Október 23,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


A nap, amikor majdnem megsajnáltam Orbán Ráhelt

Nem mondom, hogy mániám lenne az Orbán család, vagy random közszereplő família (Rogántól, Vajnáig, Matolcsytól Matolcsy-ig) viselt dolgaiban való kotorászás, és most sem fogok senkinek a magánéletében turkálni. Azonban itt van nekünk a nemzet veje, akiről tegnap a Direkt36 tényfeltáró írása kapcsán jutott eszembe néhány keresetlen gondolat. És mára is jut megbeszélnivaló, ahogy nézem.

Úgy alakult, hogy a Simicska szintén G Lajos tulajdonát képező HírTv valahogyan kamera- és mikrofonvégre kapta szépreményű Sajátlábék hím tagját, akinek bejött az élet Bahreinig és vissza. A riporterhölgy, azt próbálta megtudakolni Orbán kivilágítás- és ingatlanügyi vejétől fényes nappal az utcán – midőn a pénteki Célpont című műsor nyersanyagát hozta volna össze -, hogy mégis milyen szerepe volt több kastély és műemléképület megvásárlásában drága jó Tiborcz István úrnak.

A műsor előzeteséből – amelyet Simicskáék már kilőttek az éterbe – kiderül, hogy Pityu vitéznél beakadt a szalag.

Tehát. A Hír tévé riportere első körben azt kérdezi Tiborcz Istvántól, tag-e a BDPST Zrt. abban a két cégben, amelyik kastélyt vásárolt. Mire Orbán Ráhel férje, traktoros falopások árnyékából milliárdos üzletemberré avanzsált paraszt:

De önnek ehhez – most őszintén kérdezem – mi köze van?

Majd amikor a riporter arra próbál érdemi választ kapni, hogy miért Tiborcz István fizette a legalábbis fura és aggályos kastélyvásárlásokat intéző cég bejegyzéséhez az illetéket, RáhelPityu újra előrángatja azt a fegyvert, ami Matolcsynál a blöffkártya:

De mi közük van hozzá? 

Aztán a párbeszéd nem várt fordulatot vesz, amit remélhetőleg a kedves nejtől apóspajtásig mindenki örömmel vett tudomásul:

Tiborcz: Engem meg ez érdekel, hogy van-e férje? Olyan szép.

Riporter: De én meg cégügyekről érdeklődtem.

Tiborcz: De most…én értem…én meg a magánügyeiről szeretnék érdeklődni.

Az már egészen biztos, hogy a pénteki Célpont nézettségi rekordot fog dönteni, és bár a teljes műsor tartalmát nyilván nem ismerem, eléggé padlót fogtam ettől az ízelítőtől. Ami két dologra is elég egyértelműen rávilágít. Perszehogy mindenki tudja, de soha nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Egyfelől Tiborcz István nemzeti vej, aki a tehetségének, a jószerencsének, és az apósának köszönhetően pár év alatt sokmilliárdos forgalmú, piacvezető céget kapott a segge alá mindenki mást elgáncsolva az egészséges piaci versenyben, Matolcsy-féle eleganciával vigyorog bele az arcunkba: nem érti, hogy a köznek mi köze van a kedvéért beüzemelt közpénsszivattyúhoz, a bahreini csokizáshoz, paloták és kastélyok adásvételéhez, nem remélt új vállalkozások gründolásához.

Mert közpénzben tökig fel- és letűrt ingujjban matatni jó dolog, de újságírói kérdésekre – a habonyi kommunikációs szarelkenés szellemében – válaszolni derogál. Tiborcz nem közsszereplő, következésképpen a simlis ügyeiről az MTI sem hajlandó beszámolni, mert após úgy döntött, hogy ezzel mindent meg lehet úszni. Tiborcz most egy ilyen végtelenül kínos helyzetben találta magát (nem sűrűn fordul elő vele, hogy itt-ott-amott kamerák és mikrofonok keresztezik az útját), ezért kínjában ezt tehette: visszakérdezett, értetlenkedett, ahogy nevelték.

