Nem sül le a bőr arról a szégyentelen pofádról?

Fotó: politics.hu Fotó: politics.hu

Minden csütörtökön menetrendszerűen felkúrom az agyamat, mert én így szeretek élni. Igaz, hogy ez bármely másik tetszőleges napon is előfordul, amikor nincsen kormányinfó.

Ma valamiért kormányülés hiányában is megrendezték a Kovács Nemsikerült Zoltán mellékszereplő-biodíszlet-szócipelő, valamint Lázár János mindenes és főminiszter főszereplésével előadott nem túl sok felvonásos kamaradrámát. Az, hogy az ex-táskahordozó úr megint bőszen migránsokkal riogatott és belengette, hogy feljelentést tesz a 4-es metró ügyében úgy, hogy az OLAF-jelentést viszont nem hajlandó nyilvánosságra hozni, annyira szánalmas, hogy szóra sem találom érdemesnek.

Ám és azonban miután a kormány hivatalos kommunikációjában mostmár sokadszorra köszön vissza a mindenféle bizonyítékok hiányában kvázi Sorosnak tulajdonított migrációs válság (a Soros György által szervezett turnusokban 2015-ben félmillió ember jött a magyar határhoz) és mivel a földbe döngölésre kijelölt civil szervezeteket következetesen Sorossal mossák össze, beszéljünk továbbra is a civilekről. Tekintve, hogy a Trump-sapkába öltözött, extázisban pohárköszöntőt szavaló Rezsiszilus fenyegetésein túl sokkal komolyabb kérdésről van szó. Aminek nem Rezsiszilus az alfája, és az omegája sem ő lesz.

Az van egyrészt – ami Soros György tevékenységét illeti általánosságban, meséli Lázár -, hogy a nemzetbiztonsági bizottság dönt majd arról, megismerhetők lesznek-e az erről szóló információk. Mármint az, hogy a kormány milyen alapon, milyen konkrétumok fényében mantrázza hónapok óta azt, hogy Soros pénzének köszönhetően jönnek a migránsok és Soros György fizette le a civil szervezeteket is, hogy nyomorgassák Magyarországot ezekkel a betolakodó hordákkal.

Már csak azért is beszéljünk még a civilekről, mert Lázár azt is kinyögte: a hírszerzés komplett anyagot készített arról, hogy milyen befolyásolási kísérletük volt (van?) a „Soros-szervezeteknek”. És beszéljünk azért is a civilekről, mert miután egy öblös interjúban Lázár megismételte korábbi sunyi magyarázatait a civil szervezetek megregulázásának fölöttébb szükséges voltáról, itt van Szijjártoporzék is nekünk. Aki Nemsikerült Zoltán szómágiáját ellopva, a Rezsiszilus által fémjelzett mélységekben dagonyázva tovább fűzte a józan észtől és mindenféle demokratikus berendezkedéstől egyre távolabb kerülő kormányzati retorikát: soha nem volt még olyan szavazás, ahol ezek közül a szervezetek közül választhattak volna az emberek; jogos az a kormányzati kezdeményezés, hogy a közügyekben megnyilvánuló civil szervezetek gazdálkodása átlátható legyen.

Az embereket az emberek által megválasztott parlamenti képviselők és az ennek alapján létrejött kormányok képviselik. És minden ezzel szembeni beállítás, az hazugság. Mert vannak civil szervezetek, amik létrejönnek különböző kezdeményezések alapján, és bizonyos témákban elmondják a véleményüket, ami egy nagyon fontos és nagyon hasznos dolog. De úgy beállítani a dolgot, hogy innentől kezdve az NGO-k mondják meg, hogy mit akar a társadalom, ez azt hiszem, túl van minden határon”.

Te intelligenciahányados, te! Bár a gyógypedagógiai előadásokat egyre jobban rühellem, kénytelen vagyok reagálni (tekintve, hogy szájról szájra terjed a hülyeség) erre a csirkefarhát olcsóságával mérhető, beetető, ordasan hazug demagógiára. Ugyanezt üzenem Lázárnak, a síkbuta Németh Szilárdnak, a komplett barnanyelvű különítménynek és minden papagájnak, aki eddig, vagy a jövőben arra óhajt vetemedni, hogy elaltassa a társadalom tájékozatlan felének egyébként sem beszámítható éberségét.

Te nagyon korlátolt szellemi kakadu! Nincs egyetlen olyan demokrácia sem (az illiberális fajtákat kivéve), amelynek logikája szerint aki nem nyer választást, az befogja a pofáját, elfordítja a fejét és kussol. Az ilyen társadalmak és jogállamok működési logikája szerint a civil szervezetek – a korrupt politikai pártokkal szemben – nem rendelkeznek mérhető támogatottsággal: nem indulnak választásokon, rájuk nem lehet szavazni, azért civilek. Következésképpen ezek nem képviseleti szervek, nincsen politikai legitimitásuk és definíció szerint nem is állíthatják magukról, hogy ők a széles néptömegeket képviselik.

