Mintha a seggéből rángatta volna elő őket

Fotó: MTI/Kovács Tamás Fotó: MTI/Kovács Tamás

Tegnap óta hivatalosan is tudjuk Mészáros Lölöről – akit a Fidesz komplett gépezete igyekezett letagadni (najó, azt nem mondták, hogy nem is ismerik) a Népszabadság egyik napról a másikra történt kivégzése idején tavaly októberben -, hogy az arrogáns hazudozás dacára mégiscsak az ő kezében összpontosul a nem létező magyar médiapiac mostmár igen tekintélyes szelete. Nyílt beismerés, bele a pofánkba: a disznótenyésztő, iskolázatlan tahó a nemzet üzletembere lett, aki névleg a fideszes médiabirodalom felett is tulajdonjogot gyakorol.

Mindeközben, ahogy a nem kormánypropagandát toló, nem baráti média egyre kisebb területre szorul vissza, úgy növekszik egyre inkább a hatalom arroganciája a még mindig kérdezni merészelő újságírók irányába. Azt leszámítva, hogy a kormányinfónak nevezett tudományos-fantasztikus másfél személyes show keretében a mindenhez is értő öltönyös-nyakkendős bullshit-generátor hetente egyszer mímel valamiféle párbeszédet a sajtóval, a kormánypárt minden szinten, mindenhol igyekszik ellehetetleníteni a sikerpropagandán túli disznóságok feltárásában érdekelt médiamunkásokat.

Ennek a lázas igyekezetnek az egyik legmarkánsabb megtestesítője a teljesen félelmetes személyiségtorzuláson átesett, állandóan frusztrált házmester, aki tavaly szinte egész évben azzal szórakozott, hogy a fideszes kifizetési listákon számon tartott, felszopómunkát végző újságírók kivételével mindenki mást orrba-szájba kitiltott a parlamentből. Amely intézmény elnöki székéről úgy gondolja, hogy azt ő lottón nyerte, ezért azt csinál abban ülve, amit akar. Néha azért összekeveri a szezont valami mással, volt rá példa, hogy az ellenzéki elhajlással aligha megvádolható Mandiner újságírójának rúgta le szinte a fejét, mert az bátorkodott megérdeklődni tőle (azon a néhány talpalatnyi méteren, ahol még törvényesen és szabályosan lehet kérdezni!), hogy milyen hatással van szereptévesztésben vergődő személyiségére a hatalom.

Kövér László tavalyi lánctalpas hatalomgyakorlási mutatványának csúcspontja volt, amikor egy komplett szerkesztőséget (444) tiltott ki az ország egyre inkább lejáratott házából, és a tavaszi ülésszak startja ellenére sem engedte őket vissza. Ugyanígy járt az RTL Klub egyik riportere is. Tegnap a teljes államvezetés szigetszentmiklósi parádéja alkalmából az érintettek próbálták megérdeklődni a járás közben ezúttal nagyvonalúan és leereszkedően válaszolni is hajlandó fiatal demokratától, hogy mégis őnagysága szerint mi kell ahhoz, hogy méltóztasson újra lehetővé tenni számukra a munkavégzést:

RTL: Mit kell tennünk azért, hogy újra beléphessünk?

Kövér: Normálisan kell viselkedni a parlamentben.

444: Ki vagyunk tiltva a parlamentből és már elkezdődött a tavaszi ülésszak. Mikor mehetünk vissza? 

Kövér: Mikor megtanulnak normálisan viselkedni. 

444: És az miből áll?

Kövér: Betartják azokat a szabályokat, amelyek közismertek.

444: Mi betartanánk a szabályokat, csak nem mehetünk vissza

Kövér: Azért nem, mert nem tartották be idáig. Többszörösen és szándékosan.

444: És van ennek valami felülvizsgálati ideje?

A kikezdhetetlen vaslogika, az acélos pofátlanság és az ellentmondást nem tűrő flegmaság… ahogy továbbsuhan és faképnél hagyja az alattvalókat. (Itt lehet gyönyörködni benne.) Nem mondom, hogy nem nyílik ki a bicska a zsebemben valahányszor ezt a figurát megcsinálja, mert de. Az sem igaz, hogy először csinálja, de még az sem, hogy ő az egyedüli.

