Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Nesztek, Lovasberény, jobbágyok!

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A következetességet meglehetősen nagy erénynek tartom, ezért napra pontosan egy évvel ezelőtt leírt gondolataim fonalát most újra felemelném, és a nemzeti parasztvakítás világnapján (nem, semmi ellentmondás nincs ebben) szeretnék pár szót szólni nagyjaink és legnagyobbjaink vagyoni helyzetének gyászos tanulságaival kapcsolatban.

A dolog abszurditását, a torz és beteg rögvalót az  MTI-vel karöltve agyat mosó pártmédia mai, a megszokott szaros gyakorlatot követő, széleskörűen egybehangzó címválasztásaiban lehet tetten érni. Csokorba is kötöttem, hogy ne heverjen szanaszét az értékes információ:

  • Több mint egymilliárd forinttal lett gazdagabb Gyurcsány Ferenc (Origo);
  • Gyurcsány egymilliárdos osztalékot vett fel tavaly (Magyar Idők);
  • Több mint egymilliárd forintos osztalékot vett fel Gyurcsány Ferenc (PS);
  • Jó évet zárt Gyurcsány: több mint egymilliárd forint osztalékot vett fel (888).

Ha lenne értelme, még körbenéznék máshol is, de nyilván semmi értelme nincs. Miközben Gyurcsány Ferenc hivatalosan bevallott anyagi gyarapodásával telefosták az összes propagandaoldalt, a plebejus miniszterelnök meg a hetedik éve kormányzó állampárt kisebb és nagyobb, közpénzek körül sertepertélő kutyáinak vagyoni helyzete alig, vagy egyáltalán nem érte el az ingerküszöbüket.

Kivételt képez az Origo, amely a fényességes vezérlő csillag aggasztóan csökkenő vagyonát emelte ki, aki – a jóisten áldja meg minden lépését – Fidesz-elnökként sem vesz fel fizetést. Fogy a pénze, fogynak az ingatlanai, ha minden így megy tovább, jövőre már bérlakásban lesz kénytelen meghúzni magát. Vagy Angliában mosogathat, a népszerű tévhiteknek megfelelően. Nem úgy, mint a milliomos jobbikosok, akik ráadásul tele vannak zűrös ingatlanügyekkel. Nem úgy, mint az ellenzéki pártok vezetői úgy általában is, akik szintén dúskálnak minden földi jóban, és akikre terjedelmes cikket pazaroltak.

Hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is. A központi utasítás szerint az van, hogy amiről nem beszélünk, az nincs. Majd ha esetleg Habony magához tér a dorbézolásból és szipogásból, kiadja az újabb utasítást. Addig is bezzegGyurcsány, mert az eddig is bejött, hátha ezután is. Ha lányos zavarunkban meg is feledkezünk a mindig éhes Tállai András tudományos munkásságáért felvett havi, összeférhetetlen félmillióról, Seszták bűnüző-gyanús miniszter sokasodó százmillióiról, a megbukni képtelen, mert mindig felfele buktatott, semmihez nem értő L. Simonról, meg a többiekről, akik semmi mást nem csináltak egész életükben, mint hogy közel feküdtek a mindenki más pénzéhez, gombokat nyomogattak és előre megírt szövegeket olvastak fel, ez a vagyonnyilatkozatosdi a legnagyobb szégyene ennek az országnak. A többi legnagyobb között, persze.

Minden február elsején Orbán Viktor ünnepélyesen beletörli a seggét a népbe a csúnya kézírással kitöltött vagyonnyilatkozata útján. (Az állampárt szerint a csúnya kézírás nem indokolja, hogy e teljesen felesleges nyilatkozatosdi rendszerét komolyan vehetővé szigorítsák.) Az összes többi napon nem ünnepélyesen, csak úgy simán. Elszabott öltönyben, rángatózva. Amiről idén úgy terelik a figyelmet a barnanyelvek, hogy éppen kapóra jött Gyurcsány milliárdos osztaléka és páratlanul sikeres tavalyi éve.

A pillanat ünnepélyességéhez csatlakozva szeretném közölni, hogy nekem Gyurcsány aztán tényleg senkim, ugyanúgy a bűzös rendszerváltás (vég)termékének tartom, mint Orbánt. De nem vagyok hajlandó azon csámcsogni, hogy saját tulajdonában lévő – közpénzekkel semmilyen kapcsolatot nem ápoló – cége mennyire nyereséges. Ott, ahol a kormány szorgos seggnyalói és szarlapátolói irigynek nevezik azokat a polgárokat, akik felháborodnak a helikopterező, luxusridiküllel mászkáló, arrogáns propagandaminiszter közpénzen urizáló parasztkodásán, Gyurcsány felőlem annyi milliárdos osztalékot vesz ki a cégéből, amennyit akar. Nem az ország pénzét lopja, és innentől kezdve nincs mit erről beszélni.