Te szervilis, lojális, önálló gondolkodásra képtelen alattvaló! A nagyon durva az, hogy ezek a szervezetek soha, egy pillanatra nem állítottak ilyet, nem hazudtak senkinek és nem vezették félre a társadalmat. Tehát itt egyvalaki van, aki hazudik és csúsztat. Már megint. Az pedig te vagy, nemzeti toporzékolásaink nagymestere! Mégpedig azért, mert úgy teszel, mintha bármelyik tetszőleges hímzőkör, kaptafagyártó polgári kör vagy akár a TASZ, a TI vagy a Helsinki Bizottság ilyet bármikor is állított volna.

Tetszik vagy nem, vedd tudomásul, hogy ezeknek a civileknek (remélem, az NGO nem a legújabb kommunikációs paradigmaváltás eleme, aminek lényege, hogy a büdös tahóként kezelt népek úgyse értik, mi az NGO, lehet démonizálni és riogatni vele) joguk van véleményt nyilvánítani. Képzeld, b*szki, még politikai kérdésekben is. Aki viszont ezt összemossa a politikai legitimációval és ezt kéri számon a civileken, az egy közönséges seggarc. Fejjel együtt.

Demokratikus jogállamokban, ahol még egy kontraszelektált Szijjártó is lehet külügyminiszter, mindenki beleszólhat mindenbe, a társasház költségvetésétől a polgárok bőrére rendezett olimpiáig. Civil szervezetek, mezei polgárok, barátok, ellenségek. Sőt, még a patás ördög Soros György is. Aki ezt a jogot elvitatja, az kibaszott diktatúrát épít. Ahol persze nem lőnek főbe, de ettől még önkény van és autokrácia. Aki ezt az alapvető véleménynyilvánítási jogot támadja, az valójában az embereket is szívesen leváltaná, ha tehetné.

Ide figyelj, Szijjártó! Elmondom, mi van túl minden határon. Amikor néhány tucat köztörvényesnek kinéző, demokratikusan megválasztott maffiózó, 2 millió szavazó segítségével, a választási törvény önkényes módosításával, a fékek és egyensúlyok felszámolásával foglyul ejt egy több mint 9 milliós lélekszámú országot. Kizsigereli, szétlopja és közben csaholva, vicsorogva, nyüszítve kéri ki magának, hogy őt támadják, ő az áldozat.

Ne vedd személyeskedésnek, mert nem az: hogy mered a pofádra venni a gazdasági átláthatóságot bárkivel összefüggésben? Te, akinek becsületesen kartellező apja rengeteg milliárddal károsította meg a magyar államot (és meg is úszott mindent!) azért, hogy neked a családi összefogás fedőnevű akció nyomán kacsalábon forgó vityilló hulljon az öledbe úgy, hogy életedben nem dolgoztál egy percet sem a piacon. Te, aki külgazdasági miniszterként egy csaló brókercégben pihentetted a magyar adófizetők pénzét, vagy éppen raklapnyi csemegekukorica- és  magozott meggykonzervre váltottad a politikai felhatalmazásodat.

Nem sül le a bőr arról a szégyentelen pofádról? Mi lenne, ha elsőként magadon kérnéd számon az átláthatóságot és a legitimitást? Ti, akik a világ legfeleslegesebb vagyonnyilatkozati rendszerének szigorítására sem vagytok hajlandóak, mi lenne ha békén hagynátok a jogvédő, korrupció ellen küzdő szervezeteket a picsába? Már csak azért is, mert utoljára mondom el: nem ők ülnek a parlamentben, a kormányban, nem ők talicskázzák a közpénzt, nem ők telepedtek rá minden állami intézményre, nem ők einstandolták a médiát.

Nem ők, vágod, Peti? Attól, hogy a civileket nem választotta meg senki, ti ugyanolyan korrupt, silány népség vagytok és maradtok. Erről beszéljetek. Meg arról, hogy kurvára elfelejtettétek mire kaptatok felhatalmazást, és nem vagytok hajlandóak elszámolni a lopott zsákmánnyal. Ezért kellenek a civil szervezetek jobban, mint bármikor. Ezért akarjátok kinyírni őket jobban, mint bármikor.

Nem fog sikerülni. Igen, kellenek a civilek, hogy folyamatosan felhívják a figyelmet arra, kik vagytok valójában. Demokratikus felhatalmazással visszaélő nemzetrontók, akik a magyar emberekre hivatkozva saját pofátlan érdekeiteket képviselitek és azt kormányzásnak csúfoljátok. Annyiszor ismétlem el, ahányszor szükség lesz rá, mert amit műveltek, az tényleg túl van minden határon. Ez van túl minden határon, felfogtad, Szijjártó?

adomany