December 16,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Jenőnek megint a monitorára folyhatott a narancslé

Álmomban nem jutott volna eszembe, hogy valaha sportról írok. A nagyon nagy baj az, hogy végső soron most sem arról. Pedig jobb lenne.

Zajlik az olimpia és én is nagyon tudok örülni minden egyes magyar sikerének. Az olimpiára eljutni önmagában hihetetlenül nagy teljesítmény. Nem mondom, hogy az már mindegy, ott milyen helyezést ér el valaki, mert nyilván nem mindegy. Főleg nem mindegy a sportolónak, aki évekig dolgozik azért, hogy bizonyíthasson. Nagyon keveseknek adatik meg az, hogy ott lehessenek a világ legjobb sportolói között és percek, vagy csak másodpercek jutnak arra, hogy bizonyítson. Ez vagy sikerül neki abban a számára megadatott percben, vagy nem, de tiszteletet érdemel az erőfeszítés és a munka.

Nem érdemel viszont tiszteletet az a köztévénél közpénzért munkálkodó sportújságíró, akinek vagy nagyon komoly bajok vannak a szakmai ismereteivel, vagy még ennél is komolyabb bajok vannak a gerincével. Igen, már megint ifjabb Knézy Jenő, aki technikai okokra hivatkozva említést sem tett – a világon először létrejött – menekültválogatott színeiben úszó Yusra Mardini teljesítményéről. Teljesen teszek rá, mi romlott el Knézy körül és hol, ezt fejből, álmából felverve is tudnia kellett volna és elmondani. Nem tette. Mert szerinte nem fontos.

Majd pedig Knézy Jenő feltalálta a háromfős 4 x 100 méteres gyorsváltót. Másra nem tudok következtetni abból, hogy az országos rekordot megdöntő váltó három tagjának nevét el tudta mondani Knézy, a negyedik versenyzőét nem. Lehetséges, hogy megint valami technikai malőr történt, például ráömlött a narancslé a monitorra. Pontosan Holoda Péter nevére. Álljon itt a négy fiú neve, akiknek én szívből gratulálok akkor is, ha utólag kizárták őket a versenyből. Nem saját hibájukból, hanem az úszószövetség nagyobb dicsőségére. Oda se, ezek a srácok 8-10 éve dolgoznak azért, hogy kijussanak az olimpiára. Túlélik a kizárást, a lényeg, hogy mindenki más jól érezze magát. Úgy értem, a politikus urak és hölgyek jól mulassanak, a többi nem ügy. A négy név tehát:

Kozma Dominik, Bohus Richárd, Takács Krisztián, Holoda Péter

Holoda Péternél ömölhetett a narancslé Knézy Jenő monitorjára, jegyzeteire, vagy a szemébe. Szegény Knézyt üldözi a balszerencse és véletlenül mindig olyan neveket felejt el bemondani, amely nevek kínosak lehetnek a nagyon tisztelt miniszterelnök úr szintén végtelenül tisztelt (francokat) környezetének. Vagy azért, mert aktuálisan nálunk büdösmigráncsnak minősülnek, vagy azért, mert egy volt energiaügyi helyettes államtitkár fiaként van képük versenyezni. Ráadásul egy olyan volt államtitkárról van szó, aki annak ellenére, hogy közismerten nem szimpatizált soha a kormánypárttal, elvállalta ezt a posztot az Orbán-kormányban. Ez idáig rendben is lenne, mert Jenő ezen a ponton még nyugodtan kimondhatta volna Holoda Attila fiának a nevét. Csakhogy.

Holoda Attila valami különös faj képviselője lehet, mert amikor 2012-ben elfogadta a kormány felkérését a posztra, azt gondolta, hogy szakmai tudásával és tapasztalatával tehet valami hasznosat az ország érdekében. Akkor is, ha ennek az az ára, hogy onnantól kezdve sokak szemében fideszbérenc lesz. Majd mindössze három hónap elteltével távozott. Ennyi idő kellett hozzá, hogy rájöjjön: szó sincs szakmaiságról, a nevét óhajtotta megvenni a kormány. A meglévő gombhoz kellett volna megvarrnia a kabátot, amire nem volt hajlandó. A távozásban szerepet játszhatott a kormány párnagáz-bulija, amivel biztosan nagyon jól járt valaki, csak éppen az országnak okozott kárt.

Holoda Attila lemondott és azóta se tesz lakatot a szájára, ha valami égbekiáltó disznóságot tapasztal. A lemondásával és azzal, hogy nem vonult vissza a sűrű rekettyésbe, hanem azóta is részt vesz a közéletben, feliratkozott arra a hosszú, egyre hosszabb listára, ahol a jelenlegi kormány ellenségeit jegyzik. Így fordulhatott az elő, hogy a mi Jenő névre hallgató sportújságírónknak nem tűnt fel, hogy a 4 x 100 méteres gyorsváltót többnyire nem hárman ússzák.

Bizonyára lesz cáfolat és sokan elmagyarázzák, hogy ez színtiszta paranoia és nem szabad szegény Knézyt okolni apró bakikért. Amikor még hímporos volt az én szárnyam, talán el is hittem volna az ilyen csodás véletleneket, de mára sikerült kinőnöm ebből.

Igen, azt gondolom, a kormány pontosan ennyire pitiáner bosszúálló és azt hiszem, gond nélkül utasítják a Jenőket, Marikat, Bélákat arra, hogy felejtsenek el neveket bemondani, eredményeket felsorolni. Mert van az a kicsinyes gőg és van az a fizetési csekk.

Viszont van becsületes szakember is ebben az országban és van négy (és szerencsére nem csak négy, hanem még sok) fiatalember, akikre büszkék lehetünk. Még akkor is, ha történetesen az egyikük nevét nem lehet kimondani.

Nem baj, szép volt, fiúk!

És más hangsúllyal: ez szép volt, Jenő!adomány

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.