Ha valami, ez a szánalmas

Pink Floyd the Wall Pink Floyd the Wall

Most megint  egy olvasói reagálással fogok vitatkozni. Egyszerűen azért, mert más a véleményem és mert a segítségével elég jól kibontható az a kérdés, ami véleményem szerint eléggé régóta itt kering a levegőben és amit fontos lenne megbeszélni.

A cikk ITT található, erre érkezett az alábbi hozzászólás.

„Szerintem be kellene mostmár fejezni ezt szánalmas nácizást. Értelmetlen. Attól, hogy menekültkérdésben valaki más álláspontot képvisel, még nem lesz szélsőjobboldali.
És igen, a fiatalok cc45%-a liberális. Méghozzá jobboldali liberális. És nem a fideszt támogatják.
Találóskérdés: Akkor kit?”

Szerintem meg nem kellene befejezni a szánalmas nácizást, hanem éppen a huszonnegyedik órában vagyunk, amikor talán még nem túl késő, hogy torkunk szakadtából ordítsunk. Nem létezik, hogy megint bele tudunk lépni ugyanabba a posványba, hogy semmit, a világon semmit nem tanultunk a múlt hibáiból és szó nélkül nézzük végig azt az ócska színdarabot, ami egyszer már megbukott. Csak szólok: a közönség jókora része belehalt.

Sem a fent idézett cikknek, sem az egészséges életösztönnek nincsen köze ahhoz, hogy valaki más álláspontot képvisel menekültkérdésben. Kezdjük onnan, hogy kihez képest képvisel más álláspontot? Mert szerintem – és minden létező felmérés szerint – a társadalom elsöprő többsége úgy gondolja, hogy meg kell állítani a menekültáradatot, kezelni kell a helyzetet, nem kell és nem is szabad ellenőrzés nélkül senkit beengedni az Unió területére, a bűnözőket, terroristákat ki kell szűrni. Idáig tehát túl nagy eltérés nincs, mi lehet a más álláspont, amelyet egyesek képviselnek, mások pedig nem?

Attól tehát, hogy nem akar valaki ellenőrizetlenül az országba lépő idegeneket, egyáltalán nem lesz szélsőjobboldali. Attól viszont, hogy felsőbbrendűnek hiszi magát – mondjuk addig, ameddig ki nem derül a zsidó származása -, hogy úgy gondolja, ő önmagában attól, hogy világos bőrrel és valamilyen nemzet tagjaként – angol, német, magyar, bármilyen – jött a világra, máris tiszteletre- és csodálatraméltó és neki a születéssel együtt jogok is járnak. Járnak amúgy, de nem több, mint mindenki másnak, akár zsidónak, arabnak, négernek, indiánnak, kínainak, cigánynak, svédnek született. Az már egy más kérdés, hogy az adott országok milyen lehetőségeket tudnak biztosítani a polgáraiknak, de az egyetemleges jogok azonosak.

Aki ennek ellenére úgy hiszi, hogy neki elég a bőre színe ahhoz, hogy több járjon neki, mint a másiknak, aki a születése jogán tart igényt bármire és nem tartja túl nagy árnak a másik ember életét sem, ha annak révén juthat ő és mindazok, akikkel egy népből valónak vallja magát, célhoz, aki bárkit eltaposna, aki másban hisz, máshogyan néz ki, más nyelven beszél, más földrészen születik – vagy ugyanott születik, ahol ő, de cigánynak, zsidónak -, az náci.

És igen, nagyon könnyű összemosni az egészséges hazaszeretet az egészségtelen náci eszmékkel. Csinálják is, nagy előszeretettel. Ha valami, ez a szánalmas.

Abból, hogy valaki jobboldali, baloldali, vagy milyen liberális (igen, ezek a fogalmak nem oltják ki egymást, nyugodtan lehet valaki jobboldaliként liberális), vagy éppen nem liberális, a világon semmi nem következik. Abból sem, hogy a fiatalok nem a Fideszt támogatják. Mert szerintem leginkább senkit nem támogatnak. Minden párt körül vannak fiatalok, de ahogy én látom (biztosan vannak másmilyenek is), leginkább kőkemény karrieristák, akik a párt hátán óhajtanak személyes sikereket elérni.

A fiatalok többsége – amúgy semmivel nem jobbak és nem is rosszabbak, mint az előző bármelyik generáció -, eléggé kivonult a politikából. Pontosabban be sem vonult oda. És nem arról beszélek, hogy bármelyik pártot is támogatniuk kellene. De arról igenis beszélek, hogy a fontos közügyeket fel kellene vállalniuk. Ott lenne a helyük az utcán amikor az egészségügyről, az oktatásról, a sajtószabadságról, a demokráciáról van szó, mert ezek pártfüggetlen, és oldalfüggetlen dolgok. De nincsenek ott. Csak jókat röhögnek sokszor, hogy a nyuggerek viszont ott vannak.

És lehet azt mondani, hogy a vén hülyék – és ide már beletartozik a politikai élet legtöbb szereplője, lassan (nem oly lassan) Vona Gábort is ideértve – húzzanak el és majd jön a friss erő és jobban tudja. Bárcsak így lenne, bárcsak jönne és bárcsak jobban tudná. Vagy ne tudná jobban, de megtanulná. De én most nem látom ezt a jobban tudást, a szándékot sem, bár nem is adom fel soha a reményt.

Kell a lázadó fiatalság. Akkor is, ha sok dologban járatlanok, éretlenek, zajosak. Azonban – bár én szerencsére nem tapasztaltam meg, de sok honfitársunk igen és jó lenne őket meghallgatni erről – nem kell a tanulatlan, a múltat nem, vagy csak torz módon ismerő, fajelméletet hirdető, kirekesztő, pusztító eszmékben hívő, a saját felsőbbrendűségében megingathatatlan félművelt, agresszív csürhe masírozása az utcáinkon. Sem fiatal, sem öreg, sem itt született, sem más országból importált nem kell. Abból már elég volt.adomany-1