Erkölcsi hullák és szellemi nullák tolják nyögve a Nemzeti Együttrablás Rendszerének néphülyítő fostalicskáját

MTI Fotó MTI Fotó

Az ember hajlamos arra, hogy általánosítson, azt gondolja általánosnak, amivel ő maga gyakrabban találkozik. A magamfajta betűfaragó – ezen belül én magam biztosan – trágyalapátolás közben néha elfelejti, hogy nem csak fanatikus valamilyen-oldaliak és nem csak valamelyik barikád valamelyik oldalán elszántan harcoló, néha meglehetősen egyszerű lelkek élnek ebben az országban, hanem normális emberek is. Ezért nagyon fontos számomra a 444.hu riportja.

Olyan ezeket az arcokat nézni, mint friss levegőt szívni a dohos, áporodott pinceszag után. Az elszántan valaki mellé álltam és kitartok, ha mindenki beledöglik, akkor is meredt magaelé-bámulása helyett a tiszta tekintetek és tiszta szavak. És igen, vannak ilyen emberek, akik ragaszkodnak ahhoz a jogukhoz, hogy véleményt mondhassanak az ország minden lakóját – így őket is – érintő kérdésekről és beleszólhassanak abba, hogy az ő adójukat mire költi a kormány.

A leboruló alázat helyett természetes öntudat. Azt hittem, ez hiányzik ennek az országnak, de nem. Nem hiányzik, mert itt van. Velük megy szembe a kormány, őket akarja elhallgattatni. Nem fog sikerülni. Ha elég ilyen ember van az országban, nem fog sikerülni.

A kormány körül nincs senki, aki úgy állna ki az Orbán nevű és társai mellett, hogy közben képes az önálló gondolkodásra és nem manipulálható a napi propagandával. Az Orbán nevű kormányának még csak a környékén sincs olyan értelmiségi, aki önként és nem a remélt haszon, vagy a szabad szemmel is jól látható busás fizetség fejében hirdeti az unortodox illiberalizmus hajánál fogva előrángatott, értelmetlen, viszont nagyon is célorientált eszméjét. Kusza gondolatokat a világra hozó politikai ámokfutók szajkózzák a tutit, amit a megcélzott, távolról sem a szellemi képességeiről felismerhető, a hazug nemzeti-keresztényi maszlagot bármikor benyalni képes massza hajlandó felnyalni. Értelmes ember nem.

Erkölcsi hullák és szellemi nullák tolják nyögve a Nemzeti Együttrablás Rendszerének néphülyítő fostalicskáját és üvöltve hirdetik: ez az igazi boldogság. Lehetséges, hogy nekik ez. A jól megfizetett Bencsikeknek, Láncziknak, Friczeknek, Bayereknek és társaiknak biztosan ez. Mindig az, ami kifizetődőbb. Csakhogy egy egész ország nem szólhat néhány ember megélhetéséről és aktuális meggyőződéséről. A végtelenségig nem lehet lenyomni a társadalom torkán ezt a hülyeséget, mert az emberek szervezete előbb-utóbb telítődik és nem képesek több baromságot befogadni.

A Bencsik Andrások pénzért vett meggyőződése, mindig az aktuális igények szerint igazított háborgása pontosan olyan értéket képvisel, amilyennek az első ránézésre is tűnik. Ezért veszélyes a Momentum Mozgalom, mert a saját ésszel gondolkodókat szólítja meg. Nem dob eléjük előre emésztett baromságokat, hanem azt kínálja, ami alapból is járna. A döntés lehetőségét saját dolgainkban.

A megélhetési politikusok, politológusok, újságírók, filozófusok és hasonló szerzetek nem igazán tudnak mit kezdeni azzal, amit a mozgalom életre hív. Nem feltétlenül, nem csak az olimpiáról szól ez. Sokkal inkább arról, amit a jelenlegi ellenzéki pártok éppen úgy nem voltak képesek elérni, mint a kormánypárt. A normálisan gondolkodó, nem ideológiákhoz, hanem a józan észhez, a közös értékekhez ragaszkodó embereket sikerül megszólítaniuk. Ez pedig veszélyesebb a középszerű (és akkor még megengedő voltam) politikusokból és az ő szellem nélküli, pénzért bármit képviselő holdudvarukból álló bizniszkormány hatalmára nézve, mint egy erős ellenzéki párt.

Ugyanis egy pártot, annak tagjait le lehet járatni, be lehet mocskolni, vagy legalább meg lehet gyengíteni. Egy egész társadalmat nem lehet. A civil kurázsit, a polgári öntudatot nem lehet. A Momentum ezért kerül célkeresztbe, ahogy a Kétfarkú is. Mindennél nagyobb szükség volt és van ma is az ilyen szerveződésekre. Az érdekvezérelt politikai haszonlesők pitiánersége, értéktelensége élesebben kirajzolódik egy ilyen háttér előtt.

Végre jó irányba haladunk, ébredezik a tetszhalott társadalom. Normális országot csak így és csak ilyen emberekkel lehet felépíteni. Olyanokkal, akik képesek beleröhögni a hatalom arcába és követelik a maguk természetes jussát: a beleszólást közös dolgainkba. adomany