NEHAZUGGY

Erre már megint nincs semmiféle mentség. Ez a legalja

Molnár Bálint | 2017. Április 25, Kedd | 18:53

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Még tegnap este azon elmélkedtem, hogy talán eltúloztam a Magyarország = Moszkva külvárosa című retorikus felvetésemet, de úgy tűnik, nem tudok akkora baromságot írni, amit másnap nem támaszt alá újabb nyolc helyről a regnáló országvezetés.

És miután ma a parlamentben a Fidesz-KDNP-féle gyáva sötétség újfent tort ült a demokratikus párbeszéd-vitakultúra-egészséges nyilvánosság beteges, ványadt testén, miután Káderjános a Trefortban rendhagyó fideszes sajtótájékoztatót tartott az alternatív, cinikus, narancsködös valóságból és belehazudott tizenéves fiatalok arcába, álljon itt minden idők leggyalázatosabb külügyminiszterének valahol, egy külföldi portálon elfekvő nyilatkozata (via Heti Válasz):

„Ön lengyel, ön itt él. (…) Én nem vagyok lengyel, nem itt élek, nincs lengyel gondolkodásmódom. Magyar vagyok, és megvan a magunk történelme. Mi nem tekintünk fenyegetésként Oroszországra. Pont.”

Szijjártópeti véreskezű gyilkosokkal parolázó szégyen-külügyér szemmel láthatólag nem esett messze a Schmidt Mária-féle történelemhamisító rablóbanda fájától. A fenti, párját ritkító gondolatsor a Salon24 nevű lengyel portálon jelent meg egy terjedelmes interjú keretében, amelyet Igor Janke, Orbán-fanatikus jóember készített, aki egyébként 2013-ban életrajzi könyvet jelentetett meg a magyar istenkirályról.

Nem beszélek lengyelül, ezért csak reménykedem abban, hogy a fordítás szabatos, még egy-két kemény passzust ideteszek:

Pragmatikus viszonyt kell fenntartanunk Oroszországgal. Miért? Mert az egyik legfontosabb kereskedelmi partnerünk, Közép-Európában pedig, tetszik vagy sem, fontos szerepet játszik. Ez tény. A gázimportunk 85 százalékát Oroszország adja. Emiatt lehetetlen, hogy ne legyen párbeszéd.

Nyugat-Európában senki nem kérdez, mindenki Magyarországot támadja. Miért? Mert kicsik vagyunk, és könnyű támadni minket.

Kedves emberek, különös tekintettel a nemzeti érzelmű hazafiakra és igaz magyarokra, akik Orbán Viktor nevű forradalmárral együtt üvöltöttétek a Ruszkik haza!, mára újra veszedelmesen aktuálissá váló szólamot! Ez itt mi? Nem történészként, hanem a magyar történelem nagyvonalait elfogadható módon ismerő polgárként kérdezem, mit jelent az, hogy ez a félművelt pártkatona, ez az elcseszett teremfocistából diplomáciai tótumfaktummá előléptetett politikai képződmény többes számban, a magyar történelemre hivatkozva csókdossa nagy Oroszország seggét? Mi az, hogy eldönti a mi mindannyiunk nevében, hogy számunkra mit jelent Oroszország és mit nem?

Hova járt iskolába ez a szellemi vakondtúrás, ki oktatta történelemből ezt az impertinens senkit és vajon hányszor dől bele a kardjába, ha netán olvassa ezeket a szégyenteljes sorokat? Hány embert alázhat még meg büntetlenül a Fidesz azzal, hogy saját mocskos gazdasági érdekei és politikai túlélése érdekében naponta köpködi és írja át a történelmet?

Akkor mégis történt 1849-ben, 1945-ben, 1956-ban? Hogy jutottunk el az egyébként Schmidt nagysága által széttrollkodott, bűzös ’56-os emlékév pátoszától odáig, hogy lépten és nyomon most már egyéb sincs csak Putyin felszopása? Mi az, hogy nekünk magyaroknak megvan a történelmünk? És mi következik abból a történelemből? Hogy a Fidesz mostmár azt is letagadja, amiből lassan 30 éve felépítette magát? Meg sem történt az a 40 évnyi szovjet megszállás? Vendégeskedtek itt egy kicsit a drágák, nem kell nagy ügyet csinálni belőle, fátylat rá? Meg sem történt mostmár lassan? Nincs mitől tartani, végül is ki nem szarja le a kivégzett, elmenekült honfitársainkat, azt hogy száz évente Moszkva rálép a nyakunkra? A málenkij robot áldozatainak túlélői most mit érezzenek?

Egy olyan országban, amelynek uniós tagállamként az elsőszámú kereskedelmi partnere elméletileg az Európai Unió, naponta áll ki egy-egy se istent, se embert nem ismerő állampárti szellemi rövidnadrág, aki hitet tesz Oroszország mellett. Hogy jutottunk idáig? Ez nem pragmatikus viszony, ez indokolatlan csontig nyalás. A magyar nép pedig végképp nem azonos a Fidesszel és Szijjártó Péterrel, aki a nevében azt terjeszti róla, hogy elfelejtette, és bármikor kész letagadni a múltját, ha a helyzet úgy kívánja. Mi lesz a következő lépés? Hogy Orbánt félreértették? Hogy tulajdonképpen nem is azt mondta ott, akkor a Hősök terén? Dózsa László a pirézekkel hadakozott 1956-ban és támadt fel halottaiból legalább háromszor, akik az oroszokkal szemben igenis fenyegetést jelentenek ránk nézve?

Mi bezzeg nem fenyegetésként tekintünk Oroszországra, ahol rendszerkritikus újságírókat vernek halálra, ahol nyomtalanul eltűnnek, vagy börtönben rohadnak Putyin elvtárs politikai ellenfelei 2017-ben? Miről beszél ez a diplomáciai pöcegödör? Mi ez a gusztustalan, parttalan dörgölőzés? Sem a múlt, sem a jelen nem ad egyetlen okot sem arra, hogy a magyar kormány ilyen nyilvánvalóan és szégyenérzet nélkül befeküdjön Oroszország alá. Attól a kormánytól végképp elfogadhatatlan ez, amely az orosz gázfüggőség felszámolását egy hatszáz évre titkosított, gigantikus mutyit sejtető szerződéssel találta jó ötletnek nyélbe ütni.

Ha el is tudnék tekinteni attól, hogy Lázár János 2010-ben mit prédikált az orosz-magyar kapcsolatokról, az energiaüzletről és a szabadság, a demokrácia feladásáról Oroszország vonatkozásában, Szijjártó nyilatkozata a magyar történelem legnagyobb, az orosz barátsággal szorosan összefüggő tragédiáinak megtagadását, szőnyeg alá söprését jelenti, ami gyalázatos. Ez a napi görénységek rendkívül erős mezőnyében is sarokkő. Ezt nem lehet fokozni, és bennem már semmiféle kétség nem maradt, Gyurcsány bizonyítékai nélkül is teljesen biztos vagyok abban, hogy a regnáló magyar kormány akciósan árusítja ki az országot az oroszoknak. Ezeket a mindannyiunkra nézve méltatlanul sötét figurákat Moszkva sakkban tartja és velünk akarnak fizetni. Erre nincs semmiféle mentség. Ez a legalja.

Drága nemzeti érzelmű, igaz magyarok! Még mindig homályos a tükör? adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!