Ezt lassan tényleg nem bírja el az ország

Fotó: MTI Fotó: MTI

A kormány tervei szerint 5 százalékkal mérsékli az állami bürokráciára fordított pénzeket. Az nem derült ki Orbán beszédéből, hogy ezt elbocsátásokkal, vagy más költségcsökkentő intézkedésekkel képzeli-e el a kormány, de kijelentette: tízmilliárdokkal több pénz maradhat az államnál. (2010, október – Orbán meghirdette a kormány második akciótervét a parlamentben)

Jövőre (azaz 2011-ben – szerk.) indul el az a program, amellyel áttekintik, hol, milyen adminisztrációs, bürokratikus terhet lehet csökkenteni. Az állami bürokráciát mindenképpen csökkenteni kell, az öt százalék egyfajta sarokszám, hiszen a miniszterelnök által mondottnál jóval nagyobb léptékben is elképzelhető a bürokráciacsökkentés. Minden egyes intézményt – minisztériumot, háttérintézményt – tüzetesen át kell vizsgálni, meg kell nézni, milyen feladatra van, milyenre nincs szükség. A háttérintézményekről megjegyezte: átláthatatlan dzsungelt képeznek, duplán vagy háromszor látják el ugyanazt a feladatot. Ezt nem bírja el az ország (2010, október Cséfalvay Zoltán, az NGM államtitkára)

És tényleg nem bírja el az ország. Igaz, hogy már 2017-et írunk, és még élünk, az ország nem omlott össze. Igaz, hogy Lázár János minden követ meg is mozgatott, hogy az állam vízfejű, bürokrata intézményrendszere megszabaduljon több ezer dolgozótól, akikkel csak a baj volt. Tavaly ilyenkor vadul égett a keze alatt a munka, igaz, hogy 2010 óta már 5 év akkor is eltelt. Bár Lázár ténykedése nyomán 39 központi hivatalt és minisztériumi háttérintézményt szüntettek meg jogutódlással, a harmadik Orbán-kormány egyre csak terebélyesedett.

A 2010-es fülkeforradalmi választási ígéretekből és akciótervekből mára az lett, hogy (jegyezzük meg halkan, Mészáros Lölönek a napokban is beesett egy nem remélt árvízvédelmi – közel 10 milliárdos – közbeszerzés, mert ehhez a szakterülethez sem ért senki jobban, mint a 2 Mészáros Kft.) a Magyar Nemzet összeszedte a vízfejűség sarokszámait. A Fidesz-féle állami bürokráciacsökkentésből, azaz Orbán Viktor nagyívű ígéreteiből  – miszerint „sem rangkórság, sem kormányzati dáridó nem lesz jellemző, nem fér bele” a NER-be – az lett, hogy mára kétszer annyi államtitkárt és helyettes államtitkárt foglalkoztat a magyar adófizető, mint 2010 előtt. Mert csak.

Az Orbán-kormánynak azt a bravúrt is sikerült tető alá hoznia, amit még soha senkinek: az ormótlan vízfej akkor is növekedett, amikor a kormány bürokráciacsökkentést, vagyis az állami alkalmazásban állók létszámának jelentős mérséklését hirdette meg. Jegyezzük meg a lényeget: a harmadik Orbán-kormányban 106 helyettes államtitkár dolgozik a tíz miniszter és az 55 államtitkár mellett, hét év alatt elszabadult a pokol e tekintetben.

Az, hogy évről évre hogyan szaporodott a kormány alatt tevékenykedő pótállamtitkárok száma, az mno.hu cikkében nyomon követhető, ám amit mindenképpen érdemes megjegyezni: külön Semjén Zsolttal és az államtitkárokkal együtt a maffiakormánynak 67 tagja van. Az elmúltnyolcévezők kedvéért kiemelném, hogy ez ránézésre valamivel jobb arány, mint amit a Bajnai-kormány 2010-ben regisztrált, amely a kormányfő mellett 15 miniszterrel, 20 államtitkárral, és 49 szakállamtitkárral (utóbbi tisztséget 2006-ban vezették be, lényegében a helyettes államtitkároknak felelt meg) köszönt le. Vagyis kormánytagból Bajnai Gordon idejében 85 volt. Viszont ha a helyettes államtitkárokat is számítjuk, a mostani 173-as szám ennek már több mint a duplája – írja Simicska lapja és szerintem írjuk szépen egymás alá.

Bajnai-kormány: kormányfő + 15 miniszter + 20 államtitkár + 49 szakállamtitkár = 85

Orbán-kormány: Orbán + Semjén + 10 miniszter + 55 államtitkár + 106 helyettes államtitkár = 173

Aki a bezzeggyurcsánybajnaielmúltnyolcév-szindróma lehetőleg következetes képviseletére esküdött föl, annak most remélem, legalább az egyik keze ökölbe szorul. Mert ugyan a helyettes államtitkárok raklapja hivatalosan nem tartozik a kormányhoz, de az apparátus nagygömböcösödése tagadhatatlan. Azért az módfelett hatalmas teljesítménynek értékelhető, hogy Orbán Viktor hét év alatt – és most próbáljunk eltekinteni a Mészáros Lölö egy fejére jutó irgalmatlan milliárdoktól – a legelemibb, de legdiadalmasabban hirdetett ígéreteit is a visszájára fordította. És akkor nem szóltunk egy szót sem az állami vezetők 2 milliós bérplafonjának kampányszövegéről, amit első adandó alkalommal (szevasz, Matolcsy!) lehánytak.

