NEHAZUGGY

Az alsókővágóörsi kocsmaasztal nincs olyan mélyen, mint ahová ez a köpcös, trampli téeszelnök taposta az országot

Molnár Bálint | 2016. Október 3, Hétfő | 14:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olybá tűnik nekem a dolog, hogy tegnap este óta nem hatottak a gyógyszerek. A beteg nem hogy egyáltalán se nyugodott meg, viszont legalább hisztérikusabbá vált. A Duna-parti Napóleon győzelmet hirdetett az országnak gyűlésében is, miután az előre megrendelt tűzijátékkal nyakon öntötte érvénytelen, semmis népszavazásának világra szóló sikerét.

Hazudnék, ha azt írnám, hogy másra számítottam: maximálisan várható volt, hogy miután tegnap este egyetlen árva szó nem esett az érvénytelenségről, a következő napok legnagyobb kihívása az lesz, hogy miként lehet fideszbeszélül ki- és megmagyarázni a buktát.

Mielőtt a nevetséges nyelvcsapkodásba soha bele nem fáradó, a zsebében kényszeresen kotorászó, szánalmas hobbifocista mai parlamenti szereplését szemügyre venném, azért állapítsuk meg, még soha senki nem örült ennyire a világon egy túltolt, az embereket lelkileg kizsigerelő kampányt követő népszavazási vereségnek. Semjén Zsolttól Kovács Zoltánig, Gulyás Gergelytől Kósa Laláig, Halász Jánostól Pelcznéig, Némethig, meghosszabbítva az egész bagázst Bicskéig és Lovasberényig.

Orbán Viktor – aki a jól végzett munka után kialudta magát – felállt a helyéről a parlamenti bársonyból és rekedt röhögését alig bírva visszafojtani közölte, hogy

a magyar demokrácia történetében még soha egyetlen párt vagy pártszövetség sem kapott ilyen mértékű felhatalmazást.

Hát ja. Még egyszer: a bukott népszavazásban kiteljesedő, pártokon átívelő nemzeti ügy ecsetelése közben belecsuklott a hangja a helyzet nevetségessét tökéletesen szimbolizáló nevetésbe. Nem fogja hagyni, hogy 3, 3 millió ember véleményét semmibe vegyék. Arról egy szó nem esett – pedig aludt már egyet -, hogy történik mindez egy csúfosan és kínosan elbukott, érvénytelen, közjogi következményekkel nem járó népszavazáson.

Kénytelen vagyok újra megállapítani, a tegnap esti gyógyszerek nem hatottak.

Ha igaz az, hogy a történelmet a győztesek írják, akkor tegnap a nemek elsőprő győzelmével Magyarország nyert – így Orbán, aki még azt is hozzátette: Magyarország 2010 óta Európa mintaállama.

Ebben a mintaállamban márpedig az lesz, hogy a mérkőzés közben/végén, az eredmény függyvényében módosított játékszabályok értelmében, 3, 3 millió ember (3 282 928 ember, Magyarország lakosságának egyharmada) mögé bújva, a többség véleményét leszarva, Orbán kormánya (a parlament révén) érvényt szerez az érvénytelen, eredménytelen, semmis népszavazás eredményének és beterjeszti az alkotmánymódosítást. Hogy Vona Gábor lemondásra való felszólítását egy olcsó simicskázással hárította el, az már csak apró adalék egy olyan ember aggasztó kórképéhez, akihez foghatóan még senki nem csinált ilyen drágán ennyire hülyét magából.

A fenti állapotok számomra egyet jelentenek azzal, hogy a saját eszközeivel, a saját maga által megszabott feltételek mellett csúfosan leszerepelt miniszterelnök alattomosan, két heherészés között egy gyászos polgárháború irányába tereli az országot. Az ibizai szipogó munkanélküli gyűlöletkampánya nem jött be, ezért a kisebbséget többségnek, az érvénytelent érvénytelennek kiáltják ki.

A bűntársak papagájba lemenve tolják a megtévesztő, sikamlós mellveregetést: ha így lett volna, meg ha úgy lett volna, akkor nem lennénk EU-tagok. Fals, hamis, téves, szánalmas érvelés: 1997-től a fülfekorradalmi alkotmánymódosításig a névjegyzékben szereplők 25%-ának egybehangzó véleményére volt szükség egy népszavazás érvényességéhez.

Az Orbán-kormány 2011-es alaptákolmánya a népszavazások érvényességének küszöbét visszaállította az 1997-es törvénymódosítás előtt érvényes szintre: az összes szavazásra jogosult fele plusz egy főre. Nem Soros, nem Gyurcsány, hanem az Orbán-féle jogászkormány állította vissza. Tegnap saját magukat köpdösték szemen sorra, amikor ezzel a szánalmas magyarázkodással kiálltak. Ezt húzta ki Orbán Habony kalapjából.

