Már csak azt a napot várom, amikor sajátkezűleg végzi el az első gerincműtétet valamelyik stadion alakú kórházban

Hadgyakorlat-mustra: Hende Csaba egykori honvédelmi miniszter védőkupakon keresztül is látja azt, amit Orbán csak kupak nélkül (Fotó: AFP/Kisbenedek Attila) Hadgyakorlat-mustra: Hende Csaba egykori honvédelmi miniszter védőkupakon keresztül is látja azt, amit Orbán csak kupak nélkül (Fotó: AFP/Kisbenedek Attila)

Olvasom, de nem hiszem el, pedig már aludni is volt időm rá. Legalább kettőt. Mondjuk, erre lehetetlen eleget aludni. Megdöbbenéssel vettem tudomásul tehát, hogy az istennek nem akar kiviteleződni az Orbán Viktor Puskás Ferenc Stadion. Hiába bízta a nemzeti kormány a nemzeti ügyet a nemzet leglegebb strómanjaira, sameszaira szakembereire, ég a pofánk, mint a Reichstag (külön Csányi Sándor szektorfelelősnek) az UEFA előtt. Mégpedig azért, mert a Puskás Stadion – mint a plebejus-kresztény-nemzeti kormány egyik legcsillogóbb ékköve – építési munkálatai csúsznak.

A STADIONRÓL azt kell tudni, hogy a haveri-baráti-strómani kör és konzorcium cégei építik felfele (főszereplők: Mészáros Lölö és pereputtya, Tiborcz sajátláb szelleme, Garancsi Kötélbarát István és mások), 67 ezer férőhelyesre kalibrálták és 2019 végéig kellene végezni a hazafias munkálatokkal. Már amennyiben az a cél, hogy a 2020-as UEFA labdarúgó Európa-bajnokság négy mérkőzésének állítólag otthont adó, világszinten is korszerűre tervezett, minden pénzt megérő építmény álljon. És de facto is otthont adjon annak, aminek kell.

A kollektív memória tragikus rövidsége miatt mondom: Lázár János február végén még azt állította, hogy 192 milliárd forintba kerül az egész tokkal, vonóval, szotyolázó páhollyal, ehhez képest most a hivatalos összeg kábé 50 milliárddal csökkent: április 20-i állás szerint megússzuk 142,85 milliárd forintból, és ez európai viszonylatban átlagosnak tekinthető. Vagyis tényleg minden pénzt megér.

Minden pénzt megér nekünk a miniszterelnök úr agybaja

Tehát mivel Csányi Sándor nem szeretné legközelebb is megszégyenülve tördelni az ő kezeit az UEFA vörös szőnyegén, hát kezébe vette az irányítást: javasolta minden miniszterelnökök legsikeresebb futballistájának, állítson már fel egy bizottságot, amely havonta ülésezik és beszámoltatja a felelősöket, hogy halad a munka. És lőn. Megszületett a kormányhatározat a

Puskás Ferenc Stadion Időarányos Kivitelezését Nyomon Követő Bizottság (!!!!!!!!!!!!!!)

létrehozásáról, amelynek feladata lesz, hogy – amint a neve is mutatja – figyelemmel kövesse a beruházás előrehaladását, és javaslatot tegyen a kormánynak arra, milyen halaszthatatlan intézkedésekre lesz szükség ahhoz, hogy 2019. október 31-ig befejezzék a beruházást.

Annak egyrészt külön örülök, hogy fel sem merült bennünk, hogy 2019 októberében esetleg nem ők nyomogatják a gombokat az ország élén, annak meg egyenesen módfelett, hogy Európa erős embere megtette önmagát e totálbrutál elnevezésű, a megmaradt józan ész vézna testén tort ülő cinikus bizottság elnökévé. További magyar hangok és tagok: Seszták Miklós fejlesztési miniszter, Fürjes Balázs kiemelt budapesti beruházásokért felelős kormánybiztos és Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke. Ezek így szépen havonta egyszer összeborulnak és ingyen (a kormányhatározat szerint díjazásban, költségtérítésben nem részesülnek) felügyelnek, ellenőriznek, nyomon követnek, javasolnak.

