Elveszi a hangjukat, megtöri a gerincüket

Marabu Marabu

Marabu (akit szeretettel köszöntünk a Szalonnán) karikatúrája önmagában is megáll, mégis érdemes talán továbbgondolni. A magyarországi valósággal sokan tisztában vannak, kevesen nincsenek. Aki nem akarja észrevenni a nyomort, az nem is fogja. Neki így jó, lelke rajta.

Az utcán élő hajléktalanok egy hosszabb, vagy rövidebb folyamat végén kötnek ki az aluljárókban, parkokban. Ők láthatók, sőt – gondoljunk csak Marsi Anikó fintorgására – érezhetőek is. A legtöbb nehéz helyzetben lévő ember nem így él. Akinek van lakása, az nem látható. Akkor sem, amikor sötétben éhezik és fázik a négy fal között. A különbség csak annyi, hogy ő nem az utcán csinálja ezt, hanem otthon. Éhenhalni, kihülni ott is lehet. Talán még hamarabb, hiszen őket a különféle humanitárius szervezetek sem találják meg, ők nem kapnak meleg ruhát, takarót, ételt, gyógyszert. A legtöbben szégyellnek segítséget kérni és nem is biztos, hogy van kihez fordulni.

A második rétege ennek a történetnek – és számomra a karikatúrának is – első körben a hajéktalanok kriminalizálása volt. Majd második körben a lejáratásuk, megbélyegzésük. Ennek egy vonulata a Vajnatévé produkciója a büdös aluljáró-lakókról. De ehhez tartozik az a történet is, amikor ki akartak lakoltatni 64 nőt egy átmeneti szállóról, mert kellett (most is kell) az ingatlan.

Minden kommunikációs eszközt bevet a kormány, hogy a nehezen és kevesek által látott migránsok helyett jól látható, bárki számára felismerhető ellenséget kreáljon. Olyanokat, akik ellen lehet majd harcolni, hont védeni. Például a nyugdíjasokat, akik megzabálták a jövőt. Lassan áttolódik a súlypont és célkeresztbe kerülnek azok a társadalmi csoportok, amelyek már nem képesek az önvédelemre. Többnyire nem is tudják – mert nem jutnak információhoz számítógép és esetleg áram hiányában -, hogy ők lettek az új migránsok, az országromboló élősködők. Pedig ez történik.

A naponta harsogva kihirdetett sikerek, a soha nem látott módon száguldó gazdaság, a napról-napra jobban élés, a 120 százalékos foglalkoztatás zajos ünneplése sok honfitársunk számára – főleg, ha az a honfitárs kizárólag a közpénzmédiából tájékozódik – nyilvánvalóvá teszi, hogy ebben az országban csak az nem dolgozik, aki nem akar és csak az nem tud boldogulni, aki lusta, alkoholista és semmit nem tesz önmagáért, ezzel szemben elvárja, hogy eltartsa a társadalom.

Lassan kezd elfogadottá válni, hogy a nyugdíjasok élősködők és ők szúrtak el mindent. Ennek egy összetevője az a propaganda, amelyik azt sugallja, hogy ha egy nyugdíjas nem képes megélni, az csak azért fordul elő, mert az embertelen, önző, szemétláda gyermeke/rokona nem gondoskodik róla. Sőt, a társadalom nyakába akarja varrni az idős ember ellátását. Ezért a gondos kormány – hogy megvédjen minket tőlünk – fizetőssé teszi az úgynevezett elfekvőket, bepereli azokat a hozzátartozókat, akik nem egészítik ki az idős rokonuk jövedelmét és hatósági úton behajtja a tartásra kötelezettől a pénzt.

Csak arról nem esik szó, hogy ezek az idős emberek egy életen át fizették a járulékokat és arról sem beszél senki, hogy mi történik azokkal, akiknek nincs élő hozzátartozójuk, vagy ha van, maga is támogatásra szorulna. Nem esik szó továbbá azokról a százezrekről, akiktől megvonták a rokkantellátást és 22 800 forintos álláskeresési járadékból kellene életben maradniuk, miközben betegségük miatt nem alkalmasak munkavégzésre, de sok esetben még az önellátásra sem.

A kormány szép lassan létrehozta a belső migránsok egyre szélesedő táborát. Hajléktalan, vagy nem hajléktalan nyomorgók tömegét, akik a választások környékén majd fontosak lesznek néhány napig, mert meg lehet vásárolni a voksukat egy csomag száraztésztával, kiló krumplival. Egyébként csöndben vannak, mert a napi túlélés elveszi a hangjukat, megtöri a gerincüket. Akkor azonban jól jönnek, amikor meg kell mutatni a harci készültségben toporgó híveknek, hogy merre van az ellenség.

Ott van minden bajok okozója az aluljárókban, az utcákon, a járda szélén. Hamarosan nem lehet majd jogszerűen sem éhezni, sem fázni ebben az országban. A kormány egészen egyszerűen betiltja és kész. adomany