Valaki tényleg vizsgálja felül a gyógyszeradagját, mert ennek nem lesz jó vége

A Kossuth rádió igehirdető mikrofonja előtt (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd) A Kossuth rádió igehirdető mikrofonja előtt (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Már olyan régen nem volt pénteki igehirdetés, hogy kezdtem egészen jól érezni magam, ámde Orbán ma reggel is felkelt és becaplatott a Kossuth rádióba, ahol rekedt hangon, köhécselve, krákogva és sóhajtozva ontotta büdöslábú tanait az éterbe.

Őszintén aggódom, és kérek mindenkit, aki illetékes ebben, a gyógyszeradagját vizsgálják felül, mert ennek nem lesz jó vége. Számtalanszor beszélt már orbitálisan ijesztő dolgokat, én viszont most először ijedtem meg.

Több mint aggasztó, hogy az 5 másodperc híján 27 perces rádiós monológ, amely nem nélkülözte az mikrofonállvány visszatérő kioktatását sem, egy meggárgyult migráns-fóbiás, küldetéstudatos, eszelős, frusztráltan hörgő ember képét festi, akire már nagyon nehezen illik a miniszterelnök megnevezés. Ez már régen hadvezérnek képzeli magát és ki is mondja: félháborús állapotok dúlnak körülöttünk.

Elképesztőnek tartom, hogy a korrupcióban fuldokló kelet-európai banánköztársaság főmajmának már semmi másra nem futja, mint előre egyeztetett forgatókönyv szerint 27 percből kemény 20 percet végigmigránsozni, kerítésezni, extra-határvédelmezni, fegyverekről, rendőrökről, terrorizmusról, háborús állapotokról értekezni és kelteni, fokozni, tapinthatóvá tenni a félelmetes, rettegésre okot adó jelent, ami egyre rosszabb lesz.

Noha ejtett pár veretes szót az olimpiáról és az évek óta jobban teljesítő, fantasztikus magyar gazdaságról (ebbe most nem megyek bele, de már mindjárt megvan az 1 millió beígért munkahely és Magyarországon szinte mindenki tud már dolgozni, aki akar), a nem ritkán ellentmondásos, a kizárólag manipulációs célokat szolgáló, háttérsóhajtozással kísért torokköszörülő pánikkeltés az egyik legsúlyosabb volt, amit valaha Orbántól hallottam.

Legalább egy éve célzottan brüsszelezik, bürokratázik, migránsozik, terroristázik, drótkerítésezik mindig egyazon gondolati ívben, de soha egyszer nem hallottam az aggasztó kivándorlásról, a szarban fetrengő egészségügyről, oktatásról, a propagandán túlmutató lyukas szociális hálóról, a valós, tényeken alapuló folyamatokról (az nem érdekel, hogy miként varázsoltak 5%-os munkanélküliséget, mert azt tudom) az önkritika hangján beszélt volna. Hogy legalább egyszer úgy tett volna, mintha még kapcsolatban lenne velünk, a magyar társadalommal, mimagyarokkal.

Orbán szótárában a biztonság átvette minden másnak a helyét, demagógiája már csak a legprimitívebb szektások agyát célozza, bezárkózott, elszakadt mindentől. Bár úgy indította összefüggéstelen, de kellően lebutított, megrágott szövegét, hogy ellenőrzés nélkül egy madár sem tud berepülni Magyarország területére, viszonylag könnyen, egybites tőmondatokban eljutott addig, hogy fizikailag meg kell erősíteni a szerb-magyar határon lévő határzárat, tehát még egy kerítéssort fog fölhúzni a legmodernebb technikai eszközökkel. Masszívabbat, ami egyidőben érkező több százezer embert is föl tud tartóztatni. A mikrofonállvány nem kérdez vissza, tűri, hogy kioktassák, nem látja az ellentmondást, nem azért ül ott. Pedig ezek szerint tök fölösleges volt a műszaki nemzeti kerítés, ha most újabb réteget kell önteni köré és  meghosszabbítani Bicskéig. Nem baj, ez legalább nyolcvanszor drágább is lesz.