Mégis sokadszorra kell kihangsúlyoznom: ez az antropológiai szégyenfolt az országgyűlés elnöke, egyben közjogi méltóság. Aki nem társadalmi munkában végzi a feladatát, nem ő fizeti a országgyűlés közüzemi számláit, nem ő tesz szívességet azzal, hogy beleült abba a székbe és osztogatja az igazságot. Ez a bajuszos vagy bajusztalan (mikor milyen) moralizátor valami elképesztő nagy arccal tesz úgy, mintha mindannyiunk nagyapja lenne, aki már csak tekintélyes életkorára való tekintettel is felhatalmazást kapott viselkedési minták és illemtani rendszerek mentén eldönteni, hogy ki jogosult az ő kegyeiben benne maradni és kit kell onnan száműzni.

Ez a nemzeti díszfalloszt, ezt az unokaszülésben jártas vértahót ugyanúgy azért választották meg, mint a kebelbarátját és főnökét: hogy szolgáljon, rendelkezésre álljon, tájékoztasson, válaszoljon, lehessen tőle kérdezni. Akármikor, akárhol, bármiről. Nem, nem a pihenőszabadsága idején, nem a hálószobában, de ott feltétlenül, ahol közéletileg eszi a fene. Milyen mélyen dagonyázik a szarban az a társadalom, ahol ez az erőszakos, basáskodó személyiségferdülés dönti el, hogy mi a normális viselkedés? Ahol futva kell megalázkodni egy – definíció szerint – közszolga színe előtt, hogy méltóztasson már válaszolni.

Mégis hogyan kell viselkedni egy olyan intézményben, amely már régesrég megszűnt népképviseleti fórumnak lenni, ahol a miniszterelnök egyetlen hozzá intézett kérdésre nem hajlandó válaszolni, ellenben kocsmai tempóban buzizik és személyeskedik? Amikor éppen nem a függöny mögé bújva lapít, vagy testőrök gyűrűjében menekül. Egy olyan helyen milyen etikai kódexek vannak érvényben, ahol a kétharmados szavazógépezet annyira nem tiszteli a munkájukat végző újságírókat, hogy megálljanak és válaszoljanak a saját választóikat jogosan érdeklő kérdésekre? Ahol ezzel szemben legalizálják a nagyipari korrupciót és a köz vagyonának magánvagyonná konvertálásáról döntenek.

Kövér László évtizedek óta ugyanabból él, mint Orbán Viktor. Az adófizetőkből. Ennek ellenére az önérzete és az egója akkora gőgös kivagyiságot emelt az aurája köré, hogy szaros bottal nem lehet elérni az orrát. Tolja a kimosakodott konzervatív-nemzeti tartóoszlopot, miközben a suttyó MSZMP-s házmester-tempót az istennek nem sikerül levetkőznie.

Hát ezért lenne jó, ha az újságírók (már azok, akik valóban újságírók és nem kilóra megvett szalagmunkások) szépen összezárnának és kiállnának egymásért. Jó lenne emlékeztetni ezt a tenyeres-talpas bunkót arra, hogy nem szívességet tesz sem az újságíróknak, sem az adófizető állampolgároknak, és hogy nem kell az Európai Parlament gyakorlatára mutogatni (mint tette a Mandiner újságírójának kioktatásakor), mert az Emberi Jogok Európai Bírósága egy macedón ügyben már döntött arról, amiről Kövér úgy gondolja, hogy házmesteri hatáskörben elrendezhető. Újságírókat nem lehet erővel eltávolítani a parlamentből. Elfogadhatatlan ugyanis, hogy olyan területekről zárják ki a média képviselőit, ahol közérdeklődésre számot tartó események zajlanak, hacsak nem áll fenn olyan valós veszély, ami az újságírók vagy a köz biztonságát fenyeget.

Nos, az egyetlen veszély, ami fennáll, az az, hogy Kövér utálja a kritikus sajtót, utálja az ellenzéki politikusokat és lépten-nyomon jogot formál arra, hogy úgy viselkedjen és beszéljen velük, mintha a seggéből rángatta volna elő őket. Kövér valójában jogtipró módon védelmezi saját magát és a csürhéjét a nyilvánosság elől. Visszaeső bűnöző e tekintetben: gyilkolja a közéleti nyilvánosságot. Jog-ta-la-nul.

Gőg, hatalmaskodás, bunkóság, közjogi tahóság: Kövér László a neved. Nincs az a civilizált szeglete a földnek, ahol te házelnök lehetnél. Nyugi, eljön az idő, amikor mindent megtennél azért, hogy szóba álljon veled a sajtó. Akármilyen normálisan viselkednél, minden esélyedet eljátszottad. Folyamatosan ezt teszed, mióta az 1990-es országgyűlési választásokon a Fidesz és az SZDSZ közös jelöltjeként egyéni mandátumot szereztél a pápai választókerületben.

adomany-1