, hogy akiről a másik beszél, azt nem látod az autók volánja mögött, sem a hentesnél, sem a márkakereskedésben.

Láttalak, amikor hirtelen zuhantál, mert megbetegedtél, megrokkantál és akkor jöttél rá, hogy ebből nem tudsz kimászni, kidobtak a szemétre, nem tudsz visszakapaszkodni. Láttalak, amikor már nem kerülted ki olyan nagy ívben a koldust, nem szaladt ráncba a szemöldököd, amikor a leárazott élelmiszerek között válogató embereket láttad és azon agyaltál, hogy mi lesz holnap.

Láttalak, amikor örültél, amikor sírtál, amikor dühös voltál, amikor nem értetted és láttalak, amikor megértetted. Láttalak.adomany-1