Ki a francot érdekel a halálos ágyad, Semjén?

Semjén Zsolt 2013. március 15-én Kézdivásárhelyen (Fotó: MTI/Baranyi Ildikó) Semjén Zsolt 2013. március 15-én Kézdivásárhelyen (Fotó: MTI/Baranyi Ildikó)

Először be akartam tenni ide egy videót, amelyhez nem szerettem volna elöljáróban semmilyen kommentárt hozzáfűzni, annál is inkább, hogy elég nehezemre is esett volna. Rég láttam ilyet, pedig naponta erős a verseny, és soha nincs vége. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy elmesélem előbb.

Magyarország miniszterelnök-helyettesét, bizonyos Semjén Zsoltot egy ellenzéki politikus – Harangozó Tamás (MSZP) –  arról kérdezte ezen a szent napon a parlamentben, hogy mégis mi a helyzet, hogyan képzelte a dolgot a rasszista, emberek halálát szándéknyilatkozatok szintjén megfogalmazó, pápagyalázó, társadalmi csoportokat egymás ellen uszító Bayer Zsolt kiváló publicista és fideszes párttagköny-tulajdonos lovagkeresztje ügyében. Jó, tudom, eltemettük már több ízben is a píszí bűzlő hulláját, de akkor is. És nem Bayer Zsolt stílusával van problémám, sőt: hogy témába vágó legyek, ünnepélyesen kijelentem, hogy agyfaszt kapok a stílussal polémizáló, megbotránkozó, kisujjat eltartó, a tartalmat másodlagosnak tekintő allűröktők és úrias finnyáskodástól.

Zárójel: ennek azért van jelentősége, mert miután egy jó ideig gondosan és testületileg és kormányzatilag titkolták, nemrég kiderült, hogy történetesen éppen a főkeresztény KDNP főkeresztény világítótornya volt az, aki felterjesztette a Fidesz kormány seggéből kilógó, minden más irányba következetesen köpködő, igen jól fizetett gyűlölködő barátunkat a kitüntetésre. Aki miatt, aki ellen tiltakozva annak idején nem kevesen megváltak saját kitüntetésüktől. Zárójel bezárva.

Azt mondja a nemzetegyesítő géniusz és honosítási felelős:

Nagyné Pintér Jolán a  GULÁG-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány elnökhelyettese a következő szövegű felterjesztést, javaslatot tette: a GULÁG rabtelepein fogvatartottakkal való érzelmi azonosulásért, az erdélyi magyarság életének hiteles bemutatásáért. Én hajszálpontosan ezt a szöveget hagytam jóvá és írtam alá. 

Más vonatkozásban: indulatból írt, szerencsétlen mondataiért Bayer Zsolt bocsánatot kért. 

Személyes vonatkozásban pedig: gyerekkorában Bayer Zsolt mellettem ült az iskolapadban. Mellettem fog állni a halálos ágyamon is. Én Bayer Zsoltot sose fogom megtagadni. És önöknek, a szocialista pártnak csak azt kívánom, hogy legyen legalább néhány olyan ember, olyan publicista az önök holdudvarában, aki magyarságban és tehetségben megközelíti Bayer Zsoltot. 

Az a baj, hogy itt egyáltalán nem volt vége a kutyakomédiának, a bányászbéka segge alatt nyolc méterrel dagonyázó, a rothadó politikai-közéleti viszonyokat a maguk visszataszító életnagyságában megvilágító cirkusznak. Harangozó viszontválaszában azt mondta Semjénnek:

Én remélem, nagyon remélem, hogy egyszer sem kell szégyenkeznem. Hogy ilyen szöveget egyáltalán előadó vezető politikus mellett kelljen ülnöm bármikor, mint amit most ön itt előadott gyalázatos módon. Egyetlenegy gyűlölködő, antiszemita, cigányellenes, vagy éppen a katolikus pápát ócsároló embert nem lehet ennek a nemzetnek a nevében közös kitüntetésre felterjeszteni akkor sem, ha a maga haverja. Szégyellje magát! S tudja mi a különbség még mindig Bayer Zsolt meg ön között? Hogy ezek szerint Bayer Zsolt állítólag bocsánatot kért, én nem hallottam. Tegyük föl, hogy most nem hazudott. Ön bocsánatot kért ezek után, hogy felterjesztette? (…) Ha ön most ezt nem teszi meg a következő egy percben, akkor ön szégyene ennek az országnak, és szégyene a kereszténydemokráciának is úgy, ahogy van.

És jött a mindent elsöprő riposzt, ami pontosan jelzi, hogy rohad minden, amihez ezek hozzáérnek, minden amihez ez ájtatos, álszent Semjénnek köze van.