Továbbá szeretném ünnepélyesen megállapítani, hogy egy olyan ország, amely több évnyi konstans jobban teljesítés után állítólag mostmár aztán tényleg erősödik, ahol mindenki, ismétlem mindenki léphetett egyet előre a jól ismert orbáni formula szerint, és ahol egyedül a miniszterelnök gatyásodott le egy év alatt, az megérdemli a sorsát. Ahol azt meg lehet etetni az emberekkel, hogy miközben mindenkinek kurva faszán mennek a dolgai, a miniszterelnök úr tavalyi 5 millió forintos megtakarítása mára mindössze 742 ezer forintra olvadt (érstd: ennyire felelőtlenül bánik a pénzzel), ott van baj gazdagon. Ez az ember még a család kasszáját sem tudja kezelni, ellenben egy országot nyomorgat hetedik éve. Ez a vagyonnyilatkozat pontosan azt a megborult, ellentmondást nem tűrő küldetéstudatos sötétséget és parttalan cinizmust jeleníti meg, amelyre a totális aránytévesztés jellemző.

Egyszerűen fel sem merül, hogy az alattvalóknak odavetett fecnin a hivatalosan bevallott vagyon legalább nagyságrendileg arányos legyen a legális jövedelemmel. Reménytelen ez az ember. Cseszegettetek a vagyonnyilatkozatommal? Akkor nesztek Lovasberény, jobbágyok! Azt is kitörlöm belőle, amit tavaly még bevallottam! Megtehetem? Meg. Hogy egy év alatt nem sikerült megtakarítanom egy fél havi jövedelmemet se, de 4 milliónak a seggére vertem? Rágódjatok rajta, g*cik, a seggeteket úgysem emelitek fel a kényelmes fotelből.

Ezzel együtt, éppen ezért mérhetetlenül undorító ez a cinizmus, ez a torz önkép, ez a görcsösen erőltetett plebejusság. Amelnyek árnyékos oldalán a naponta elégetett, elcsorgott, az ország fejlődése szempontjából döglött milliárdok csontvázainak lólába (ejj, de szép képzavar) lóg ki a nemzet asztala alól.  Miután felfoghatatlan raklapnyi csilliárd veszítette el közpénz jellegét az uralkodása óta (igen, persze, hogyne, megteszem a feljelentést), nem kis teljesítmény, hogy a dübörgés csúcsán is szegényedik ez az istencsapása.

És itt nem az a kérdés, nem az a hír, hogy Mészáros, Garancsi, MET-biznisz, Vajna András, Tiborczráhel, Paks II, Lévai Anikó asszony, a svájci trezor mind-mind nincs benne ebben a köpedelem irományban, hanem hogy erre az átlátszó, teljesen felesleges bohóckodásra is képes rátenni egy lapáttal. Hogy miközben mindenki másnak jobbra fordult a sorsa, ő egyedül szívta meg az unortodox magyar csodát. Ha nem szándékosan teszteli a nyáj tolerancia- és ingerküszöbét, ha nem ezzel szórakozik, hogy direkt hergeli a gondolkodásra hajlandó országlakókat, rohadjak is meg!

Igen, tudom, egy igazi példakép ez. A földre szállt, isteni csoda, az aszkézis Csomolungmája: miközben felszabadított egy szeletnyi országot a devizahitelek igája alól, ő maga még mindig maga előtt görget egy több milliós jelzáloghitelt. Havi százezrével törleszti az elviselhetetlen terhet, de az asszonnyal vállvetve is csak ennyire futja az adósság csapdája ellen folytatott küzdelemből. Az esetlen, gyűrött öltönyök és a komoly zavarokra utaló idegrángásos nyelvcsapkodás mögött egy hús-vér ember tragédiája áll. Ja, nem.

Ebben pedig az jelenti az össznépi tragédiát, hogy a 742 ezres cinizmus ugyanúgy hidegen hagyja a bezzegGyurcsány milliárdos osztalékán hörgő hazafiakat, mint ahogy a 79 milliárd 742 ezer is hidegen hagyná. Ha történetesen annyit lenne kedve bevallani minden miniszterelnökök legcsóróbbikának. És ameddig nincs rá politikai akarat és társadalmi kényszer, hogy a bevallott hazugságokat összevethessük a bevallatlan valósággal, addig minden február elsején ez lesz. Hogy Orbán Viktor és földönfutó zenekara ünnepélyesen letolt gatyával beletörli a seggét a népbe. Mint egyébként az év bármelyik tetszőleges napján.

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.