Miközben őszinte elismeréssel figyelem a lengyelek kitartó ellenállását és mélyről jövő megvetéssel szemlélem Jaroslaw Orbánpajtás Kaczynski kormánypártjának illiberális vergődését, zajlik a szombat rendületlenül. Kósa Lajos mezítelen lábától Németh Szilárd artikulálatlan sajtótájékoztató hörgésén át a nemzet vejének vendégszerepléséig a barnanyelvű médiában, van itt minden.
Bizony. Szombat örömére a Magyar Idők nevű irányított kormányszócső névtelen, szerzőtlen cikkében bizonyos Tiborcz István óbégatásáról tudósított. Nevezett Tiborcznak – akit üzletemberként emleget a lap, és azt is hozzáteszi, hogy a miniszterelnöknök vejéről van szó – mondanivalója és üzengetnivalója támadt, ezért kormányzati ánuszrózsa-rajongóék álltak rendelkezésre. Nem kérdeztek, írtak.
Ezért aztán Tiborcz István após kézivezérelt médiájának segítségével közölte az alattvalókkal és az érintettekkel, hogy jogi lépéseket tesz, miután szerinte Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke egyértelműen hazug állításokat fogalmazott meg személyével és a családjával összefüggésben. Miután a Heti Válasz megírta, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő elnökéhez és Orbán vejéhez köthető cégek szerezték meg a Mahart-ház teljes háztömbjét, a fejlesztéshez pedig 15 milliárd forintnyi állami hitelt is kaptak, az Együtt elnöke azt nyilatkozta: Orbán strómanja, Tiborcz tisztességtelen módon szerzett pénzből vásárol ingatlanokat a miniszterelnöknek, a Mahart-házat és a tömb további épületeit az MNV játszotta át Orbán családjának.
Legyen világos, szolganépek, Tiborcz üzeni: a Mahart-házat márpedig a szocialista kormányzás éveiben privatizálták, így az MNV nem játszhatta át Orbán Viktor családjának, hanemhogy magánfelek között létrejött magánügylet alapján cserélt gazdát, tehát Szigetvári fel lesz nyomva, mert egy hazug dög. Tiborcz elsírta továbbá, hogy az őt és a családját érő folyamatos támadások miatt 2015 áprilisában kiszállt cégei egy részéből, így a több közbeszerzési pályázaton sikeresen szereplő Elios Innovatív Zrt.-ből is, jól figyeljünk:
Azóta sem állami, sem önkormányzati szervvel nincs üzleti vagy üzleti jellegű kapcsolatom. Ehhez tartom magam a jövőben is. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy Orbán Viktor vejeként kiemelt figyelem övez, magánjellegű befektetéseimről, cégügyeimről, találkozóimról azonban nem kívánok nyilatkozni, hiszen ezt mások sem teszik.
Legyen világos, csicska újságírók: akik a magasságos nemzeti vő üzleti ügyei iránt érdeklődnek, azoknak a közhiteles iratok folyamatos nyomon követését javasolja, az érintettek személyiségi jogaira, valamint üzleti titkaira való különös tekintettel.
Amennyiben pedig bárki bármilyen törvénytelenséget, szabálytalanságot sejt, észlel, haladéktalanul tegye meg a szükséges jogi lépéseket.
Mert ugyanis Tiborcz István is hasonlóan jár majd el, ha a különböző médiumok nem tisztelik a magánéletét és a hozzájárulása nélkül adnak közre róla készített kép- és hangfelvételeket. Világos? Akkor jó.
Azt én nem tudom megmondani, hogy ilyenkor érdemes-e az embernek a laptopját összetörnie megrökönyödésében, ám ha véletlenül lehiggadt mielőtt magában vagy másokban kárt tett, feltétlenül érdemes pár keresetlen kérdést és gondolatot hozzáfűznie ehhez a dörgedelemhez.
Jól megmondtad, Tiborcz! Gyáva, hajlékony gerincű felfuvalkodott pöcs létedre meg vagy győződve arról, hogy téged azért illet meg a kiemelt figyelem, mert a miniszterelnök veje vagy. El vagy tévedve, öcsém! Ha nem egy kelet-európai banánköztársaságot gründolt volna ide apóskartárs, akkor a lőtéri kutyát (ez most úgyis aktuális) nem érdekelné nem csak az, hogy ki a búbánatos franc az a Tiborcz, de az se igazán, hogy kinek a veje ő. Mert ha ez nem egy korrupt szarkupac lenne, akkor egy miniszterelnöki rokonnak semmi keresnivalója nem lehetne a közpénzes vályú körül, mert úgy törölné pofán az adófizető az ilyen beszólásokért, hogy megemlegetné a napot, amikor megnősült.
Akkor Tiborcz István megélhetési miniszterelnöki vő egy névtelen, ismeretlen senki lenne. Pontosan akkora senki, mint most, csak jópár milliárddal könnyebb, és jelen állás szerint a falopás fölöttébb káros következményeiről morfondírozna valami sötét sarokban. Ha Tiborcz István nem a miniszterelnök veje lenne, akkor most nem a Polt Péterekből, Pintér Sándorokból épült érinthetetlenség fala mögül rázná az öklét és moralizálna a Magyar Idők által a pofájába tolt hangosbemondóba, miközben azon vinnyog, hogy támadják a kiscsaládját.
Sok ordas gazembert termelt ki ez a rezsim, de mind közül az egyik legirritálóbb ez az érdemi munkát hírből nem ismerő sunyi tróger, akinek meggyőződése, hogy a tehetsége okán lett üzletember és neki személyiségi jogai vannak, amikre hivatkozva kikérheti magának. Ameddig ez a nyálas, undorító, kinőtt érettségi öltönyben idegen országok miniszterei oldalán nem tudjuk milyen alapon feszítő, állami tenderek útjából félreállni képtelen, tenyérbemászó megélhetési vő úgy tudja, hogy neki vannak magánbefektetései és úgy tudja, hogy nem a közösben túrkál, addig ebből az országból menekülni fog a képzett, tanult, értékes munkaerő. Ameddig egy ilyen nyikhaj paraszt a magyar újságíróknak üzengethet és azt hiheti, hogy alanyi jogon járnak neki a földek, kastélyok, paloták, kikötők, ingatlanok, addig mindenki megérdemli a sorsát. Ameddig van média, amelyik lehozza ennek az arrogáns pöcsnek a sirámait, addig megette a fene ezt a gyászos országot.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.