Hiába építettétek le a demokráciát, hiába tapossátok el a szabad sajtót

Fotó: via 444.hu Fotó: via 444.hu

Ilyen a NER-ízű jó világ, drága emberek a kenyér nélküli napi cirkuszokban. Tegnap esti hír: nem tudják, ki volt az elkövető, de a biztonság kedvéért kirúgnak mindenkit, akinek a feje ránézésre nem/sem elég szervilis. A Fejér Megyei Hírlapban, azaz nyomtatott interjú formájában megjelent, az online változathoz képest megtrollkodott orbáni arany- és gyémántköpetekkel kapcsolatban két napja mindent leírtam, amit addig tudni lehetett.

Azóta a nemzet fideszes feljelentője, Tényi István a rendőrséghez fordult az ügyben, a Pannon Lapok társasága pedig egész napos kihallgatásokkal juttatta eszünkbe, hogy az idő kerekét bizony nem oly nehéz visszafelé forgatni. Az örökre letűntnek hitt Rákosi-korszak ugyanis újratervezett formában liheg a nyakunkba. A Veszprémkukac nevű oldal úgy tudja, hogy a meghekkelt karácsonyi interjú eddig öt áldozatot szedett: azonnali hatállyal felmondtak a veszprémi Napló főszerkesztőjének, a Fejér Megyei Hírlap felelős szerkesztőjének és egyik lapszerkesztőjének. A Fejér Megyei Hírlap digitális főszerkesztőjétől „közös megegyezéssel” váltak meg, de elbocsátják a veszprémi Napló digitális menedzserét is. A belső kihallgatások azt derítették ki, hogy nem a fehérváriak hekkelték meg a saját lapjukat, amennyiben a Székesfehérváron szerkesztett Fejér Megyei Hírlapba a veszprémi Napló egyik gépéről nyúltak bele. A felmondások oka a lap hitelének rontása és hanyagság.

Nem tudják rábizonyítani senkire, hogy belenyúlt a dicsőséges istenkirály szavaiba, ezért tetszőlegesen bárkit elküldenek. Az első öt kirúgott ember csak az első öt kirúgott ember volt, jönnek majd szépen sorban a többiek. Nagyon fontos adalék: a 444-nek az egyik kirúgott munkatárs elmondta, hogy korábban munkáltatói utasítást kaptak arról, hogy szerkesztés nélkül át kell venniük a tulajdonosuk, a Mediaworks anyagait, beleértve és különös tekintettel – gondolom én – a miniszterelnök úr karácsonyi büffentését is. Az Index úgy tudja, egy szabadságon lévő munkatárs gépén és felhasználónevével visszaélve nyúltak bele az interjúba abban a fázisban, mikor a szerkesztő már nem nézi át újra a szöveget, ami pár percen belül megy a nyomdába. A lényeg az, hogy az elbocsátottak azt mondják: senkire nem sikerült rábizonyítani, hogy közvetlenül köze lenne az akcióhoz, ezért az egyik kirúgott újságíró munkaügyi pert helyzett kilátásba a kiadó ellen.

Hülye kérdés még egyszer: miért hullanak fejek a porba, ha egyik fejre sem sikerült rábizonyítani a gyalázatos bűncselekményt? Milyen érdemi felelőssége lehet egy főszerkesztőnek, egy felelős szerkesztőnek, egy lapszerkesztőnek, aki olyan utasítások mellett dolgozik, hogy nem nyúlhat bele az előregyártott propaganda-anyagba? Egyáltalán minek kell szakember oda, ahol a központból kapják készen azt, amihez szigorúan tilos hozzápiszkálni? Mit gondoljunk most arról, hogy a rosszat sejtő lapszerkesztő, aki Facebook-oldalán jósolta meg azt, amit most látunk, szintén a kirúgottak között van? A Népszabadság bezúzása után egyáltalán érdemes még értelmet és normalitást keresni a történések mögött? A sokmilliárdos közpénztévé nyilvánvaló hírhamisításai után mekkora impertinencia kell ahhoz, hogy hitelrontásra hivatkozva rúgnak ki öt embert, akikről kizárható, hogy egyidejűleg nyúltak bele az ominózus szövegbe?