Kétségtelen, hogy a dilettáns-szervilis Balog Zoltán vízfejű emberminisztériuma okozta a legnagyobb károkat az elmúlt években Magyarországnak, nem véletlen, hogy az ő tárcája vezeti az egy főre jutó pártkáderek egyáltalán nem hízelgő versenyét. A bürokráciacsökkentő Lázár János sem panaszkodhat, hogy a közepes képességű könyvelő nemzetgazdasági minisztériumáról már ne is beszéljünk.

Hét évvel az elmúlt nyolc év után kijelenthetjük, hogy a Fidesznek alighanem egyetlen kormányprogram pontot/akcióterv célkitűzést sikerült maradéktalanul teljesítenie, de azt legalább minden fronton: nem hagytak senkit az út szélén. A fenti számok fényében (és ez a nagy egész csupán egyetlen szeletkéje) visszavonhatatlanul helyére került ennek a kampányízű-szemfényvesztő kijelentésnek az értelme. És akkor Bakondi György vezérigazgatóvá kinevezett fiáról, meg a hozzá hasonlókról megint nem ejtettünk külön egy árva szót sem. Ugyan az állami cégvezetőkről, a felügyelőbizottságokban, igazgatótanácsokban, kuratóriumokban elfekvő, esetenként álláshalmozó szekértolókról, ilyen-olyan főosztályvezetőkről, irodavezetőkről, sportszövetségi elnökökről, milliós fizetésekért gürcölő tanácsadókról

Miközben a Vajna Andrások és csatolt szerkezeteik a hollywood-i vörös szőnyegen masíroznak, a Mészáros Lölöket, Garancsikat és egyéb nemzeti nagytőkéseket pedig majdhogynem agyonnyomják a naponta fejükre hulló közpénzmilliárdok, az államapparátus velük arányosan hízik szép nagyra. Ha ehhez még hozzávesszük a miniszteri biztosok (65), miniszterelnöki biztosok (5), miniszterelnöki megbízottak (14) és kormánybiztosok számát (15) és azt, hogy nem is tudhatjuk – csak becslések vannnak erre vonatkozóan -, hogy az egyre duzzadó kormányzati vízfej valójában mekkora kiadásokkal jár.

Hogy a többszázezres, milliós fizetéseik mellé még milyen béren kívüli és egyéb juttatások – kafetéria, (személyes) autóhasználat, illetménykiegészítés, vezetői illetménypótlék, célprémium, napidíj, hivatali lakás, ruhapénz, anyámkínja – pontosan hány milliárd forintba kerülnek havonta, évente az adófizetőknek, akiknek karcsúbb államot ígért és hazudott Orbán, abba belegondolni is rossz. Mindazonáltal a legsúlyosabb mégis az, hogy ebben a hatalmas dzsungelben lehet csak igazán kényelmesen, a felelősséget innen oda tolva vegetálni, kitalált, érdemi munkát alig vagy egyáltalán nem igénylő pozíciók és feladatok mögé bújva szívni az ország vérét.

Ha egyszer valaki összeszámolná, hogy valójában hány Fidesz-közeli rokon, barát, jószomszéd fekszik el ezekben a zsíros állami pozíciókban, valószínűleg az a szám tükrözné az állampárt teljes tagságát tokkal-vonóval. Annak a kisebbségnek a számát, amelyik gyakorlatilag fogva tartja az egész országot. Igen, a nemzeti keresztény kormány ígéretéhez híven csökkentette a bürokráciát. Kirúgtak valamennyi – valószínűleg érdemi munkát végző – a hierarchia legalján lévő, éhbérért güriző humánerőforrást és felvettek helyettük kismillió államtitkárt sokszoros fizetéssel. A hülyének is megéri? Meg hát. A rokonok állás nélkül maradtak? Nem maradtak állás nélkül. Lehet szidni a mocskos balliberálisok édesjóanyukáit, hogy milyen drága államot működtettek, de bezzeg Orbán? Elvileg nem lehetne, de azért számítok rá.

A történet így kerek. Miközben egy szintén mai hír szerint már villamosvezetőket sem találnak a BKV-nál, épül-szépül a jól fizeti kormányzati hereveréből élő népnemzetikeresztény államapparátus. Még két választást megnyernek és helyettes államtitkárokból fog állni az egész ország. Az orvosok, nővérek, egészségügyi dolgozók száma úgyis csökken, úgyhogy remélem nincs több kérdés. Csak az a rohadt gyurcsánybajnai ne lett volna!

adomany