Április 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Elüldözött magyar helyett ukrán vendégmunkást

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Abszolút mínuszos, senkit nem érdeklő hír, de azokat különösen szeretem, úgyhogy nézzük: 82 millió forintból kampányol a magyar kormány Ukrajnában. Nem, ezúttal nem letelepedési kötvényeket árulnak a hazafiasság gyékényén, hanem vendégmunkásokat próbálnak idecsábítani. Ugyanis rengeteg a betöltetlen állás a hiányszakmákban. Nem, nem feltétlenül műkörmösökről van szó.

Egyelőre számomra nem világos, hogy ezt az áldatlan állapotot miként lehet egy elegáns mozdulattal Brüsszel nyakába varrni, ha a bezzeggyurcsányozás esetleg nem jön be, mint ahogy azt sem tudom, Putyin kolléga mit szól ehhez a cselszövéshez. Mindenesetre a Nemzeti Foglalkoztatási Alap támogatásával és Varga Mihály közepesen középszerű könyvelő sajátkezű aláírásával indul a buli. Ukrajna közelebbi és távolabbi nagyvárosaiban – Ungváron, Kijevben, Harkovban, Lvovban, Odesszában és Krivoj Rogban – tévé- és rádióreklámokban, valamint az internetes újságok bannerein hívják fel az ukránok figyelmét, hogy Magyarországon számos szakmában várják őket a munkaadók.

Mivel látom, hogy a propagandaoldalak mindegyikén az Orbán nevű ember velős -Európa gazdasági és intézményi összeomlását, haldoklását vizionáló – szentenciáit kürtölik szanaszét, úgy gondolom, mégiscsak időszerű lenne váltani pár szót erről a tudatot hasogató témáról. Amikor tavaly július elején terítéken volt ugyanez a kérdés, Varga Nemzetgazdasági Mihály  azt találta mondani, hogy a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének javaslatára igény esetén biztosítani kell a harmadik országból érkező szakképzett munkaerő hazai foglalkoztatását. Merthogy a kormány természetesen mindent megtesz azért, hogy a Magyarországon egyre inkább tapasztalható munkaerőhiány ne legyen akadálya a gazdasági növekedésnek. Az erről kifejtett akkori véleményem nem aratott osztatlan sikert, igaz, nem is törekedtem rá.

Miután tudjuk viszont, hogy évente több mint 10 milliárdot költ a kormány azokra az ukrán nyugdíjasokra, akik Magyarországról kapják a nyugdíjukat, hogy ehhez csak egy magyarországi lakcím kell, és hogy 2010 óta megháromszorozódott a magyar nyugdíjat kapó ukránok száma, szerintem nem fog megártani, ha az Ukrajnában terjeszkedő kormányzati elmebaj alapvetését kibontjuk. Nem mintha lenne rá épeszű magyarázat, úgyhogy annál inkább.

Közelítsük meg nagyvonalúan azt a bagatell 82 millió forintot, amiért reklámokkal/hirdetésekkel tapétázzuk ki Ukrajnát és áruljuk magunkat, mint valami rossz kurva úgy, hogy közben teli szájjal pocskondiázzuk Európát, Brüsszelt, és az egész hanyatló nyugati kócerájt. Köztudott, hogy dübörgünk, mint az istennyila, és nincs az a feneketlen baráti zseb, ahol ne lenne jó helyen ez a pénz. Mondom, tekintsünk el tőle. Ez az a bizonyos járulékos, alkotmányos költségnek csúfolt veszteség. Más szóval, alapvetés. Az élet velejárója.

Másfelől viszont itt van a fél évvel korábban is kifejtett általános tanulság: meggondoltuk magunkat. Igenis el lehet venni a magyarok munkáját. Azokét, akiket még nem sikerült elüldözni valami oknál fogva. Azokét, akikben a legendás kalandvágy csak takaréklángon él.  És legelsősorban azokét, akiket közmunkásként százezerszámra foglalkoztat a magyar kormány.

Nem elég, hogy a Gyere haza, fiatal! nevű világbajnok bohóckodás csúfosan elbukott, a magyar kormány körülbelül 200 ezer, értelmetlen baromsággal megalázott közmunkást tart állományban negyedik éve. Értelmetlen évek teltek el kőtöréssel, árok kapirgálással, megszégyenítő, önbizalom-pusztító pótcselekvéssel. Ahelyett, hogy a melldöngetésben mindenkinél jobban teljesítő kormány megkísérelje legalább átképezni ezeket az embereket a szóban forgó hiányszakmákban, foglyul ejtették a legnagyobb részüket. Annak legkisebb reményétől is megfosztva őket (tisztelet a mindenkori kivételeknek), hogy valaha visszatérhetnek a piacra. Ahelyett, hogy a 200 ezerből legalább néhány tízezer valamihez is értő szakmunkást próbáltak volna kiképezni, most ukrán vendégmunkásokkal kísérlik meg eloltani a hozzá nem értésből fakadó, fenyegető összeomlás tüzét.

