A nagyobb baj ott kezdődik, amikor az ilyen betegek egy ország sorsáról döntenek

Kép: Jelek c. film Kép: Jelek c. film

Nem először – és nyilván nem utoljára – jut eszembe, mennyire gáz lehet megrendelésre írni. Miután a pártpropaganda apróbb és nagyobb fogaskerekei súlyuknak megfelelő rendszerben működnek, még a sorrendiség is kötött. Amikor a sorban előrébb állók már a friss koncot cincálják, két sorral mögöttük még az enyhén penészes csont rágcsálása van napirenden.

A tegnapi nap különösen gazdag volt a politikusok és pártok szegénységi bizonyítványának kiállításában. Még ki sem hevertük Matolcsy György állapotának súlyosbodását, máris a nyakunkba szakadt az olimpia ügy. Amikor ugyanis a nagyon demokratikus kormány-Fidesz-Orbán Viktor bátran elfutott a probléma elől. A probléma pedig a következő volt: a demokratikus országokban már régebben ismert módszerrel meg kellett volna kérdezni az ország lakóit arról, hogy szeretnének, vagy sem olimpiát rendezni, annak minden velejárójával. Beszariék most sem óhajtottak szóba elegyedni a néppel – kizárólag nemzeti konzultációnak nevezett, senki által nem ellenőrzött bohóckodással szokásuk ál-párbeszédet folytatni -, hanem bátran megfutamodtak és most hasznot akarnak kovácsolni az esetből. Márpedig ami nekik haszon, az nekünk – mindannyiunknak, még a kormánypárt szavazótáborának is – veszteség. Az ország további megosztása, az egymás ellen uszítás csak további romokat fog eredményezni.

A propagandisták első vonala most erre a témára ugrik rá és minden létező módon elmagyarázzák az erre fogékonyaknak, hogy már megint megtámadták a libsik és lipsik Mária országának unortodox kebelét.

A második sor felkészül és átveszi az első sortól a szarosvödröt, a harmadik sor pedig leragadt Matolcsy György jegybankelnök és gyakorló elmekórtani eset rózsaszínűre mosdatásának dicső feladatánál. Nem lehet egyszerű a probléma, mert az unortodox gazdasági- és jógazseni állapota szemmel látható módon romlik és ezt igen nehéz eltitkolni. Akkor persze nincsen baj, ha nem szólal meg, csak csendesen vásárolgat valamit, vagy a magánhadseregét szereli fel lőfegyverekkel, esetleg a nyolcas számot igyekszik likvidálni a tízes számrendszerből. De alkalmanként elkerülhetetlen, hogy megszólaljon, az pedig önmagában katasztrófa.

Az emlékezetes blöff-blöff-blöff monológ és a békés adventet és bejglit mindenkinek címmel futó monodrámák után máris itt a következő, a paranoid skizofrénia (vagy más, ennél is cifrább nevű kórság) tüneteit felvonultató szónoklat. Most nem szeretném körüljárni az előadást, ezt tegnap már megtettük. Mindössze részvétemet szeretném kifejezni a Magyar Hírlap címen futó réteglap szerzőjének – Szajlai Csabának hívják őt -, amiért neki jutott a hálátlan feladat: bebizonyítani, hogy Matolcsy György teljesen normális. Itt a kísérlet. Maradjunk annyiban, hogy egy próbálkozásnak elmegy. Ámde.

Érdemes lesz elgondolkodni azon, hogy kinek mekkora a felelőssége abban, ha egy ország élén súlyos mentális zavarokkal küzdő, azonnali gyógykezelésre szoruló emberek nem a világhírű magyar egészségügyi rendszer óvó gondoskodását élvezik, hanem emberi sorsok és súlyos milliárdok fölött dönthetnek. A probléma annyiban halmozódik is, hogy egy súlyosan tudatzavaros beteg nem érzi jól magát a normálisabbak között, mert a normalitás nem támasztja alá az ő alternatív valóságát. Ezért a hozzá hasonlóak társaságát keresi.

Nem arról van szó, hogy van egy (vagy több) vicces figura, aki megeszi az irodát díszítő muskátlit, mert az a meggyőződése, hogy a növény gyökérzetébe lehallgatókészüléket építettek be a piréz gyíkemberek és ezt az eszközt kizárólag a gyomorsav képes megsemmisíteni. Nem is azzal van a baj, ha valaki alufóliából hajtogatott csákóval a fején éli az életét, mert így meg tudja védeni az agyát az illetéktelen behatolók elől. A nagyobb baj ott kezdődik, amikor az ilyen betegek egy ország sorsáról döntenek.

Két eset lehetséges. Vagy én vagyok a súlyosan paranoiás (ez esetben nekem kell sürgősen orvoshoz fordulnom), amikor úgy vélem, hogy dühöngő elmebetegek vezetik ezt az országot. Vagy nem én vagyok a paranoiás, ez esetben valóban dühöngő elmebetegek vezetik ezt az országot. Az első verzió fennforgásakor legfeljebb a közvetlen környezetem szívja meg, a második esetben azonban tízmillió ember van veszélyben.

Jó lenne, ha egy szavahihető szakember sürgősen eldöntené a kérdést. Van ugyanis egy régi dakota közmondás: az, hogy paranoiás vagy, még nem jelenti, hogy nem üldöznek. Jó lenne biztosat tudni. Nem?adomany-1