Az viszont – és itt jön a másfelől – egészen elképesztő fordulata az eseményeknek, hogy ilyen penetráns személyeskedéssel próbálja megúszni a nyilvánvalóan kellemetlen helyzetet. Van abban azért valami mellbevágó – az öntudatlan vej igen nagy bizonyossággal megállapíthatóan nincs tisztában azzal, hogy kamera rögzíti a pofáját-hangját -, hogy a témához semmilyen módon nem kapcsolódóan közli a riporterrel, hogy szépnek találja, és a családi állapota iránt érdeklődik.

Azt eddig sem gondoltam, hogy Tiborcz István a hűséges, szerető férj ideáltípusa volna, ám ez az irhamentő nemzeti flört elég meredeken beletaposott az aurámba. Mert nyilván a feudalizmusba öles léptekkel rohanó magyar társadalomban aligha vehető komolyan, hogy a királyi-hercegi sajátlábak leginkább szerelemből, sem mint érdekből házasodnak. Na de b*szki, Trump is megirigyelhetné ezt a ripacskodást.

Szeretném felhívni a minket sivalkodónak minősítő barnanyelvű média figyelmét arra, hogy itt nem magánemberek magánéletében vájkálunk, hiszen Kósa Lajos élő klasszikus óta pontosan tudjuk, hogy a magánélet azért magánélet, mert magánélet. Ettől függetlenül állapítsuk meg azért közösen, hogy a látvány lesújtó. Ezek után már azt sem értem, hogy Tiborcz egyáltalán miért fárasztotta magát a fölösleges körökkel, hogy van-e férje, vagy nincs férje a riporternek. Be kellett volna rángatni az első kapualjba és elintézni, nem? Miért nem vetette rá magát a fényes utcán a hölgyre? Ez is egy módja annak, hogy addig se a mocskos, védhetetlen ügyek legyenek terítéken, nem igaz? Vagy az is lehet, hogy rávetette magát?

Bárhogyan is legyen, abban biztos vagyok, hogy apóspajtás nem tépi le ezért tőből emberünk ficánkoló férfiasságát, hiszen Pityu tökéletesen illeszkedik a Fidesz-féle szent házasságot és keresztényi életvezetést mindenek fölé helyező narancssárga modellbe: fehérvári huszárok, pálinka, kézzel evés, mindenbe beleevés, parttalan nagyképűség, nőket megalázó, nőknek lábszagúan beszólogató egészséges, férfias magabiztosság. Semmi rendkívüli nincs abban, hogy miközben Ráhelke otthon gyereket szoptat, a kedves férj éppen más nőket próbál levenni a lábukról, bókol nekik (a maga tapló f*szparaszt módján) és a magánéletükben vájkál.

Nem meglepő, de legalább nyilvános fejlemény, hogy Pityunak nem csak a korrupciós hálózatba sikerült igen eredményesen beilleszkednie, és egy egész ország lábán állva, hatalmi hátszéllel, nagyképűen tolni a bizniszt, de férfiként is hozza az elvárásokhoz illő teljesítményt. Igen, egy pillanatra tényleg megsajnáltam Orbán Ráhelt (hajlamos vagyok ilyen hülyeségekre), mert szar lehet rádöbbenni – noha a kedves édesanyja példája igen tanulságos lehetett volna számára -, hogy ebben a klánban nincs túl sok opció egy nő számára. Hogy a sajátláb értelme legfeljebb az utódok potyogtatása, miközben jut elég idő azon gondolkodni, hogy vajon tényleg a külső-belső értékeiért vették feleségül, vagy ettől sokkal magasztosabb célok miatt.

Az egész országot persze marhára nem érdekli, mert semmi köze nincs hozzá, hogy Tiborcz István félrekúr-e vagy sem (remélhetőleg a következő áldozata azért tarkón csapja egy szívlapáttal), hanem azon háborog teljes joggal, hogy egy senkiházi takonyból pár év leforgása alatt milliárdos gazembert nevelt após kartárs. Akinek senkiházi takonysága egyáltalán nem indokolja ezt a nagy arcot. Végül is olyan mély bugyra ez az Orbán família viselt dolgainak, hogy talán még ennyi szót is fölösleges volt rá pazarolni.

Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy Ráhelke, tényleg majdnem megsajnáltalak. Pedig semmi közöm hozzá. De a sajátláb nem boldogít. Ezt mi eddig is tudtuk, te majd ezután fogsz rájönni.

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!