Az én javaslatomban két dologról van szó.  A GULÁG-ról és a határon túli magyarságról. Hatvanadik évfordulója van a GULÁG-nak. Önöknek, mint jogutód pártnak ebben a kérdésben mérsékeltebben kellene viselkedni, és nagyobb empátiával azok iránt, akik az ön elődjük eszmerendszere miatt jutottak a GULÁG-ra. A másik: 2004. december 5-e van. Az önök pártjának, és a hazaárulásának és a nemzetárulásának a napja. Bayer Zsolt a magyarság mellett állt ki. Ezért javasoltam kitüntetésre. Önöknek a mai napon a legnagyobb csöndben és szégyenben kell lenni. A hazaárulásuk miatt. 

Egyáltalán nem tisztelt, ellenben mélyen megvetett Semjén Zsolt! Kezdjük ott, hogy ma egyáltalán nem 2004. december 5-e van, bár jellemző, hogy megint valami olyan nem túl távoli történelmi eseménybe kapaszkodsz, ami kellően kényes ahhoz, hogy addig se a jelenben éljünk, a jelen disznóságait nehezményezzük. Leszarom a 12 évvel ezelőtti népszavazást, sőt ismerek olyan Semjén-féle mélymagyarokat, akik otthon maradtak azon a fájdalmassá kikiáltott napon, és ismerek olyan határon túli magyarokat, akiknek nem fáj az a nap, akik pontosan értik, hogy többé és kevésbé valamennyi párt csak politikai tőkét akar kovácsolni belőlük. Ki lefizeti őket, ki pellengérre állítja őket, tökmindegy. Egy jelentős részük képes a gondolkodásra, és legszívesebben egy szívlapáttal honorálná a nemzetegyesítő, kereszténykedő Semjén Zsolt törődését. Akinek az áldásos nemzetpolitizálása miatt minden nap kicsit szarabb határon túli magyarnak lenni.

De mert ez egyáltalán sehogy nem kapcsolódott amúgy sem a témához, beszéljünk a lényegről. Ha jól hüvelyezem Semjén képzavarokkal súlyosan terhelt szavait, akkor tulajdonképpen beismerte, hogy a befolyásával üzérkedett, midőn gyerekkori barátját, osztály- és padtársát kitüntette, és a botrány ellenére sem határolódott el tőle. Lehet, hogy én nem értem ezt az unortodox erkölcstelenséget, de milyen selejtes ember lehet az, aki szerint egy sírig tartó barátságnak bármi köze lehet egy állami elismeréshez? Milyen ember az, aki ezt a parlamentben kidagadt erekkel a nyakán üvölti, és büszke is rá?

Milyen rothadó moralitással felruházott emberek ezek, akik már megint eldöntötték, hogy ki a magyar és ki nem, ki kérdezhet és ki nem, kinek lehet véleménye és kinek kell kussolnia. Milyen ország az, ahol a miniszterelnök helyettese nyíltan beszél arról a parlamentben, hogy azért vállalnak közösséget vállalhatatlan trógerekkel, mert együtt őriztek velük libákat, a szomszédjuk volt, a padtársuk volt, az ivócimborájuk volt? És maradt.

A kurva életbe, Semjén! Az érv egy állami kitüntetés mellett, hogy az ember nem tagadja meg a barátját? Ha Bayer cigánygyerekeket reggelizne, akkor most azt vágtad volna a pofámba, hogy mégiscsak a legjobb barátod, jár neki az, ami? Kit érdekel a halálos ágyad, te pofátlan, erkölcstelen gazember? Mióta ér lovagkeresztet egy gyerekkori barátság? És ha nem azért járt a kitüntetés, hogy volt pofád ezzel érvelni egy hivatalos felszólalásban? Meddig tudtok még süllyedni, Semjén? És külön te meddig még? Ennyit sikerült érvként felhoznod a cégéres, néphülyítő Bayer védelmében? Hogy egy iskolapadban ültetetek? És te nemzetárulózól? Te, aki négy éve bomlasztani jártál Erdélybe, ma meg már te vagy a nemzetegyesítő kampányguru, aki tudja, hogy mi a jó a határon túliaknak? Te, aki pont azt művelted négy éve ilyenkor, amit ma nagy pofával elítélsz? Te döntöd el, hogy ki a magyar és ki nem az? Mielőtt nekiálltál volna kommunistázni körbenéztél jól a pártodban? Üdvözlöm Hoffmann Rózsát és a többieket.

Fasza országot építettetek ide, Semjén. Ahol ti döntitek el, ki a magyar, kitüntetitek az ivócimboráitokat, akik szintén azokat tartják magyarnak, akiket ti. És üzenitek mindenkinek: faszba a tehetséggel, szorgalommal, kitartással, munkával. Itt azokból lesz ember, aki a szomszédotokba született és az osztálytársatok volt. Mindenki más kussoljon. Vagy azért, mert MSZP-s, vagy azért, mert román, vagy azért mert Semjén Zsolt azt böfögte fel a mélymagyar lelke bugyraiból. A büdös kurva életbe, abba, hogy soha nem lesz vége ennek a pusztításnak. (A videót ITT lehet megnézni amúgy.)

Ja, és a Gulágnak van hatvanadik évfordulója?

adomany