De ne higgyétek el nekik, hazudnak! 2003-ban érvényes és eredményes volt a népszavazás? Igen. 2016. október 2-án érvényes és eredményes volt a népszavazás? Nem. Innentől kezdve nincs miről jogászkodni. Érvénytelen népszavazás semmilyen, azaz 0 (=nulla) felhatalmazást nyújt Orbánnak. Lehet röhögni, öcsém, röhögj, amíg még röhöghetsz! Bár azért ez mintha nem a te röhögésed lenne.

Az viszont túlmutat ezen az aljasságon is, hogy 3, 3 millió ember véleményére hivatkozva a maradék közel 5 milliót nagyívben, magasról leszarja. Nem elég, hogy a népszavazás intézményét relativizálja és beledöngöli a sárba (ezek után teljesen felesleges Magyarországon népszavazást kiírni, az senkit semmire nem kötelez), de tovább fanatizálja a tábort és hirdeti fennen: mivel a mellettünk szavazók 150% százaléka mellettünk szavazott, akkor az a többség. A többség pedig a győztes. A győztesek írják a történelmet. Tehát Magyarország győzött.

Az alsókővágóörsi kocsmaasztal nincs olyan mélyen, mint ahová ez a köpcös, trampli téeszelnök taposta ezt az országot. Az, hogy Európában milyen üzenete van ennek a népszavazásnak, az egy dolog. Hogy a hívei miként azonosulnak az agybajával és köpködik a mindenféle fórumokon azokat, akik tegnap rosszul szavaztak, vagy egyáltalán nem szavaztak, az egy másik dolog. A legsúlyosabb viszont az, hogy a népi felhatalmazást szavatoló törvényt is a szóbeszéd erejével írták át opcionálisan leszarható kategóriává. Úgy hiszik, mind hülyék vagyunk, úgysem értjük a jog nyelvét, ezért ők döntik el menet közben, mi a jog, mi a törvény.

Szeretném felhívni az önmagukat ünneplő ellenzéki erők figyelmét arra, hogy nincs mit ünnepelni. A magyar demokrácia nem győzött tegnap, hanem szomorú vereséget szenvedett. Magyarország nem lett jobb hely, mint tegnapelőtt volt. Amit tegnap láttunk, és amit ma előadott a pocakos, mind abba az irányba mutat, hogy egy valamikor a távoli jövőben aktuális (bármilyen/tetszőleges) választáson ugyanígy fogják módosítani szóban és kommunikációban, majd konkrétan de facto és de jure is a szabályokat, amennyiben az eredmény nem kedvez a győzelmüknek. Orbán két nyihogás között tovább önti az olajat a tűzre és állítja csatasorba bégető híveit: aki nem szavazott, vagy érvénytelenül szavazott, aki nem akart részt venni egy ostoba kérdés köré építette bohózatban, annak az érdekeit képviselje, aki akarja.

Súlyos ez. Az 500 milliós Európai Uniót most falhoz állította Orbán 3,3 milliós felhatalmazása, amit egy érvénytelen népszavazáson ért el. Ezen nincs kedved röhögni, te személyiségzavaros? De ha már, akkor megkérdezem: mi a büdös francnak demokratikus szabályok, ha úgyis telibeszarod őket, te nemzet szégyene? És ha az igenek győztek volna, akkor arra hivatkoznátok, hogy de a nemmel szavazók viszont felhatalmaztak a további lopásra, és őket képviselni kell?

Ahogy általában, most sincsenek válaszok ezekre a költői kérdésekre. Tegnap kiderült, hogy röhögve-röfögve lépték át az aljasság újabb szintjét, ma sem tágítanak tőle. Az alkotmánymódosítás, amiből legalább hatot megcsináltak népszavazás nélkül is, ezúttal is kivitelezhető lett volna. De nem. Február óta hazudnak, hogy bezzeg a népszavazás nyújtotta felhatalmazás, amivel odacsapnak a brüsszeli asztalra. A győzelem fontosságától eljutottak odáig, hogy már a részvétel sem volt fontos. Nem csodálom, hogy alig bírja visszafojtani a röhögését a nemzeti téesz elnöke. A helyzet számunkra aggasztó, és nincs harmadik lehetőség. Vagy ő fog belerokkanni, vagy mi. De hogy az alsókővágóörsi kocsma mélyénél lejjebb nincs, az is biztos.

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!