És nekem ne jöjjön egyetlen önérzetes hazafi se azzal, hogy ezek mind lecsúszott, önként számkivetettek, akik már mindenbe beletörődtek, belekényelmesedtek az 50 ezer forintos biztos jólétbe. Egyik napról a másikra lecsúszott diplomások és több diplomások is kapirgálják a szemetet az árok partján. A nagy büdös semmire, a munkának alig nevezhető megaláztatásra fizet az állam ezeknek az embereknek anélkül, hogy legalább kísérletileg megpróbált volna tenni valamit azért, hogy legyen kiút a reménytelennek látszó helyzetükből. És egyáltalán nem atomfizikusokat kellett volna képezni.

Pedig a melldöngetés az nagyon ment mindig. Két évvel ezelőtt például azt nyilatkozta a fényességes telihold, hogy az „erkölcsileg helyes magatartás” a bevándorlás helyett a családpolitika alkalmazása. Ha kevés a munkaerő, akkor a nem elég képzett, rejtett munkaerő-tartalékokat kell megkeresni. Igaz, akkor elsősorban a cigányságra gondolt, szó nem volt még ukrán bevándorlókról. Szerinte inkább az ő képzésükkel, munkaerő-piaci bevonásukkal kellene foglalkozni. A cigányokéval. Rég volt, mindenki elfelejtette, és ma már pontosan látszik, mi történik pár év alatt egy olyan országban, ahol a felelős kormányzás helyét az éjt nappalá tevő kampányolás és a gigantikus szabadrablás vette át. A cigányok felzárkóztatásának lehetősége az enyveskezű, Farkas Flórián nevű köztörvényes bűnöző zsebeiben landolt.

Miközben a Fidesz hívei dagadó erekkel köpködték azon honfitársaikat, akiket elüldözött a konstans jobban teljesítés, és elégtétellel nyugtázták, hogy aki elmegy, az hazaáruló, és nincs is rá szükség, itt állunk megfürödve, büszkén, magyarul és reklámozzuk kishazánk nagy érdekeit Ukrajnában. Mert az ukrán szakmunkás beéri kevesebbel, mint egy dolgozni lusta magyar, nem? És ha esetleg elszabadulnánk a nagy bérfejlesztésben, majd jönnek ezek és letörik a béreket. Aztán hátha megtanulja a büdös magyarja, hogy kevesebbért is érdemes eladnia a lelkét.

A dolog átlátszó és felháborító: így próbálja a gazdasági csodatételeinek hazugságától kettőig nem látó magyar kormány itt tartani a befektetőket. A magyar inkább elmegy külföldre, jóval ritkábban nekiáll sztrájkolni (lásd, Audi). A magyar kormány érdeke egybeesik a külföldi multi érdekével: ne emelkedjen az olcsó magyar munkaerő ára. De legalább a pofájába lehet dörgölni, hogy Mária és Viktor munkaalapú országában csak az nem dolgozik, aki nem akar.

Meg lehetett volna próbálni persze tisztességgel kormányozni, befektetőbarát, gazdaságélénkítő intézkedéseket hozni, nem elüldözni 600-800 ezer aktív korú magyart, de még a végén az ipari lopás rovására ment volna. Úgyhogy most sem azon agyalunk, hogy a nyomorúság által helyhez kötött magyarok mobilitási nehézségeit segítsünk leküzdeni, és támogassuk őket a munkához jutásban, hanem 80 milliókból kampányolunk. Ukrajnában.

Szerencse, hogy dübörög itt minden, és a hamvában haldokló Európa irigyli még a levegővételünket is. Ráaádásul a magyarok 98%-a is azt akarta, hogy idegenek ide ne jöjjenek. Megcsináltuk? Meg. Ja, nem. Elüldöztünk felbecsülhetetlen számú magyart? Jó lesz helyettük az ukrán vendégmunkás. Milyen kivándorlás? Olyan nincs is. Azokról lemondtunk, de azért a foglalkoztatási statisztikák kozmetikázása idején eszünkbe jutnak. Közben elégettünk megszámlálhatatlan milliárdokat egy olyan kampányra, amivel azt üzenjük, hogy ide ne jöjjön senki. Aztán kiderült, hogy tényleg nem akar idejönni senki. Ezért további tízmilliókból kampányolunk azért, hogy mégis jöjjenek. Igen, tudom, én vagyok a hazaáruló.

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.