NEHAZUGGY

Ha Kunhalmi Ágnes belőtte magát, Kósa Lajos merevjózanon mit művel hétről hétre?

H. Andrea | 2017. Január 2, Hétfő | 8:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Többször is végignézve a felvételt egyértelműnek látszik, hogy a politikus valamiféle befolyásoltság alatt állt. Vagy csak egyszerűen berúgott vagy valamiféle más szerrel „lőtte be magát”. Mindez kétség kívül a rendszerváltás után politika egyik legprimitívebb botránya. (…) Lehet, hogy az egész párt bepezsgőzött a közelgő új év és az egyre inkább erőltetett JOBBIK szövetség alkalmából?

– nem én vagyok ilyen okos, a Ripost nevű, az ordenáré, karaktergyilkos politikai bulvárt habonyi magasságokban űző kormánypárti szennylap vetemedett erre a szakmai megállapításra. Rögtön miután Kunhalmi Ágnes, az MSZP képviselője gondoskodott arról, hogy egy meglehetősen bizarr sajtónyilvános szerepléssel kellő munícióval lássa el a kormány szócsöveit a lázadás évének vadhajnalán. Hogy addig se a korrupcióba tökig belefulladt Fidesz gyalázatos ügyködéseiről legyen szó. Tessék:

Ahogy az lenni szokott, Kunhalmi sztendapja (és anyja), illetve az annak hátterével kapcsolatos találgatások végighullámoztak a közpénzzel kitömött barnanyelvű médián, lakájék megvizslatták a felvételeket, és minden kétséget kizáróan megállapították, hogy ha nincs bebaszva, akkor minden bizonnyal be van lőve az ellenzéki párt képviselője.

Még az ügyeletes államtitkárt is megtalálták, aki extrában összeborzolta az ő szemöldökét és vadul botránkozott megfele: Dömötör Rogán-cseléd Csaba szerint ugyanis Kunhalmi Ágnes sajtótájékoztatója épp annyira szórakoztató, mint amennyire elszomorító. Merthogy Kunhalmi Ágnes pontosan úgy zárta az évet, ahogy a szocialisták eltöltötték: teljes összevisszaságban. Pedig – dörmögte Dömötör – valóban jó lenne egy józan, egyenes válasz, hogy az MSZP összefogna-e végül a Jobbikkal, vagy nem.

Szerintem ne lépjünk át úgy a mindent felforgatónak ígérő lázadás esztendejébe, hogy ne szólnánk pár szót erről a performanszról, meg az arra azonnal lecsapó, éberen seggnyaló, szervilis médiáról. Na, nem mintha a spanglit nem először a balliberálisnak csúfolt média sütötte volna el ezzel a szerepléssel összefüggésben. Személyes véleményem az – mivel másmilyen nincs nekem -, hogy magasról leszarom, hogy december 30-án Kunhalmi Ágnes betolt két pohár pezsgőt a búra alá, vagy inkább hármat. Hogy esetleg az egész MSZP hasonlóan cselekedett, az sem éri el az ingerküszöbömet.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy bár a Migráns1 tendenciózusan összefarigcsált videója, amit a Ripost-Origo tengely gyomorforgató, szenzációhajhász szakmaisága emel köbre, nem több és nem kevesebb annál, mint amit megszokhattunk, Kunhalmi Ágnest nem volt kifejezetten jó érzés látni, hallani, ellenkezőleg: enyhén zavarbaejtő és kínos volt. Még egyszer: ezen sokat segített a közpénzlefolyóként funkcionáló MTVA jóindulatúan objektív hozzáállása, és noha még így is sokkal kellemesebb látványt nyújtott, mint a súlyos személyiségzavar tetszőleges, nyelvcsapkodásokkal és rángatózó mozdulatokkal vastagon borított szereplése, nem örülök annak, hogy az MSZP nem talált valaki mást, aki december 30-án sokkal inkább a helyzet magaslatán állt volna, mint Ágnesünk. Mert Ágikám, ez egy kicsit szilveszteri kabaré ízűre sikeredett. Nem kicsit. Nagyon.

Tovább azt is gondolom, hogy ami történt nem bűn, még csak nem is szégyen, de végképp nem több annál, mint ami: egy hetedik éve jelentéktelen ellenzéki párt majdnem elsővonalbeli politikusa tartott egy mérsékelten szóra sem érdemes sajtótájékoztatót, és – mit adott a jóisten, meg a szerencse – a teljesen alkalmatlan helyen és időpontban rátört a – fentiekből adódóan – indokolatlannak nevezhető röhögőgörcs. Amit a gátlástalan, deontológiai elvárásokkal köszönőviszonyban nem lévő lakájmédia kikiáltott – nem az év! – a rendszerváltás utáni politika egyik legprimitívebb botrányának.

