Ez a különbség egy Árpibácsi és egy Káderjancsi között

Közjogi méltatlanságok (Fotó: Illyés Tibor) Közjogi méltatlanságok (Fotó: Illyés Tibor)

Ha nem ezeket a gyalázatos napokat, heteket, hónapokat élnénk, akkor talán még röhögni is tudtam volna az alábbi híren:

Az MSZP hétfői parlamenti akciója következményeként, a „Ne írd alá, János!” felirat feltartásáért, Kövér László házelnök büntetést szabna ki a frakció tagjaira. A házelnök szerint súlyosbító tényező (azaz magasabb büntetési tarifát von maga után), hogy az államfőt keresztnevén szólítottuk

– ez áll a párt tegnap kiadott, Felségsértési eljárás indul az Országházban? című közleményében, és bár senkije nem vagyok én az MSZP-nek, ejtsünk erről néhány szót. Már csak azért is, mert itt megint egy önmagán jóval túlmutató kórtünettel állunk szemben. Minden házmesterek és portások legmagasabbra kapszkodott példánya sokadszorra nem bírja felfogni agyilag, hogy a parlamentben nem csak neki és a bolsevik tempóval kacérkodó elvtársainak van joga véleményt nyilvánítani, hanem azoknak is, akik pont nem azt gondolják a valóságról, mint ők.

Ide tartozik, hogy Aláírójános (Kövér szerint köztársasági elnök úr) alkotmányjogászok figyelmeztetésével, a nemzetközi közvéleménnyel és a hazai felháborodással szembemenve véste a nevét a lex CEU alá, pontosan tudva, hogy a törvény hatálya alá eső jogbiztonsággal kapcsolatos tartalmi és technikai aggályok mennyire súlyosak. Az, hogy az államfőnek csúfolt, János névre hallgató főhorgász-jogász a törvény aláírásának indoklásában következésképpen hazudott is, szintén történelem, bár rögzítsük a tényszerűség kedvéért: az MSZP parlamenti tiltakozásának idején még jövő idő volt, hogy a búsképű bólogató aláírja.

Állapítsuk meg ugyanakkor, hogy ez az elmúlt rendszer minden rossz emlékét egy személyben megtestesítő alak, akit Kövér Lászlónak hívnak, és aki a korabeli sajtóhírek szerint vehemensen kampányolt Áder második államfői jelölése mellett (a szintén hatalmas kaliberű Balog Zoltán névre hallgató államférfi és szakember ellenében) már megint kiváló érzékkel tenyerelt rá a lényegre. Az újságírókat a parlamentben szakmányban megalázó és onnan önkényesen kitiltó (ITT a legutóbbi, friss-ropogós ámokfutása), az ellenzéki képviselőket lépten-nyomon leckéztető, olykor egészen felháborító stílusban megnyilvánuló, meglehetősen labilis és lobbanékony Kövér ezúttal megint túltolja a kicsinyességgel leöntött tekintélyelvűség rozsdás biciklijét. Azzal tudniillik, hogy Áder János méltóságára és címére hivatkozva árazza be az ellenzéki képviselők véleménynyilvánítását. Amit a gyenge gyomra nem vesz be, és amit a még gyengébb idegrendszere képtelen dekódolni.

Az összes többi hozzá hasonló, tök feleslegesen megvénült haverjához hasonlóan, Kövér is tökéletes megtestesítője a rendszernek. A tiszteletet és a még több tiszteletet alanyi jogon minden irányból követelő, habzó szájú, ellentmondást nem tűrő úthengernek. Amely nem a munkájával, az eredményeivel, a gerincoszlopával véli kiérdemelhetőnek a tiszteletet, hanem plakátokon hőbörögve, mindenféle retorziókat kilátásba helyezve, kinyilatkoztatva, megtiltva, fenyegetőzve. Ez a Fidesz lényege, amely Fidesz berkeiben a Kövér-típusú kártékony dinoszauruszok még mindig az első sorokban masíroznak.

Ezek az emberszerű képződmények évek óta árkot ásnak, címkéznek, skatulyáznak, megbélyegeznek. Már régen nem csak ellenségnek tekintett politikai ellenfeleiket, de saját polgáraikat is. Ők azok, akik válogatás nélkül kommunistáznak, balliberális mételyként hivatkoznak emberek csoportjaira, hazaárulóznak, illetve újabban Soros-egyetemeznek és sorosbérencezik polgárok tízezreit. És ezek után jön Kövér és előadja, hogy a kesztyűbábot nem lehet Jánosnak szólítani.