Amíg a pártközpont a Pannon Lölö Társasága vagy a Mediaworks előáll a miheztartást és eligazítást tartalmazó dörgedelmes közleménnyel, hogy mi is a ránk tartozó megcáfolhatatlan és egyedüli igazság (a beszédes miniszterelnöki sunnyogást innen is üdvözlöm), hadd jegyezzem meg újra: nekem nem voltak kétségeim afelől, hogy ennek a rezsimnek eddig sem volt szüksége érvekkel alátámasztott indokokra a lefejezésekhez, elbocsátásokhoz, személycserékhez, eddig sem kellett lázasan ügyelniük a látszatra, nem kellettek a fölösleges körök ahhoz, hogy az úthenger végezze a dolgát.

Persze az aggályainak hangot adó lapszerkesztő kirúgása azért halványan alátámasztani látszik, hogy nem egy ellenzéki szemléletű, Orbán-fóbiás munkatárs nyúlt bele az aranyköpetektől hemzsegő interjúba, hanem egyfajta központilag irányított akcióról van szó, amely utat nyitott a féktelen tisztogatásnak. Amit egyébként csendben is el lehetett volna intézni, anélkül, hogy nagy dobra verték volna. Mindazonáltal nem teljesen világos, hogy ha eddig is annak a szerződését mondták fel, akinek akarták, azt tapostak el, akit akartak, miért kellett egy ilyen hangos ügyet kreálni?

Azt hiszem, abban egyetérhetünk, hogy a látványos, rivaldafényben úszó hisztéria, a dráma sokkal inkább bír üzenetértékkel, mind a csendes, láthatatlan kivégzések sorozata. Lám, senki nem pótolhatatlan, lám, így jár az, ki bántani merészeli a fényességes miniszterelnök urat. A kilóra felvásárolt vidéki lapok szerkesztőségeiben ugyanis bárhol megbújhat az ellenség, az áruló, aki szakmáját a propaganda fölé helyezi, hát legyen nagyon világos (nem mintha a Népszabadság bedöntése nem tett volna nyilvánvalóvá) ez itt már nem az film.

Persze rengeteg itt a megválaszolatlan kérdés, meg a fura szál, meg igazából baromságnak tűnik, hogy Orbánt beégetik csak azért, hogy 5-10-20 embert nyugodt lelkiismerettel rúgjanak ki (mikor csináltak bármiből is lelkiismereti problémát?), de tény, hogy minél jobban támadják a bálványt, a szekta annál jobban összezár, annál elkötelezettebbek a hívek. Fegyverropogás, forradalmi fellángolás és az állandó paranoia nélkül ez az ember, ez a rendszer nem létezik.

Közben megérkezett Pannon Lölöék közleménye is, ami az intenzív belső nyomozás és kihallgatási cunami tanulságait foglalja össze, a rendőrséggé előlépett propaganda-lapcsoport vezetősége megtalálta a bűnözőt:

A szerkesztőségi rendszer automatikusan elmentett, bizonyító erejű adataiból, az adott időpontban a belső hálózattal kapcsolatban állt gépek informatikai vizsgálatából, valamint a lehetséges érintett munkatársak meghallgatása alapján megállapítható volt, hogy a cikkhamisítás hátterében belső munkatársak állhattak.

Az érintett főszerkesztőket a vezetői felelősség miatt, a felelős szerkesztőt és a lapszerkesztőt pedig munkakörben elkövetett gondatlan munkavégzés miatt tisztségükből felmentették, munkaviszonyukat azonnali hatállyal megszüntették. Elbocsátották azt a munkatársat is, aki a cikk módosításával közvetlenül kapcsolatba hozható.

Ámen. Ha ez így van, de ha nincs így (a kirúgott újságírók nem éppen így vélekednek), a tanulság akkor is tanulság marad: hiába építették le a demokráciát, hiába tapossák el, vagy vásárolják fel a szabad sajtót, a rendszer törékeny, sebezhető és távolról sem mindenható. A mindenfajta következmények nélküli megfélemlítés ideig-óráig még működik, de nem lehet mindenkit megfélemlíteni és hülyének nézni. Egy kis bátorsággal pillanatok alatt nevetségessé tehető ez az egész korrupt bagázs, élén a személyiségzavaros, rettegő kisemberrel.

adomany