Július 19,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Orbán nem adja föl

Ha egyszer Orbán Viktor elhatározta, hogy hatalma megtartása érdekében Magyarországból cselédországot csinál, akkor nem adja föl. Ha ehhez az kell, hogy lebutítsa az országot, akkor lebutítja. Ha a lebutításhoz az kell, hogy szűkítse a társadalmi mobilitást, és ezzel egyfajta kasztrendszert vezessen be, akkor szűkíteni fog és bevezetni. A mobilitás szűkítésére három évvel ezelőtt azt találta ki, hogy meg kellene felezni a gimnáziumi férőhelyek számát. Az ötlet elég nagy fölzúdulást keltett, ezért elaltatta. Úgy gondolta, hogy a társadalomrombolást olyan kisebb sebességre kell állítani, hogy észre se vegyék. A kasztrendszer kialakításához jó megoldásnak tűnt egy lassú, sunyi, lopakodó módszer, a gimnáziumok átjátszása az egyházaknak.

Ment, mendegélt a dolog. 2010 és 2016 között az állami gimnáziumok száma 15 százalékkal, tanulóik száma 18 százalékkal csökkent. Közben az egyházi gimnáziumok száma 63 százalékkal nőtt, de tanulót nem tudtak ugyanolyan ütemben szerezni, a tanulólétszám csak 22 százalékkal nőtt. Ezzel párhuzamosan Orbán lebutította a szakképzést is. A szakiskolának nevezett iparitanuló-iskolákból kivette a közismereti tárgyakat, és a továbbtanulásra alkalmas szakközépiskolákat átalakította a továbbtanulást lehetetlenné tevő szakgimnáziumokká.

De mivel türelmetlen ember, egy idő múlva valószínűleg nem bírta ezt a tötyögést, túl lassúnak tarthatta az átalakulást. Mégiscsak meg kellene felezni azokat a fránya gimnáziumokat, mert így még sok-sok évig a kívánatosnál több gondolkodni és továbbtanulni képes egyed jön ki belőlük. De hát felezésről szó sem lehet, az a szó már lejáratódott, ideges lesz tőle a nép. Valami mást kell kitalálni!

Hát kitalálták a kötelező gimnáziumi felvételit. Felvételi eddig is volt, de ez azt a célt szolgálta, hogy az iskolák a sok jelentkező közül kiválaszthassák, kikkel töltik fel a meglévő férőhelyeket. A kötelező felvételivel viszont a kormánynak lehetősége nyílik arra, hogy meghatározza a minden iskolára érvényes ponthatárt. És minden statisztikai eszköz a kezében van ahhoz, hogy a felvételi ponthatárt ott húzza meg, ahol csak fele annyi gyerek éri el, mint ahányat eddig gimnáziumba fölvettek. Közben a „felezés” vagy a „létszámcsökkentés” szó használatát meg fogják tiltani újságjaiknak, rádióiknak, televízióiknak, hivatalnokaiknak és pártfunkcionáriusaiknak, minden propagandistájuk a gimnáziumi színvonal emeléséről fog zengedezni.

Ha ez megvalósul, akkor gyerekek tízezreinek veszik el a reményét a társadalmi fölemelkedésre, és arra, hogy húszéves korukig megtalálják a képességeiknek és vágyaiknak legmegfelelőbb iskolázási stratégiát.

Szociológiai felmérésekből előre lehet tudni, hogy kinek mekkora esélye lesz átjutni a kötelező gimnáziumi felvételi szűrőjén. A családi háttér minden országban befolyásolja az iskolai teljesítményt, és különösen igaz ez egy olyan „elátkozott” országban, mint Magyarország, ahol az iskola nem csökkenti, hanem növeli a családi háttér okozta hátrányokat. Magyarországon nem a gyerek képessége határozza meg iskolai teljesítményét, hanem szülei társadalmi helyzete és kultúrája. Ebben a helyzetben a társadalmi fölemelkedés elé állított szigorodó szűrő nem a gyerekek képességei szerint fog szűrni, hanem a családi háttér szerint.

Ráadásul ez a szűrő túlságosan korán kényszeríti ki a pályaválasztást. Fejlődés-lélektani vizsgálatokból tudjuk, hogy a tizennégy éves kor nem ideális egy ilyen egész életet eldöntő választásra. Ebben az életkorban a legtöbb gyereknek sem kialakult érdeklődése, sem határozott elképzelése nincs a jövőjéről. A gimnázium azért jó iskolafajta, mert – miközben az elmét pallérozva alkalmassá tesz a legkülönfélébb későbbi képzések befogadására – haladékot ad egy megalapozottabb pályaválasztásra. Nem véletlen, hogy az iskolázottabb szülők mindig is igyekeztek több időt szánni gyerekeiknek a pályaválasztási döntés érlelésére, ezért többnyire gimnáziumba íratták gyermekeiket.

Amire Orbán Viktor készül, az nagyobb aljasság, mint milliárdos közpénzek magánzsebekbe szivattyúzása vagy a demokrácia leépítése. A lopott pénz egy része visszavehető, a demokrácia intézményei visszaépíthetők. A gimnáziumi férőhelyek csökkentése azonban egész generációkat fog tönkretenni, és az elvesztegetett éveket nem lehet visszaadni, a feldúlt életekre nincs jóvátétel. Azt még a diktátor bukása sem teheti jóvá.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.