Valaki magyarázza el ennek a büdösszájú közjogi méltatlanságnak, aki főállásban állandóan azon ügyködik, hogy a vele nem azonos platformon állóknak keresztbe tegyen, megtiltson és elrettentő példákat statuáljon: a tiszteletet, a megbecsülést, a tekintélyt még akkor is kiérdemelni szokás, ha a magát tévedhetetlennek vélő és egyeduralkodóként számon tartó, bűnszövetkezetbe tömörült kivénhedt fiatal demokratákról van szó.

Az van, Kövér, hogy ahol a takony- és bajuszgerinc a menő, ott a Jánosokkal szemben nem elvárás, hogy legalább egy másodéves joghallgató tudásszintjére felemelkedjenek, ellenben követelmény a tudatos félrenézés, amikor a megrendelő érdekeinek megfelelő, alaptörvény-ellenes disznóságokat kell aláírni. Innentől kezdve nincs miről beszélni. Ettől kezdve mindenkinek joga, sőt kötelessége eldönteni és kinyilvánítani, hogy miként viszonyul ehhez az elvileg felnőtt és ivarérett, bár láthatóan narancssárga pórázon tartott egyedhez.

Nem vagyok a BajszosSzarozás feltétlen híve, de mélységesen meg tudom érteni. Ugyanakkor az Árpibácsizás híve sem voltam soha, de nem is rémlik, hogy valaha bárki is – beleértve az érintetettet – kikérte volna magának, hogy a keresztnevén szólítsák. Tudod miért, te kétlábon járó megtestesítője a legalantasabb emberi tulajdonságoknak? Mert a tisztelet nem a címnek szól, hanem az embernek. Aki meg a szó legnemesebb értelmében ember, annak akkor is jár a tisztelet, ha nem követeli magának és nem büntetésekkel próbálja kierőszakolni. Ez a különbség egy Árpibácsi és egy Káderjancsi között. Ég és föld.

Ez az, amit ti, öltönyös-nyakkendős selejtek soha nem fogtok megérteni. Mert nincs meg hozzá a műveltségetek, az erkölcsi tartásotok. Hatalmas, már-már történelmi esélyetek volt arra, hogy kiérdemeljétek egyenként és együttesen is a tiszteletet. Elkúrtátok, Kövér! Ezért most ilyen és hasonló módszerekkel követelitek azt, amiért keményen meg kellett volna dolgoznotok, ehhez képest elkártyáztátok a lehetőséget. Ti már soha nem lesztek urak, tekintéllyel bíró, tiszteletet érdemlő államférfiak. Azok maradtok, akik azelőtt voltatok. Mielőtt Sorostól esélyt kaptatok arra, hogy gumicsizmás tahókból, suttyó bugrisokból és szakadt senkikből valakik legyetek.

Titeket sem tegezve, sem magázva, sem urazva, sem bármelyik neveteken szólítva nem lehet már tisztelni. Ez a hajó elment. És ez akkor is így marad, ha holnap törvényt hoztok arra, hogy miként szabad szólítani benneteket és mi jár annak, aki erre nem hajlandó. Kiszabhattok bármennyi büntetést, verdeshetitek magatokat a földhöz, egyre kínosabb a vergődés. Göncz Árpád, Mádl Ferenc és Sólyom László után nektek sikerült az államelnöki hivatalt Schmitt Pállal és Áder Jánossal (ez a neve, minek szólítsuk, Gyulának, Töhötömnek, Ágostonnak?) sikeresen megfosztani minden tekintélyétől. Azzal, hogy a kormánynak nevezett közönséges bűnszövetkezet egyik szánalmas kirakat-nyúlványává silányítottátok.

Ha nem is vagytok hajlandóak tudomásul venni, közeleg az idő, amikor hálásak lennétek, ha a keresztneveteken szólítanának benneteket. Amikor a Bajszos Szar is ugyanolyan hízelgő lesz, mint a Jancsi. Meg a Laci. És amikor a Kövér, Áder, Orbán, Lázár, Rogán csak egyszerűen súlyosbító tényező lesz.

adomany-1