NEHAZUGGY

Hétről hétre, napról napra elkeserítőbb, amit ez az ember művel

H. Andrea | 2016. November 30, Szerda | 9:09

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Meg kell a szívnek szakadni. Nem. Valójában a tudatomnak lesz muszáj mostmár végképp kettéhasadni. De legalább művelődtem ma is, tegnap is, ha már azt sem tudom, merre nézzek a megrökönyödéstől.

Nem, nem azért, mert Magyarország egyszemélyes vezetése arról döntött, hogy a brutális 1,6 százalékos, jövőre várható nyugdíjemelés mellé extra szemfényvesztésként 10 ezer forintos Erzsébet-utalványt ad ajándékba (ő a két kezével) minden nyugdíjasnak. Ha nem érkezik meg karácsonyra, majd megérkezik a két sátoros ünnep között. Ő mondta a szájával, kivételesen biztos vagyok benne, hogy így is lesz. Áldja meg a jézuska azt az áldott jó fejét, az egész Fidesz különítmény pedig hálát rebegve csókolgassa a lába nyomát, egészségükre.

Hanem azért rökönyödtem meg én, mert Magyarország egyszemélyes vezetése nem csak egy demagóg, populista nagyotmondó, hanem már olyan szinten beszél marhaságokat, hogy lassan közveszélyes. A horgászkodó államfő mániája a víz, ennek meg a soha véget nem érő, pávatáncos hallucináció. Amelyhez mérhetőt mostmár nem hetente, de kvázi naponta produkál. A víz úgy találkozik a dühöngő cinizmussal, hogy tegnap világtörténelmi premiernek számító csúcstalálkozóra került sor. Jobb, ha nem én mondom el, inkább ideteszem, hadd szenvedjünk együtt:

Megismétlem: Banglades gazdasági eredményei Európában is kiérdemlik a figyelmet – ezt préselte ki magából a bármit, bárminek az ellenkezőjét bármikor magából kipréselni képes politikai vadbarom tegnap, midőn a Budapesten zajló víz-világtalálkozóra érkezett bangladesi miniszterelnök társaságában sajtót tájékoztatott.

Az ázsiai országban bekövetkezett „helyzetjavulás” bizonyíték arra, hogy „akkor is lehet növelni egy nép jólétét, ha látszólag minden természeti erő és a megörökölt szegénység is ott áll a siker útjában” – fogalmazott Orbán Viktor a Budapesten zajló víz-világtalálkozóra érkezett bangladesi miniszterelnökasszony, Sejk Haszina Vazed társaságában.

Tudta még fokozni a tenyeres-talpas píszit a magyar-bangladesi üzleti fórumon tartott záróbeszédében is, ahol megállapította: különösen ritka egy hölgy részéről, hogy bátorságból mutat példát, márpedig Haszina asszony a világ egyik legbátrabb miniszterelnöke. Vastaps és virágeső.

Fotó: Botár Gergely/Miniszterelnöki Kabinetiroda

Igazság szerint nem egyszerű, de megpróbálom értelmes mondatokká formálni azt a mérhetetlen megütközést, amit ez a szürreális, illiberális-fantasztikus politikai prostitúciós előadás kiváltott belőlem. Azt felejtsük el, ha tudjuk, hogy Káder János víz-világtalálkozójára 117 országból közel 1800 vendég érkezett, és ezúttal sem sikerült egy civilizált, nyugat-európai ország/szervezet bármilyen rangú képviselőjével asztalhoz ülni.

Azt is felejtsük el, ha tudjuk, hogy miután a migránsok ellen hosszú hónapok óta uszító személyiségzavar szeptemberben még közös nevezőre hozta a nagy muszlim tömegek jelentette párhuzamos társadalmakat a terrorizmussal, most egyetértett kollégájával abban, hogy

a terrorizmust nem lehet kötni sem valláshoz, sem nemzetiséghez, sem civilizációhoz, sem etnikumhoz.

Azt értem, hogy utolértük már Banglades életszínvonalát, és ez önmagában fantasztikus ok arra, hogy a világtörténelem lekötelezve érezze magát, de nem úgy volt, hogy a politikai korrektség megbukott a francba, nem azt ünnepli a magyar kormány kétpofára? Akkor mi volt ez, Orbán?

