Nem mondom, hogy nem szórakoztam remekül azon a híren, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magyarázatot vár Szijjártó Péter külügyminiszterként jegyzett szellemi kakadutól, amiért leőrültkommunistadiktátorozta Észak-Korea minden kétséget kizáróan őrült kommunista diktátor vezetőjét.
Nem mondom, hogy nem röhejes, amikor a mindenkori magyar diplomácia mindenkori legmélyebb vakondtúrása bárkiről-bármiről olyan összefüggésben beszél, hogy közben Magyarország európai uniós tagságát használja hivatkozási alapul, miközben nincs egyetlen olyan országvezetés az Unióban, amely olyan elemi erővel és olyan kitartóan pocskondiázná az európai szövetséget, mint éppen Magyarország demokratikusan megválasztott kormánya.
Amely kormány képviseletében Szijjártó Petike futsalos korszakos zseni adott hangot abbéli aggodalmának még december közepén, miszerint a hatalmas gyötrelmeket okozó elnyomó politikai rendszer Észak-Koreában több millió állampolgár életét keseríti meg. Természetesen Szijjártónak tökéletesen igaza van jelen esetben – ilyet se sűrűn szoktam leírni -, bár azt sem volna haszontalan kideríteni neki, mi a helyzet azzal a politikai rendszerrel, amely Magyarországon sanyargatja a néptömegeket.
Nem mondom, hogy nem szórakoztató, mert de. Phenjan ugyanazt csinálja, amit Szijjártó is szokott Budapesten. Megsértődik, toporzékol, kikéri magának és a gazdájának. Akkor is mókás ez, ha – még egyszer mondom – Peti szolga jól beszélt amikor azt nyilatkozta bátran, hogy az Iszlám Állam mellett az jelenti a legnagyobb biztonsági fenyegetést a világra, ha az észak-koreai diktátor atomfegyver kifejlesztésére vonatkozó tervei sikeresek lesznek.
Nem mondom, hogy nem vicces, hogy a fél világot már kioktató közleményekkel elárasztó, mindenkit bekérető, a magyar diplomácia kommunikációját a kocsmai hőzöngések szintjére süllyesztő Szijjártót most éppen Kim Dzsong Un népi és demokratikus köztársasága vonja felelősségre. Nem mondom, hogy nem tragikomikus, mert az: a frizurabajnok már azokkal is összebalhézik – és egyáltalán nem fodrászati kérdéseken megy a vita -, akik még szóbaállnak vele. Igen, a megfelelő iróniával érdemes kezelni ez utóbbi megállapítást. Mindössze azt akartam közölni, hogy annál morbidabb diplomáciai kiszólást nem tudok elképzelni, mint amikor az orosz, kínai, török, azeri, kazah és egyéb kommunisták első számú seggnyalói bőszen diktátoroznak és kommunistáznak.
De lássuk be azért, hogy ezen túlmenően is merő sikertörténetek sorozata a magyar külügy teljes munkássága, és hála legyen, de inkább ne legyen, ez a szélrózsa minden irányára érvényes. A migrációs kérdésben kioktatott, vagy szőnyegre citált országoknak címzett több tíz közlemény (augusztusig hatvan, azóta közelíthet a 100-hoz), az övön aluli primitív duhajkodásra emlékeztető beszólások (lásd román nemzeti ünnep), a sértődött csakazértis típusú keménykedések, az állandó háborúzás, és a következmények nélkül maradt teljesen nyilvánvaló hazudozások azt mutatják, hogy Szijjártó és teremfocistákból verbuvált tárcája annyi, amennyinek látszik. Semmit nem ért, semmiből nem tanul. Egy szánalmasan harsány, konfrontatív és elképesztően dilettáns bagázs, amelynek élén a szolgalelkű nemzeti kakadu viszi a fényestekintetű személyiségzavar tépett zászlaját.