Hát nem mondhatja senki, hogy 2017-re nem értünk révbe. Senki nem mondhatja, hogy nem arra szavazott (mármint az, aki arra szavazott), hogy az ország miniszterelnöke hét év megfeszített szabadságharc után elérkezzen ama paradicsomi állapotba, hogy személyesen felügyel szájbatekert stadionépítéseket. Már csak azt a napot várom, amikor sajátkezűleg végzi el az első gerincműtétet valamelyik stadion alakú kórházban, mert ahhoz is ért. Azt már tudjuk, hogy az árvizet és a havazást a saját gumicsizmás lábán és a homokzsákokon állva miként hárítja el. Hogy a pengés drótkerítés időarányos kivitelezésének nyomon követéséről ne is beszéljünk.

Hát ha most nem értünk bele a révbe, akkor soha. Ha ebben az országban a miniszterelnöknek már csak ennyi tennivalója maradt, hogy elcseszett, túlárazott focialista beruházásokat személyesen felügyeljen, akkor dőljünk hátra nyugodtan a picsába. Jó, nem felügyel, csak követi a nyomokat. Nehogy valami stadionellenes sorosbérenc kéz betegye a lábát oda, ahol százmilliárdos nagyságrendű zseton a tét. Meg az időarány, természetesen.

Szürreáliában végre a helyükre kerültek a dolgok, az ország elkészült, a mániás jóember (stadionmániás egyebek mellett) végre azzal foglalkozhat, amihez a legjobban ért: a mániájával. Bár tény, hogy a szó szoros értelmében miniszterelnöki feladatokat már régen nem lát el – amennyiben a migránsozás, sorosozás, és úgy általában véve az aktuális ellenség kijelölése, virágzó diktatúrák körbeturnézása, a lakájmédiából igehirdetés nem számít kormányzásnak -, de mostmár legalább meg se lehet gyanúsítani ilyesmivel. Persze most sem betont fog talicskázni, vagy gerendákat emelgetni félkézzel (annak legalább értelme is lenne), hanem bizottságosdit játszik, mint a szocializmusban.

Mert ahol a baráti kivitelezők és hozzáértők nem tudják tartani a lépést az idővel, ott majd a sufnijogász miniszterelnök áll az élére a dolognak, amihez ugyanolyan jól ért, mint minden máshoz. Ez ám a polgári humor, kár, hogy véresen komolyan gondolják. És most, ahelyett, hogy fejek hullanának azért, mert a csókosok basznak rá megfelelően végezni a munkájukat (jelezni szeretném, hogy a nagyfene átláthatóságban még mindig nem lehet tudni, hogy pontosan mi a vállalás, hányadik látványtervet dobták a kukába, mi módosult mihez képest, hogyan csökkentek a költségek, amik egyébként kivétel nélkül mindig hatványozódni szoktak, stb.) majd az atyuska pofázik bele abba, amihez nem ért. Vagyis azért van a kiemelt beruházásoknak kormánybiztosa, hogy újabb bizottság felügyelje azt, amiért egyébként fizetést kap az illetékes elvtárs. Értjük? Nem értjük.

És ha csak annyi lenne a probléma ebben az országban, ami ezen a héten kiderült, hogy éppen a közoktatás jelenét és generációk jövőjét ássák el a színfalak mögött (ITT és ITT írtunk erről), akkor is tragédia lenne ez az egész. De így, hogy közben rothad a gazdaság is, készülünk Moszkva kebelére borulni és az alternatív valóság hátán egy újabb választást készül behúzni az illiberális hadosztály, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy tényleg ebben az időarányosan kivitelezett diktatúrában akarunk élni? Mert ha nem, akkor bizony sürgősen porig kell rombolni ezt az önmagából kifordult, önmaga elcseszett paródiájává változott rendszert, mert lassan nem fogjuk tudni megkülönböztetni a bizarrt, a groteszket a normálistól. Vagyis úgy fogunk elhülyülni, hogy nem is tudunk róla. Nem kéne megvárni.

adomany-1