Mégiscsak a világ egyik legszegényebb, a Föld nyolcadik legnépesebb országáról beszélünk, amelynek éves GDP-jéből három darab letelepedési kötvényre is alig futná, amely egy gyermekmunkára épülő, nyomorúságos ázsiai segglyuka a világnak. Ahol szennyezett környezetben, embertelen körülmények között, állandó életveszélyben vergődő, lassan ölő betegségeket hordozó kiskorú és nem kiskorú rabszolgák robotolnak éhbérért. Amely ország a magyar kormány honlapja szerint is terrorizmus, ipari méreteket öltő bűnözés által fenyegetett és sújtott, politikailag kiszámíthatatlan, instabil, lepusztult út- és vasúti hálózattal, szegényes egészségüggyel leírható ország, ahova csak valóban halaszthatatlan esetben javasolják a beutazást.

Erre kiáll az illiberális pávatáncos és lenyomja ezt a dörgedelmet. Egy gyermekrabszolgaságra épülő gazdaságról azt állítja, hogy kiérdemli Európa figyelmét? A szövetségesek nélkül maradt, diktátorok iránt rajongó köpönyegforgató, aki minden meggyőződés nélkül mondott már mindent és mindennek az ellenkezőjét, azt állítja – és ezzel büszkén angol nyelven is nyomul a kormány világ szégyenére -, hogy a munkavállalói jogokat, a munkavédelmi törvényeket hírből sem ismerő, kizsákmányolt gyermekeket/rabszolgákat napi 1-2-3 dollárért a sárba tipró, korrupcióban elsüllyedt vállalatok vállán nyugvó gazdaságot Európának irigyelnie kellene?

Ahol az országban élő csaknem 40 millió gyerekből 3,5 millió dolgozik illegálisan. Ahol a gyerekek nagyjából ötöde nem jár rendszeresen iskolába. Ahol a nagyszerű és bátor miniszterelnökasszony kormánya 2010-ben azt a célt tűzte ki, hogy 2016-ig bezárólag megszűnjön az országban az egészséget veszélyeztető gyerekmunka, de azóta nagyvonalúan 2021-re módosították a határidőt, miközben azzal hülyítik a népet, hogy 2030-ig teljesen felszámolják a gyerekmunkát.

Hát ha erre a gazdasági csodára (igen, kurva nagy dicsőség, hogy a béka segge alatt 18 kilométerre vegetáló szarfészek 6%-os gazdasági növekedést produkált egy sötét, mocskos korrupcióval átszőtt országban) biztosan felkapja a fejét Európa. Mert eddig általában akkor szokta felkapni a fejét, amikor 10 éves gyerekmunkásokat kompresszorral gyilkolnak meg a munkaadóik, vagy rázárják a gyárajtót a nyomorultakra, amikor kigyullad az épület.

Hétről hétre, napról napra elkeserítőbb, amit ez az ember művel, minden, ami elhagyja a száját. Ha Banglades a követendő példa, akkor mi jön ezután? Dél-Szudán, Szomália, Vietnám, vagy Ruanda? Azok is simán világtörténelmi csúcstalálkozók lehetnének azok után, hogy már nem maradt olyan demokratikus-liberális hanyatló ország, amelynek vezetői szóbaállnának vele. Már a V4-ek is fintorogva viselik el az illiberális bűzét. Amivel olyan országok vezetői előtt borul le, amely országok kormányai az emberi jogokat magasról leszarják és kitapossák saját polgáraik belét.

Mély undor és megvetés, ennyi jut eszembe. Ez az ember mára legfeljebb egyetlen dologban képes hűségesnek és következetesnek lenni mindenkori önmagához: a fékevesztett össze-vissza beszélésben és saját korábbi kijelentéseinek konjunkturális meghazudtolásában. A hatalommánia kinyírta az elveket és elpusztította az agyát is. Valódi politikusokat már nagyítóval nem találni a környezetében, sejkek, diktátorok, császárok és elvetemült gazemberek kegyeit keresi. Nem tudom, hogy Banglades milyen offshore lehetőségeket rejt magában, de nagyjából mindegy is.

Ezt a tényeket, szakértelmet, hozzáértést tagadó és kiröhögő, bűzös világot építi Orbán vállvetve Trumppal, Putyinnal, Kaczynskival és újabban a világtörténelmileg bátor Haszinákkal. Félő, hogy ez még nem a legalja. Az csak ezután jön.

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!