Szijjártó pályafutásának csúcsa mégsem az a dicsőség, hogy a demokratikus európai országok mellett Kim Dzsong Un elmeháborodott – szintén frizurabajnokot – is sikerült magára haragítania, hanem mindaz, amit az Egyesült Államok újonnan megválasztott elnökével kapcsolatban kommunikáltak az utóbbi hetekben. És amiből – ma már világosan látszik -, még a töredék sem igaz, nemhogy az egész, hiába tették fel az egész kormányzati kommunikációt arra, hogy Donald Egyenesbeszéd Trump elhozta a Kánaánt az elnyomott magyar kormány számára. És akkor emlékeztetőül:
„Beszéltem telefonon az új amerikai elnökkel, így állíthatom, hogy a mi pozíciónk sokat javult. Donald Trump világossá tette, hogy nagyra tartja Magyarországot. Úgy érzékeltem, tudja, hogy a magyar egy bátor és szabadságharcos nép, amelynek az elmúlt hat évben elért gazdasági eredményei kiemelkedőek. Meghívott Washingtonba, mire elmondtam neki, hogy már régen nem jártam ott, hiszen „fekete bárányként” kezeltek. Nevetve annyit válaszolt, hogy őt is. Donald Trumpról azt gondolom, hogy most olyan elnöke lesz Amerikának, aki ideológiailag nem korlátozott, tehát nyitott ember, és sokkal inkább a siker, a hatékonyság és az eredmény érdekli, mintsem a politikai elméletek. Ez nekünk kedvez, hiszen a tények mellettünk szólnak. A gazdasági együttműködés eddig is jó volt, csak az ideológiák jelentettek akadályokat”. (Orbán Viktor)
Donald Trump megköszönte Orbán Viktornak az amerikai magyar közösség támogatását. Jelezte, nagyon sokat jelentett számára, hogy az amerikai magyarok nagy számban álltak mellé és ennek komoly jelentősége volt a győzelmében is. I’m a big fan of Hungary: az Egyesült Államok megválasztott elnöke a telefonbeszélgetés során szó szerint így fejezte ki, hogy mindig is nagy tisztelője volt Magyarországnak. Donald Trump elmondta azt is, hogy respektálja a magyar miniszterelnök, Magyarország és a magyar gazdaság teljesítményét, valamint arról is beszélt, hogy izgalmas idők jönnek most a világban, ezért érdeklődéssel és várakozással tekint a közös munka elé a magyar miniszterelnökkel és Magyarországgal. Donald Trump találkozóra hívta a magyar miniszterelnököt, amelynek konkrét időpontjáról és részleteiről szóló egyeztetést az új elnök januári hivatalba lépése után kezdődhet meg. (Szijjártó Péter)
„Önnek nagyon jó megítélése van. Ön egy bitang jó fickó. Ön csodálatos munkát végez, minden szempontból. Nagyon várom, hogy hamarosan találkozzunk. Ahogy önnel beszélek, miniszterelnök úr, olyan, mintha egy régi ismerősömmel beszélnék. Az ön országa csodálatos, borzasztó sok lehetőséggel. A pakisztániak a legintelligensebb emberek közé tartoznak. Bármilyen szerepet hajlandó vagyok betölteni, amit szeretne, hogy megoldásokat találjunk a fennálló problémákra. Megtiszteltetés lesz és személyesen fogom megtenni. Hívjon bármikor, akár január 20-a előtt, mielőtt elfoglalnám a hivatalomat. (…) Nagyon szeretnék elmenni ebbe a fantasztikus országba, fantasztikus emberek fantasztikus helyére. Kérem, adja át a pakisztáni embereknek, hogy csodálatosak és minden pakisztáni, akit ismerek, kívételes ember.” (Donald Trump és a pakisztáni miniszterelnök, Muhammad Nawaz Sharif telefonbeszélgetésének leirata a pakisztáni kormány honlapján – via 444)
Azt én nem tudom, hogy a fentiek tükrében hír-e vagy nem hír az, hogy Orbán Viktor Szijjártó két nappal ezelőtti elszólása szerint nem fért rá annak a 120 állami vezetőnek a listájára, akik jelen lesznek Trump január 20-i beiktatásán. Kerestem ezt a listát, de nem találtam, pedig érdekes lett volna tudni, hogy vajon a pakisztáni miniszterelnök rajta van, vagy neki se jött össze a bravúr. Önmagában egyébként ez semmilyen körülmények között nem téma, hiszen nem tudok arról, hogy elnöki beiktatásra divat lett volna bármikor is magyar miniszterelnököket meghívni. Ám ahhoz képest, amekkora jelentőséget Szijjártó Dilettáns Péter és Orbán Személyiségzavaros Viktor Trump nem létező Magyarország-rajongásának tulajdonított, ahogyan az Unió elleni szabadságharcot is a Trump-féle egyenes beszéd politikájának rendelték alá, véresen ciki, hogy Pakisztánnal egy lapon döngetik a mellüket a nagy büdös semmire.
Öröm és boldogság, hogy 2017 a lázadás éve lesz, és számíthatunk a fentihez hasonló sűrű pofáraesésekre, amelyekben a nagyotmondó, nagypofájú illiberális Orbán-Szijjártóknak minden bizonnyal részük lesz, bár sajnos ez elsősorban Magyarország nemzetközi megítélését illetően szar ügy. Az minden esetben nevetséges, amikor a sehol nem jegyzett törpe óriásnak képzeli magát, és már csak azt nehéz eldönteni, hogy melyik a kínosabb. Ha Kim Dzsong Un típusú buggyant figurák kíváncsiak arra, hogy ki a franc az a Szijjártó Péter, vagy ha Donald Trump-féle ripacs idióták szerint Pakisztánhoz hasonlóan fontos és megkerülhetetlen világpolitikai tényezők vagyunk. Tulajdonképpen mindegy is. A van még lejjebb csak ezután kezdődik.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.