Ahhoz képest, hogy fideszes mélykeresztények tajtrészegen az élettársuk arcát törik szilánkosra, Kunhalmi szereplése tényleg hatalmas botrány. Ezért is merülhet fel az emberben joggal a kérdés: ha Kunhalmi belőtte magát, Németh Szilárd és Kósa Lajos merevjózanon mit művel hétről hétre? Vagy ők is benyomnak egy-egy kupicával, mielőtt kitolják őket a függöny elé? Ha Kunhalmi Ágnes szereplése minden idők egyik legsúlyosabb botránya, akkor ez itt mi?

És ez?

Hogy erről már ne is beszéljek.

Több tucatnyi videót idetehetnék, amiből kiderül, hogy amihez Kunhalmi Ágnesnek innia, szívnia kell (nem én mondom, a barnanyelvű mindenhez értők gondolják), azt a Fidesz szellemi világítótornyai józan állapotban nyomják. Az apró, de el nem hanyagolható különbség az, hogy ez utóbbiak – az esetleges előszilveszteri bulika nyomán a fergeteges jókedv állapotába került Kunhalmival szemben – az ország vezérlőpultja körül sündörögnek hetedik éve. Ha éppen nem menekülnek hanyatt-homlok a sajtó kérdései elől, akkor csípőből arrogánskodnak, mellébeszélnek, félrebeszélnek, vagy egyszerűen megtagadják a válaszokat. Kövértől Németh Szilárdig, Lázártól Kovács Zoltánig naponta, hetente józan állapotban f*szarccal, mosolytalanul, cinikusan kínvigyorognak a kismillió felöklendezett hazugság árnyékában, és még véletlenül sem sikerül soha akár egyetlen emberi, természetes, maníroktól mentes mozdulatot kipréselniük magukból.

Engem egyáltalán nem érdekel, hogy a Magyar Nemzetnek ma Ágika azzal magyarázta a felhőtlen jókedvét: annyira nevetséges és kínos volt, ahogy a kormánypropaganda próbálkozott – mármint a Jobbik és a baloldal esetleges összefogását feszegette Medgyessy Péter nemrég felvetett együttműködési jótanácsától kezdve odáig, hogy mi lenne, ha a Demokratikus Koalíció belemenne az összefogásba -, hogy egyszerűen nem lehetett nem kinevetni a görcsös igyekezetet. Bár egyáltalán nem tartom valószínűnek, hogy a magyarázat fedi a valóságot (Kunhalmi ugyanis már az indulómondatnak – „2016 a Fidesznek és a kormánynak a bukások és lebukások éve volt” – is többször nevetve futott neki), azonban ez szerencsére teljesen irreleváns is.

Harrach Péter-pofával cinikus ökörségeket beszélni, vagy indokolatlanul visszafordíthatatlan röhögőgörcsöt kapni, fene tudja, melyik az igazán primitív botrány. Nem mondom, hogy jót tesznek az MSZP imidzsének az ilyen vagy hasonló, kontrollálhatatlan (ám mégiscsak emberi) megnyilvánulások, hiszen ebben a dimenzióban nem elsősorban a tinilányokat megszégyenítő vidámságot, hanem a politikai kvalitásokat díjazza a nagyérdemű. Ráadásul lakájék nem fogják kihagyni a magas labdákat: eddig sem hagyták ki, a választási kampányra ráfordulva pedig még annyira sem fogják.

Én Kunhalmi Ágnes helyében a jövőre nézve jobban meggondolnám, hogy érdemes-e rátromfolni a buta fapofával összefüggéstelen vadbaromságokat beszélő Kósa Lajosra, vagy ha nem érzi magát a helyzet magaslatán, akkor inkább elvonulni, vagy másokra bízni a feladatot. Arról nem beszélve, hogy az emberarcú politikus imázsához egyáltalán nem szükségesek az ilyen hajuknál fogva rángatott utólagos magyarázkodások. Szóval haladjunk Ágika, és szedd össze magad! Az „akkor megyünk át a hídon, ha odaértünk” típusú izzadtságszagú dakotaságokat meg szintén érdemes meghagyni másoknak.

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!