Aztán következik a Törökország-EU csatlakozási tárgyalások felfüggesztésének lehetősége, amire Orbán:

Mi Törökországot támogatjuk, tehát nekünk egy stabil török kormányra, egy biztos székben ülő Erdogan elnökre, és egy kiszámítható török külpolitikára van szükségünk. Ha Törökország bármi okból megrendül – puccskísérlet, bármifajta más ok – (…) akkor nem lesz egyetlen olyan stabil állam sem abban a térségben, akivel tárgyalni lehetne, akivel megegyezni lehetne és akivel közösen lehetne cselekedni.

És mi lesz október 3-án, egy érvényes népszavazás esetén, amelyben a nem-ek győznek?

Hogy van egy nép Európában, az egyetlen, amelynek kikérték a véleményét, az egyetlen nép amelyik elmondhatta mit gondol a migráció kérdéséről, amelyik világossá teszi, hogy a bürokraták döntését nem fogadja el. Tehát nem egy tárgyalási pozíciónk lesz, hanem egy végleges, erős magyar álláspontunk. És ez szerintem sok más országot is magunk köré fog gyűjteni.

Magyarország jövőjéről van szó. Arról, hogy

nagy muszlim tömegekkel fogunk együtt élni, párhuzamos társadalmaink lesznek-e, terrorveszélyben fogunk-e élni, a mainál sokkal rosszabb közbiztonság mellett, a női-férfi egyenjogúság nem lesz egy evidens dolog Magyarországon minden itt tartózkodó ember számára, hogy biztonságban lesznek-e a feleségeink, lányaink, a szüleink és így tovább. Tehát Magyarország jövője a tét, én csak azt tudom tanácsolni a magyar embereknek, hogy ne kockáztassunk, védjük meg azt, amink van, védjük meg az életformánkat, és mondjunk nemet a brüsszeli döntésekre.

A Soros György pénzéből fizetett emberjogi aktivisták, a terrorizmus folyamatos lebegtetése, a brüsszeli döntéshozás mechanizmusának aljas leegyszerűsítése a rezsicsökkentett hívek nyelvére, a kényszerbetelepítés hazugsága további olyan kötelező díszítőelemei voltak ennek az agylágyulásnak, amelyeket kényszeresen ismételget évek óta. Teljesen világos: a kinyilatkoztatások szintjén újra meg újra előkerülő rendpártiság, az Erdogan-i út, a biztonság által felülírt szabadságjogok eltiprása mellett tette le a voksát, és ma délután erről az álláspontról oktatja ki Angela Merkelt, aki a V4-ek vezetőivel találkozik Varsóban. Már találkozott is, és nem szégyellt tovább pofázni.

Orbán Viktort egyáltalán nem érdekli, talán soha nem is érdekelte, hogy az, amit mond, annak mennyi köze van a valósághoz, végképp úrrá lett rajta a saját, beteg paranoiája. Migránsok nélkül egy idő után nincs miről beszélni, a kollektív rettegés bódító ködje nélkül kilóg mindenhol a lóláb. Ezért Orbán végképp letett arról, hogy megpróbáljon jól kormányozni, mindent erre az egy lapra tett fel: az értelmetlen, röhejes és egyben tragikus háborúzására.

Megdöbbentő, hogy a hetedik évbe lépett masszív lopás és maffia-garázdálkodás után a választásokig hátralévő másfél évben sem akar javítani az ország helyzetén. Meg sem fordul a fejében, hogy legalább mímeljen valami józan ésszel is indokolható változtatást a korrupció politikáján. Erről szól az, amit mond: nem úgy akar választást nyerni, hogy az utolsó száz méteren jól kormányoz, hanem a nép félelemben tartásával és kettősbeszéddel.

Mert lehet, hogy a rettegő agyonmagyarok nem vágják, de ha már dagadt erekkel a nyakunkon uszítunk a muszlim tömegek ellen és csókolgatjuk Erdogan szultán lábnyomait, akkor nem úgy lenne korrekt, hogy hozzátegyük: ez a véreskezű példakép a korábbi szekuláris török állam helyett iszlamista terrort honosított meg? És ha a muszlimokat kollektíven utáljuk politikai megélhetésileg, akkor Magyarország miért hódol be a gazember Erdogannak? Magyarországnak egy demokratikus Törökország lehetne partnere és szövetségese, nem egy elborult zsarnok. Igaz, Magyarországnak egy reálpolitikus miniszterelnök lenne mindenekelőtt az érdeke nem egy hatalomba őrült, személyiségzavaros futballista.

Orbán viszont nyilván arra hangol (gondolom Péter középcsatárnak már megsúgták kedden Ankarában), hogy Törökország mindenképpen borítja az EU-val kötött egyezményt, hát persze hogy mekkora nagy igazsága lesz a Viktornak, aki látnokként látta előre és hátra, hogy dupla, tripla kerítést kell húzni a magyar határra. Majd a kirakat- kvótanépszavazás előtt pár nappal döngetheti a mellét, hogy na ugye, ő megmondta és közben Erdogannal összekacsintva szapulhatja Merkelt és bomlaszthatja tovább az Uniót Putyin elvtárs legnagyobb megelégedésére.

Soha nem érnék a végére, ha mondatonként elemezném, mekkora kétszínű, demagóg, háborús pszichózisban vergődő beteg ember vezeti ezt az országot (tényleg valaki állítson a gyógyszerein, könyörgöm!) és persze, hogy ezt eddig is tudtuk, de napról napra rosszabb a helyzet. Hallod, Viktor? Én sem akarok párhuzamos társadalmat, se muszlimot, se fideszest! Tisztában vagyok vele, hogy menekült emberek közé (akik, ha nem lennének, sokkal hamarabb omlana rád a szarból épített várad) olykor terrorista barmok is keverednek. De ez a gyáva hazudozás, ez az állandó pánikkeltés, ez a mindenfele vagdalkozó, háborús menekültek elleni háborúzás, kollektív megbélyegzés, a birkák lebutítása az, amibe rövid- és hosszútávon mind beledöglünk. Sajnos tisztában vagyok vele, hogy amíg körbe nem keríted az országot és le nem írsz az európai térképről, nem fogsz megnyugodni.

De az utolsó szó jogán még valamit: neked nincs jogod lányaink és asszonyaink mögé gyáván megbújni, talán ez a legundorítóbb húzásod mind közül. Hogy a szádra veszed őket. Egy nyomorult migráns nem nyúlt egyetlen lányunkhoz és asszonyunkhoz, te demagóg! Te azóta aggódsz ilyen képmutató módon lányainkért és asszonyainkért, amióta a migránsok ellen kampányolni lehet velük. Amikor évek óta következetesen szarsz az Isztambuli Egyezmény ratifikálására, akkor nem zavar, hogy lányaink és asszonyaink szakmányban válnak életerős, sudár magyar és fehérbőrű és keresztény férfiak áldozataivá. Amikor a fideszes Balogh József átrendezte az élettársa arcát, te sehol nem voltál, és te mered a szádra venni a nők bántalmazását, te elszabadult hajóágyú? Aljas módon uszítasz az innen menekülő muszlimok és azon muszlimok ellen, akik be se teszik ide a lábukat, miközben semmi kivetnivalót nem találsz abban, hogy hősmagyarok törik szilánkosra lányaink és asszonyaink orcáját. Amikor Kiss László erőszakoló ügye nyilvánosságra került, egy emberként védtétek a mundér becsületét. Az egyik legnagyobb védelmezője ma már állami kitüntetés büszke tulajdonosa és a kurv*anyánk. Te pedig nem egy közönséges ápolt vagy Grazban, hanem még mindig Magyarország miniszterelnöke lehetsz. Az az igazság és az a tragédia, hogy valójában már mindegy, hogy állítanak a gyógyszereiden vagy sem.

adomány